Magánszféra - az utolsó

Nem a kísérletezés vezérelt, amikor elkezdtem lehántani módszeresen azt a burkot, amely illúzióra fel volt építve egy un. párkapcsolat. Ha a költő szavaival élnék, azt mondhatnánk - nem csak társadalmi távolságok, ember-ember közötti galaktikus távolságokról van szó. Két alapvető irányzat, ami nagyon fontos tisztázandó. Vannak olyanok, akik úgy érzékelik és értelmezik - hogy nem is létezik igazság, morál - mert ezek a fogalmak nem általánosíthatóak. Magyarán szerintük minden relativizálható és mindezen életfelfogás liberalizmusa is milyen csodás. Aztán egyszer úgy negyven fele az embar, aki "keveset alszik", úgy ébred, mint az a hajléktalan, akit rendőrbakancs zavar el az erdőben épült házából,aztán a Blaha Lujza térről (ahonnan még a padokat is leszerelték) és azt kérdezi tőlem ez a hajléktalan, hogy végül is hova menjen? És én végül és nem utolsósorban mit is mondhatnék neki, csak azt, hogy azt szeretnék már, hogy megdögölj, odafent, ha nem is az istenek, de a felső tízezernek már a begyében vagy, mert hajléktalankodni merészelsz. Valahogy így van az ember is, aki párkapcsolatról párkapcsolatra keresett valamit, de sohasem találta meg, vagy általában azzal találkozott, szembesült a szinte üvöltő problémával. A hányattatások
nem fognak véget érni sohasem addig a pillanatig, amíg ezek a valójában emberi, női alakokba rejtett nihilista pokolgépek el nem végzik a feladatukat. Ezért általában a világban csak azon szimbolika alapján és úgy érdemes széttekinteni, mint abban a labirintusban, ahonnan még élve nem jutott ki senki sem - tisztelet a hátszeles kivételeknek - a lecke tehát adott. Általában magamtól sem nagyon vártam el semmiféle jót, egy idő után már nem is törekedtem semmire - egyrészt, mivel az állam meg akar majd kínozni, kénytelen voltam előre kényelmes karmát gyártani magamnak. Valójában nem iparkodtam, nálam lustább és csendszeretőbb ember nem is igen létezett ebben az országban és adót sem volt kedvem fizetni a kapitalistáknak, sem eladni a munkaerőmet, cserébe a minimálbérekért. Most talán lenne lehetőségem is legálisan is jól érezni magam és talán meggazdagodni is, de ez is túl sok energiát igényelne. Így természetesen a számító nők elkerülnek - ők azok, akik nagyon okosnak képzelik magukat és valóságnak képzelik a saját privát paranoiájukat. Nem tudom mi lesz a büntetésük ezért, de nem is akarok ezzel foglalkozni. Én speciel nem szívesen tréningezném magam abba az irányba, hogy egy másik ember akaratát - ami mellesleg sem nihilizmus, hanem életigenlés - szarba se vegyem. Sokféle akarat lehet, és általában ha már párkapcsolati problémák felvetülnek, a testi sértés sem csak úgy önmagában van. Általában az akaratok ütköznek - egy ennyire széttagolt, elidegenedett, kapitalizált, elindividualizálódott közösség nélküli világban még az is csoda, ha pár percig közös akarat alakul ki valahol, de már lassan azt is betegesnek bélyegzik a pszichológus párkapcsolat szakértő lázítók. Kompromisszumra ne is számítsunk, mindenki gyilkolni jött a saját akaratáért - még ha ez nem is annyira látványosan pusztít, de ezért van halál, bármily paradox is ez. Akinek meg van értelme, az tudja, hogy igaz, amit irtam és semmiképp nem relativizálható egyetlen ember igazsága sem, mert az egyetemes igazság van.