Ha a lelkiismereti kérdés szempontjából nézem, akkor el kell ismernem, hogy ebben az ügyben olyan tetteim kerülnek megítélésre, amelyek miatt van bűntudatom és erős a szégyenérzetem. Elsősorban a barátnőm, másodsorban azokkal szemben akik érintve voltak. A harmadik és legfontosabb, hogy saját magam sem tudok megbékélni azzal a ténnyel, hogy idáig süllyedtem.
A személyem a lehető legrosszabb oldaláról mutatkozott meg és ez elindított egy tudati és lelki dezintegrációt. Ilyen jellegű széteséssel a Venyige utcai börtön falain belül már találkoztam. Ugyanakkor hajlamos vagyok, mint a bíróság is, csak a tettet nézni és az emberi oldalát, az érzelmeket és a szenvedés stációit elfelejteni. Az állam feladata természetszerűleg a megtorlás. Az én feladatom pedig az, hogy mivel megtorlás vár rám, mégis felidézzem azokat az érzelmi szálakat amelyek a túlzott racionalitás és a büntető jog elnyomásra és halálra is ítélt. Ezen tárgyalás közben szembesültem azzal, hogy itt és most csak rosszat fognak mondani rólam, nem fogják megemlíteni azt sem, hogy melyik éhezőnek vettem kenyeret, hogy hányadik bogyómászó poloskát teleltettem át a szobámban, vagy azt sem, hogy előbb nyitottuk meg határőrként a határt Horn Gyulánál és segítettük át a határon az NDK-s határsértőket egy akkor még vélt szabadabb és szebb világ irányába, de az egereim sem kerülnek megemlítésre, akiket a kiérkező bábolna halálbrigádok elől sajttal csalogattam fel a harmadik emeletre. Mire kijöttem az előzetes letartóztatásból, már csak hárman maradtak és elengedtem őket, nyáron a szabadba, megértve azt, hogy nem tarthatom foglyul őket, saját bőrömön tapasztalva a fogvatartás mindennapos fájdalmát. Nem kerül megítélésre a szerelem sem, akármilyen is volt ez a múlt. Azt sem fogják megítélni, hogy Nagymaroson, vagy a Börzsönyben voltunk kirándulni és minden szép volt. Vagy, hogy egy kapcsolatban az általam is okozott pokol ellenére nagyon is megvoltunk mi ketten. Itt, ahol nincsen esküdtszék csak paragrafusok vannak, egyetlen tanúmat is a saját ügyvédem lefikázta: mondván ne hozzak ide ilyen tanút. Kezdtem azt érezni az elejétől fogva, hogy ezek kizárólag ügyvédestül, ügyészestül, bíróságostul kizárólag azért a célért vannak itt, hogy szabadságvesztő ítéletet hozzanak ellenem. Őket az sem érdekli, hogy a barátnőmmel jelenleg hogy vagyunk, legalább is a barátnőmtől ez nem érdekelte, és kézlegyintéssel intézte el , hogy jól megvagyunk, és őt nem a jelen érdekli, eközben más tanúktól folyamatosan kérdezte a jelent, hogy bizonyára fél tőlem, ezért van velem és több ezirányú kérdést is feltett. Az a sértett és tanú tehát, aki hazugságnak minősítette a vádat, és valljuk be nem alaptalanul, abban az irányban a bírónő nem kérdez semmit érdekesmód, csak azoktól, akik továbbra is haragosak.
Akik valójában semmit sem láthattak a mi kapcsolatunkból, mert azt mi ketten tudhattuk egyedül. Ezért bármennyire is szerették volna ezt az ügyet ugyanúgy kezelni, mint Damu Rolandét, csúfos kudarc érte őket, mert a barátnőm kitartott mellettem. Sok megbocsájtáson vagyunk túl, de együtt maradtunk. Ezért a kiállásért az állam igazságügyi elmeorvos szakértőt rendel ki a barátnőm ellen mivel nem tudták elfogadni, hogy ő személy szerint nem kívánja azt, hogy börtönben dögöljek meg. Iránban már elengedtek volna néhány korbács ütés vagy egy kiadós verés után, mert ott még működik a sértetti megbocsájtás elve is. Azt sem tartom megfelelő eljárásnak, hogy én közvetlenül nem reflektálhattam a tanúk vallomására, hiába jegyzeteltem, addig elfelejtettem mindent, elvégre ez is volt a cél, bizonyára azért van ez így, hogy a vádlott védekezési képességét a nulla felé redukálják. Az enyém pedig nullponton volt, mivel a vádiratba sem tekintettem bele, pontosan azért, hogy ne veszekedjünk és ne legyenek ebből sem nézeteltérések és további problémák. A bírónő egyébként többször is leüvöltötte a fejemet, amikor reflektáltam, mert elfelejtettem a szabályt, hogy előbb ő kikérdezi a tanút, aztán végig kell hallgatni, amíg felolvassák az egészet és utána az ügyvéd kérdez, a végére pedig noha a legtöbb tanú minden mondatára volt reflexióm, marad két kérdésem. A bíró pedig koncepció szerint kérdez. Azzal a példával éltem a bíróság előtt, hogy itt és most kizárólag azzal vannak elfoglalva, hogy én milyen gonoszságot műveltem. Olyan lenne ez, mintha a Magyar fociválogatott mérkőzésein csak a hibákat vágnák össze. Ha valaki ezt a kizárólag hibákból összeollózott filmet nézné csak meg, soha többé nem menne ki a Puskás stadionba szurkolni, de a focitól is elmenne a kedve. Úgy látszik a bíróságon is ugyanez történik, ha van egy bűnöd és tíz tanú elmondja, az már úgy hat mintha tízszer követted volna el a vétséget. Ha az akkori tudatállapotaimra gondolok és az események folyására, nem is történhetett volna másképp. A három hónap előzetes után a megbocsájtás, vagy az a momentum elfeledésre került volna, hogy amikor bekerültem az állami kínzógépezet közepébe, venyigei zárkatársam Karl Lauer azt gondolta, másnap lábbal előre visznek ki. Kérdezem akkor milyen lelki-fizikai állapotban voltam. Hány napja nem aludtam, nem ettem, mennyire volt legyengült a szervezetem a szerelmi bánattól? Ezt persze senki nem mérlegelte, az első napokban döntöttem el, pedig az étel vagy inkább az állam által adott moslék , (bár rendes kaja is ezt okozta volna)három napig hányingert okozott, de mindent meg kellett ennem, és visszaöklendezés helyett az életet választottam, pedig hányszor fordult az a börtönebéd vissza. Úgy kerültem börtönbe, hogy egyetlen fekvőtámasznál három nap után összecsuklottam, és kiröhögtek a zárkatársak, én aki fénykoromban simán lenyomtam százat is egyszerre.
Utóiratként pedig a barátnőmet hamis váddal illetőknek:
- a rendőrség a 3000 forintos táskát 30 000 forintra akarta vele értékeltetni. (
azt nem vizsgálják ki, hogy egy rendőrségen miért akarják ilyesmire rávenni a feljelentőket? Csak a barátnőmet akarjátok elmeorvosi vizsgálatra küldeni, mert azt mondta, hogy hazugság az egész vádirat???)
- a munkahelyén a főnöke azt mondta kirúgja, mert nem akart feljelenteni.
- ugyanezen személy arra bírta rá, hogy vallja azt ellenem, hogy én
400 000 forintra megzsaroltam, holott arról volt szó, hogy elmondtam a nézeteimet, hogy egy párkapcsolat után bármelyik fél elmeorvosi kezelésre szorul, akkor jó lenne egy olyan törvény, amely kb. 400 000 forint rehabilitációs pénzt ítélne meg a kezelés elszenvedőjének az egykori társtól. Aki ezzel a szakítás fájdalmát tudná enyhíteni és hozzájárulna az elhagyott barát-barátnő gyorsabb rehabilitációjához.
- azt állították, hogy én ököllel megütöttem egy bizonyos vádpontban. A barátnőm maga is mondta és tudja, hogy nem így történtek a dolgok. Később került be a vádiratba, furcsa körülmények között.
Ezt támasztja alá az, hogy másnap a kihallgatásán a rendőrnő is látta, és semmilyen külsérelmi nyomot nem látott rajta. Bement dolgozni. Én a BVSC pályánál láttam másnap kötés nélkül, holott a távoltartási tárgyalásra anno 2009 márciusában egy turbánnal érkezett.
Azt mondom, hogy amikor a barátnőm kijelentette, hogy hazugság az egész, azt nem feltétlenül a teljes vádiratban meghatározott vádpontokra értette, hanem ennél rejtettebb csúsztatásokra (a vádban rejlő koncepciós vezérfonalakra), minthogy én a tőle kapott ruháimat
szétvagdaltam, nem pedig eltéptem. De széttéptem helyett a vádiratban szétvagdaltam szerepel.
Ennyi erővel azt is írhatták volna a rendőrségen, hogy egy szamurájkarddal neki rontottam a saját ruháimnak, majd többször rálőttem a ruhákra egy kalasnyikovval és meg is rugdostam a ruhákat. A végeredmény végül is ugyanaz, csak nem úgy történt, tehát hazugság. Vagyis amiről beszélek, az én terhemre olyan vallomások születtek, amelyeket, mivel nem fedik a valóságot rábírták, mivel kivétel nélkül ilyen rám nézve terhelő csúsztatások vannak időzített bombaként a vádiratban ezért ő lelkiismerete szerint nyilván nem vállalhatta fel azt, főként hogy volt főnöke, a rendőrség is ráhatással vette rá őt, hogy pótmagánvádat nyújtson be.
A lényeg, hogy számára a vádirat nem vállalható lelkiismereti okokból sem.
Hogyan is lehetne egy vádirat vállalható, ha már a dátumok sem stimmeltek. Nem 2007 novembere óta, hanem 2007 nyara óta ismerem és 2007 szeptember 21-én jöttünk össze. A vádirat a mi kapcsolatunkat a több mint 4 év helyett mindössze 6 hónapra csökkentette. Azért, hogy
a két feljelentés közötti időszak alatt is zaklatóként legyek elkönyvelve. Ezért egyébként, mivel alapjaiban hazug a vád, hazugságra épül, bátor de valós konklúzió volt, hogy végül is hazugság, mert hazugságra van felépítve !!!
