A lengyel írónő,
Irena Koberdowa kiskönyve nélkülözhetetlen olvasmány a ma és a holnap nagy forradalmárainak. A jelenkor paradoxona az, hogy a nemzetállamiság, mint kvázi államideológia immár jobboldali-konzervatív és „haladó” attitűd, holott a konzervativizmus a 19.században egyet jelentett a korábbi, általában monarchikus hatalmi állapotok erőszakos fenntartásával. A könyv alapvető történelmi vezérfonala a marxista szemlélet, ezért a "népek tavaszát", és annak elő- és utóharcait egyrészt az elnyomott társadalmi ré- tegek lassú önmagára ébredésével és felvilágosodásával, és társadalmi osztályöntudatának kialakulásával, és politikai mozgásában dinamikusan áb- rázolja, ugyanakkor az uralkodó- és elit rétegek és dinasztiák sokszor rejtett, vagy elsőre nem egyértelmű hatalmi szándékait, és ösztönös félelmeit, és egyben ehhez a hatalomféltéshez köthető alantas lépéseit is leleplezi.
Benedict Anderson azt írja valahol, hogy a nemzet imaginárius közösség.
Hamvas Bélánál a nemzetfogalom
[1.] már
a közösség illúziója, egy kvázi közös hazugság (propaganda) a nemzet, amely tulajdonképpen negatív fo- galom, amit azért találtak fel, mert a közösség illúziója nélkül az ember nem tud élni. Evidencia, hogy Giuseppe Garibaldi tulajdonképpen nem igazán te- oretikus, de valahol a forradalmi demokraták és szocialisták irányzatai között foglal helyet ebben a törté- nelmi konstellációban. A két nagy szabadságharcos közül
Giuseppe Mazzini a teoretikus, és Garibaldi az, aki a tettek embere (erre predesztinálja a hajóskapitányi múltja is). Mazzini noha humanista, és szoci- ális - a
Római Köztársaság triumvirátusában rendeletet hoztak
az egyházi épületeket hajléktalanok számára való kisajátításáról, a gazdagokra pedig rendkívüli különadót vetettek ki: a Római Köztársasá- got egyben tévesen emiatt még valamiféle kommunizmussal is megvádolják - később az
Internacionálét elítéli és a
Párizsi Kommün ellen is kikel. Mazzinihez köthető a
carbonarik (szénégetők) titkos mozgal- ma, amelyet szabadkőműves és más titkos társaságok mintájára szerveztek, ebből alakult ki később az ő alapításával az
Ifjú Itália mozgalom. Megjegyzendő még, hogy Garibaldi egyik fiát
Menotti Garibaldit a Párizsi Kommün egyik vezetőjévé választották.
Az olvasmányos és logikusan felépített könyvben a korszak bonyolult történelmi szálai felfejtődnek, női álruhában menekülő pápa, brazil földön és Uruguayban harcoló olasz és másegyéb nemzetekhez tartozó emigránsok nemzetközi, harcoló alakulatai elevenednek meg -
Giuseppe Garibaldi legendás, vörös inge az
uruguayi önkéntes alakulat egyenruhája. Koberdowa munkáját azért is érdemes tanulmányozni, mert mind Garibaldi és mind Mazzini esetében is egyértelművé válik, hogy mindketten nagyfokú szociális érzékenységgel rendelkeztek, maga Mazzini is amikor Rómában hatalomra került, kijelentette, hogy min- denkit képviselni fog, nem lesz legyőzött sem győző, Garibaldi pedig Szicíliában tesz hasonló lépéseket a földművelők érdekében. A nagyság és középszerűség vagy az alantasság között pontosan ez a különb- ség. Az ember-ember közötti egyenlőség nézetét akkoriban még rendkívül komolyan vették, az nem csak egy jogegyenlőségre vagy esélyegyenlőségre leszűkített hamis és demokráciának hazudott frázis volt, hanem valós nézet és cselekvés. Az emberiség ideológiai és gyakorlati önvédelme és kíméletlen élet-halál harca saját csúcsragadozóival, ön-önmaga degenerációjával szemben ebben a korszakban teljesedett ki és válik nyílt fegyveres harccá.
──────────────
[1.]„Haza csak ott
fontos, ahol nincsen közösség, a nemzet csak ott lobog, ahol eltakarják, hogy
nemzetről szó sem lehet, nincsen sem haza, sem nemzet, sem nép. Ez a nagy
áltatás, amiben részt kell venni, különben feleszmélnének egyedüllétükre. És mi
lenne akkor? Mi lenne akkor, ha felébrednének arra, hogy hazátlanok és
néptelenek és nemzettelenek vagyunk.” /Hamvas Béla: A magyar Hüperion I. HUSZONKETTEDIK LEVÉL.70-71. o.
Kapcsolódó oldalak:
WikipédiA Türr István (1825-1908)
1860. május 11. Garibaldi vörösingesei partraszállnak Marsalánál
