C O D E - Criminals ♫

Discography

Gondolatnapló - Elmélkedések a szakrálisról

Buddha a földet tanúságul hívó kéztartásban / fotó forrása: facebook

„Dicsőség Istennek, aki még egy tű hegyében is fölfedi magát annak, 

akinek akarja, és még a mennyekben és a földön is elrejti magát az elől,

aki elől akarja, úgyhogy az egyik megvallja, hogy Ő nincsen, míg a másik 

megvallja, hogy Rajta kívül nincsen más.”               
                                                                                            Huszajn ibn al-Halládzs

Hamvas Bélától függetlenül jutottam el arra a gondolatra, hogy csak a beavatás lehet releváns és a vallás kapcsolatai a felsőbb erőkkel valójában elégtelenek, bár maga a gondolat René Guénontól származik.
A kereszténység esetében már a kezdeteknél halványul Jézus Krisztus valós személyisége és tanítása, a hatalmat és a világi cselszövéseket és mechanizmusokat megvető, a nem evilágból való magasabbrendű királyság tanítása, a humánumot felváltja a végső ítélet, az üdvösség eszkhatológiai kényszer alá kerül. Visszaemlékezve a gyerekkori Szabad Keresztyén bibliaórákon már bennem is megütközést és kétséget ébresztett Anainás és Szafira története, talán túl logikusan álltam hozzá a hit efféle kérdéseihez, persze így őszülő halántékkal inkább az a csel vagy annak a cselnek a pszichológiája érdekel, ahogyan egy-egy református vagy szekta-prédikátor, vagy akár a körmönfontabb katolikus teológus milyen magyarázattal áll elő és próbálja elnyomni a saját magában is felmerülő természetes és áthidalhatatlan kétséget, amikor belegabalyodik ebbe a történetbe (HB-SS III. 174.o.). Európa a technikai civilizáció terén rendkívüli fejlettséggel bír, viszont talán éppen a keresztény vallás és kultúra hatásai által pedig még mindig valahol a gyerekkorát éli; a bátran kétkedés a vallási tanításokban szinte egyáltalán nincs meg, vagy a teljes oppozicíó és ateizmus vagy pedig a kétségek nélküli vakhit a jellemző, két szélsőség, a kételkedés azonban keleti módszertan,  maga Sakjamuni Buddha tanainak hirdetésekor mindenkit arra buzdított, hogy a tant, amit tanít vizsgálja meg és sőt mi több mindenki bátran kételkedjen benne, de kétkedés nélkül semmiképpen ne fogadja el. A szakrális szféra a valláson keresztül már egyáltalán nem érzékelhető, a formális cselekvések, ima és böjt, amelyeket a tömegekre szabták, inkább kényszeres és mindennapos apotropaikus rituálék, viszont a görög-római mitológia és a mindenkori költészet által ez a félelmetes és szent dimenzió újra és újra megmutatkozik. A magasabbrendű vagy mítikus-archaikus tudatállapotok előidézése, tehát inkább költészet, mint vallás, de ide sorolható korunk három nagy filmművészeti alkotása is , így Peter Brook: Mahábhárata-ja, Tarkovszkij: Solaris-a és a Thyl Ulenspiegel tévésorozat (Alexandr Alov és Vlagyimir Naumovics Naumov rendezésében). A Mahábhárata a sötét korszak kezdetét, az emberiség megvadulását egy uralkodó dinasztián belüli véres trónviszály történetén és szimbólumain keresztül szemlélteti, a Solaris a gondolkodó és emlékező bolygó, az álom és a valóság és az időbeli kontinuitás áttetsző és illuzórikus voltát, míg Ulenspiegel az igazi ember megjelenését jeleníti meg az állam által szimbolizált gonosz alvilág alantas ösztönű és valóságosan szörnyszülött lényei között, amit sötétlelkű királyok uralkodása,  hóhérok, inkvizítorok, feljelentgetők, besúgók, spiclik embertelen dicstelensége és alattomossága jellemez. Ulenspiegel az, aki hűséges társaival átbandukol a poklokon és gúnyt űz mindezekből, az elszenvedett fájdalomból is.
Ezek az alkotások tehát képesek az ember szakrális tudatállapotait megjeleníteni, és összefoglalásként leginkább a költészet és a mítológia szimbólikus nyelvén szólnak. Így Hamvas Béla megállapítása, hogy a költő a Temenosz lángjának egyedüli őrzője a Kali-jugaban bizonyos, hogy helytálló.
   A létezés három fő jellemzője közül - a buddhizmus általános tanítása szerint - az egyik az anitja अनित्य
ami állandótlanságot[1.] jelent. Herakleitosz ezt a jellemzőt nevezte panta rhei-nek (csak a változás örök).
Ez az az elv, aminek a tükrében az emberi én természete szerint szintén egy zajló folyamat, állandótlan és ok-okozat alkotja. A szakrális tudatállapot itt annyiban különbözik a profántól, hogy előbbi számára ez tudatos. Ennek a kvázi éntelenségnek pedig van egy harcosi attitüdje is, amikor nem az én a lényegi, hanem kizárólag az a cél, amiért lényegtelenné és feláldozhatóvá válik ennek az ok-okozati énnek a sorsa. Ez a Mahábháratában az igazságosság, a világkirály (csakravartin) ideája vagy a világkirályért való szakrális, önfeláldozó harc. A harc itt pont arra hivatott, hogy akadályt gördítsen azon alattomos életelveknek, és feltámadó erőknek, amelyek a Kali-yugával egyre inkább teret nyernek. A harc, a szembenállás beavató erővé válik. Nietzsche a papi-kaszt egyik fő támadója volt és ebből következően az is egyértelmű, hogy a harcosi-királyi kasztot idealizálta. Hamvas ezt úgy fogalmazza meg, hogy az a közösség, amelyik halálra ítélte Ananiást és feleségét Szafirát valójában az Evangéliumból egy szót sem értett (HB-SS III. 174.o.) és a farizeus morál alapján ítéltek fölöttük. Később Markión kapcsán a héber-hellén antagonizmus problémáját is felveti. (HB-SS III.177.o.). Ezekben az ellentétekben az mindenképpen jól látható, hogy a régi, hogyan akadályozza az újat. Az is megnyilvánul, hogy a régi struktúrák már megkövültek, a szent révületből törvények lettek, az élő személy tanításából pedig rituális emlék.

───────────── 
[1.] A három jellemző (laksana) közül az állandótlanságot azért emeltem ki, mert a többi jellemző csak ennek leágazása vagy következménye, így a dukkha (szenvedés) és az anátman (éntelenség) valójában nem különbözik az anitjától, mivel az antija (állandótlanság) következménye a dukkha (szenvedés) és az anitja  énre vonatkoztatása pedig az anátman (éntelenség).
(vö. Andrew Skilton: A buddhizmus rövid története 1997. Corvina 25-29.o.)

Rövidítések: (HB-SS III) - Hamvas Béla: Scientia Sacra III.

Kapcsolódó oldalak:
Mudrák: Buddha-ábrázolások kéztartásai Buddhapest.blog
Tradicionális Hamvas Béla tanulmányok 1. tartarossz.blog
Thyl Ulenspiegel (Легенда о Тиле) YouTube - jelenet a filmből: Nele és a vak, koldus vándorok
Thyl Ulenspiegel (Легенда о Тиле) YouTube - jelenet a filmből: Biblia

The CURE - Push ♫

HÍRAJÁNLÓ - (2015.41. HÉTIG) - A kilakoltatás társadalomra veszélyes deviancia

 /fotó forrása: mandiner hsz. facebook/

Hírek:
Áttörték a kerítést a menekültek Röszkénél YouTube
Fejetlen latormenekülés Szíriában BAL*RAD
Oroszország már hadihajókról is támadja az Iszlám Államot Orosz Hírek

[Magyar Szociális Fórum] Dr Bchara Joul úgy nyilatkozott: „ Magyarország biztonsága érdekében is fontos, hogy a magyar hatóságok túlkapásaikkal ne taszítsák a terroristák karjaiba azokat a migránsokat, akik békés szándékkal érkeznek az országba.”
A népvándorlást nem lehet tilalomfákkal megszüntetni Magyar Szociális Fórum
Magyarországon élő szír vezető a menekültválságról és a szíriai orosz beavatkozásról
Fókuszban Szíria - Dr Bchara Joul YouTube user: Hungária Televízió

Emma néni otthonát - (Bp. XV.ker. Pázmány Péter utca 108.sz.) 2012. július hó 2-án - a Balogh Béla vezette Koppány Csoport védte és László Tamás (Fidesz-KDNP) akkori 15.kerületi polgármester lakoltatta ki önkormányzati bérlakásából, sajnos megszokott és  hétköznapi lett már egy-egy ilyen "helyzet" áttematizálása,  hogy a szegénységet a jelenlegi rendszer összemossa a deviancia fogalmával. A társadalom peremére csúszni nem jelenti egyben a devianciát is. Emma néni helyzetén, a hatalomváltás , az un. demokratikus ellenzék közös polgármester jelöltjének győzelme sem változtatott, ami különösen meglepő fordulat az ügyben, hiszen a jelenlegi polgármester Hajdu László nem csak polgármester, hanem egy civil szerveződés tevékeny tagja és támogatója is, ti. a RÁTE a Rászorulókat Támogatók Egyesületének.

Meghalt Emma néni
Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum alapítója úgy fogalmaz írásában - idézve László Tamás nyilatkozatát, aki azt állította: „ a szociális biztonság nem írhatja felül a jogbiztonságot” - hogy:

„ ez a jogbiztonságra épített rendszer került Emma néni életébe”.

Szabad Riport   Rendőri bevetés - A nyomorék asszony harmadik kilakoltatása

Meghalt a Fidesz által utcára dobott nyomorék nagymama, Emma néni
Hova tűnnek a köztéri padok AVM BLoG


Programajánló:
Rendszerváltás - ezt akartuk? - beszélgetéssorozat Radikális BAL oldal

A Börtönellenes Társaság (BET) híreiből:
Rejtett kamerás felvétel az Ulmi Fegyházból YouTube user: UAFSZ 
A Helsinki Bizottság szerint kerekesszékes, lábprotézises menekültet gyanúsít tömegzavargással az ügyészség !!444.hu!!! 



Kitekintő (kelet és nyugat; történelem, meditáció és misztérium) :
A belső királyság elérése  Lectorium Rosicrucianum LtR
Hezbollah - Sógor Dániel egyetemi oktató előadása YouTube

Idegen életformák, életmód:
!!444.hu!!!      Mi igaz a nagy rigó-varjú háborúról?

A szelet pizzával flangáló patkány New York új hőse
Szárnyasbetéttel az arcán rabolt ki egy boltot, de így is elkapták

India, utazás a Dekkán déli felén
Kukur Tihar - a kutyák ünnepe Nepálban

SEABOUND - Avalost ♫

Gondolatnapló - A rossz és a jó eredetéről

Szeged, Oskola utca (fotó forrása: google.map)

Szent Ágoston úgy vélte a rossz nem más, mint a lét hiánya, tehát a jó a lét teljessége. Láma Ole Nydahl elgondolása szinte hasonló, miszerint pedig az abszolút rossz élőlény nem is létezhet, mivel önmagát is  elpusztítaná. Friedrich Nietzsche (Adalék a morál genealógiájához c.) írásában egy szó-etimológiára, kapcsolódásra támaszkodik, amely jelző a jóval, a jó cselekedettel, a jellemes emberrel, a morállal, mint jelenséggel szorosan és sokszor összefüggött a korábbi korokban és a jelenkorban is, ez pedig a „nemes” (szanszkrit: árya) jelző. Nietzsche szerint ezek a jó tettek és nemes cselekdetek valamikor a származással együtt magától értetődőek voltak, tehát származásuknál fogva és ezáltal determinálva a természetükből fakadóan cselekedtek nemesen ezek az emberek. Élesen kikel az elterjedt nézet ellen is, hogy a jó cselekedet egyben hasznos is, hasznot hoz és pusztán ezért jó. Támadja azt az elgondolást és közhelyet is, hogy a jó cselekedet önzetlenség volna, vagy önmegtagadásból „születne". Úgy látja, hogy kizárólag a lesüllyedt tömegek gondolják úgy, saját rossz természetükből fakadóan, hogy egy jó vagy nemes cselekedethez meg kell tagadniuk a tulajdon természetüket, szerinte tehát a jó azért jó és nemes, mivel saját természetéből fakadóan az és ezért egyáltalán nem önmegtagadás egy nemesi jellemnek önnön lényege szerint cselekednie. Nietzsche álláspontja meglehetősen statikus, hiszen rabszolgákról beszél és ezek engesztelhetetlen gyűlöletéről mindaz iránt, ami náluk több, értékesebb, boldogabb, gazdagabb, szebb és sikeresebb, ezt a bosszúvágyat nevezi nevén: ressentimentnek. A rontó hatalom a kereszténységgel vette kezdetét - állítja. Ezekkel a nézetekkel csak egyetlen egy probléma van, leírja a társadalmi helyzetet, az abból fakadó általánosító „pszichológiát", de igazából nincs benne a kérdés, az a kérdés, hogy miért alakult így a társadalom, a nép, a tömeg, és ezért választ sem kapunk rá. Egyértelmű, hogy világos lehetett már előtte az eljövendő kor fő jellemzője, aminek az alapjait akkor fektették és valójában jelen van egy a tömegkultúrára jellemző „ideátlanítás" is, mint politikai-pragmatista vagy pozitivista tendencia, amelyik kizárólag az egyén „szabadságára” bízza a világnézetet, az értékrendet. Szent Ágoston például erkölcsfilozófiájában említést tesz azokról az íratlan törvényekről és szabályokról, amit az ember szívébe véstek és azokról  általában minden ember bizonyos mértékű tudomással rendelkezik (Turay Alfréd: Filozófiatörténeti vázlatok 57.o.SZHF 1996.). Egyébként sokszor éri ez a ressentiment vád a kommunista-szocialista világnézetű vagy érzelmű embereket, arról azonban ezek a kritikák nagyvonalúan el is feledkeznek, hogy valójában a politikai- társadalmi-rendszer és a személyes társadalmi és történelmi, politikai környezet, a társadalom,  a kultúra az amelyek alapvetően meghatározzák és kondicionálják az emberi tudatot. Nyilván a lehető legkönnyebb pálcát törni a szegénységbe vagy nyomorba taszított vagy a sikertelenek egyre népesebb tábora felett, mivel azokra leginkább lesz jellemző  az „elcsürhésedés" (AMG 33.o.) ahhoz, hogy az évszázadok folyamatos terhe alatt elkasztosodott , kasztokba kényszerült emberek ezen szégyenbélyegüket és rosszra való kondicionáltságukat elveszítsék, fel kell emelni őket a társadalmi átlaghoz. Azért, mert a környezeti feltételek határozzák meg döntően az ember jellemét, és ezt a nézőpontot Robert Owen utópista-szocialista gyártulajdonosnak  köszönhetjük. A mai kor azonban a médián át tudatosan az idelizált bűnöző kultuszát sugározza, a krimik és a gengszterfilmek erőszakos világához hozzájárul és együttjárója a profán, jóléti szemléletmód is, és aztán itt vannak a reklámok is és ezért bizonyos értékek és ideák is teljesen eltünnek és alárendelődnek ennek a folyamatnak. Valójában a rendszer ezzel a módszerrel azoktól igyekszik megszabadulni, és arra hajlamosítani a vadhajtásokat, hogyha már a törvénnyel való összeütközés elkerülhetetlen, akkor az ne politikai célokból és okokból, vagy felszabadító mozgalmakban és világmegváltó célok miatt történjen, hanem társadalmi felbolydulás és konfliktus nélkül preventiven kriminalizálható legyen. A hippi mozgalom kommunisztikus és forradalmi jellege alól pedig egyértelmű, hogy a kábítószerek népszerűsítésével húzták ki a talajt. Így sajnos meg is állapíthajuk, hogy az államszerveződések főbb mozgatórugói nem egyebek, mint az állam által privilegizált felső, társadalmi rétegek védelme a társadalom alacsonyabb rétegeivel vagy az azt fenyegető, külső „erővel" szemben és a védett rétegek érdekeinek a képviselete a megfelelően eladható modern világnézet és életformák terjesztésével is és mindenkor a felső kaszt reális vagy irreális félelmei mentén generálódó politikai propaganda megnyilvánulásai és lépései.


B ű n   é s   b ű n h ő d é s

Az evangéliumokat olvasva Jézus Krisztusról egyértelműen összeáll egy olyan tanító-Istenség képe bennünk, aki hozzánk nem ítélni jött, hanem hogy tanúbizonyságot tegyen az igazságról és tanítson. A tanítás lényege pedig nem más, mint a jó és a rossz megkülönbözetése és a jó gyakorlása a bűn helyett. Azt is többször említettem már itt a blogon, hogy Jézus Krisztus külsejében engem leginkább egy jógira vagy egy szannyászinra emlékeztetett. Később magam is megdöbbentem, azon a momentumon, hogy Mircea Eliade megemlíti - Jóga című munkájában-, hogy a „megszerezhető", főbb jóga sziddhik (csodálatos képességek) között az egyik bizony a felsoroltak között a vízenjárás volt. Ezek természetesen nem bizonyítékok arra, hogy Jézus esetleg jógi lett volna, de elgondolkodtató jelképe és szimbóluma annak, amikor és ahogyan az addig rejtett, a magasabbrendű megjelenik vagy megmutatkozik az emberek előtt. Hamvas Béla úgy vélte Jézus Krisztus inverze a farizeus-morál volt. Hamvas a Scientia Sacrában leírja, hogy a farizeusok kvázi a lehetetlent valósították meg, erkölcsös életet mutattak magukról és ugyanakkor elismert emberek voltak, az erkölcsös élet és a sikeresség ugyanis szerinte alapvetően kizárja egymást. Az bizonyos, hogy Jézus ezt a farizeus-modellt élesen támadta, ugyanakkor az is látható, hogy néha azért nézeteikkel vitába szállt vagy keveredett és ezekből a nyilvános vitákból pedig rendre győztesen is került ki. Jézus Krisztus a római jogrendszer áldozata lett, egy olyan jogrendszeré, amelynek fenntartásához mind a mai napig politikusok tízezrei járulnak hozzá. A Római Birodalom sajnos olyan mértékben maradt fent Európában és Magyarországon is leginkább a polgári- és büntetőjogban és a szenátori intézményekben, hogy valójában Friedrich Nietzsche alaposat tévedett, amikor elsíratta Rómát. Ebben a Jézus halála és feltámadása óta tartó viadalban a humánum maradt alul és a humánum az ebben a rendszerben és az is marad, amíg ez a rendszer teljhatalmon marad, amit az oroszlánok (rendőrök, ügyészek, bírók) elé vetnek. A humánum az ami ebben
a világkorszakban valójában a mártürosz, a megfeszített. Ennek a tragédiának az elemeit már kifejtettem sokszor, amikor is dr Baranyi Tibor Imre írása nyomán, amiben a letelepedett és a nomád életmód szimbólumait és ellentéteit fejtegette; rádöbbentem a sámánizmus valós, próteuszi lényegére, egy ezzel kapcsolatos régebbi álmom is erre predesztinált, mivel én ebben az álomban egy alakváltó élőlény voltam és végül valami apró élőlény formájában egy buddhista szentkép alatt bújtam meg az engem fáklyákkal kereső csőcselék elől. Később véletlenül vagy öntudatlanul ennek az álomnak a „hipnózisa" alatt menedéket is vettem a buddhista tanításokban Láma Ole Nydhal-tól.



Korábbi írásokból:
Gondolatnapló - Mennyei és pokoli zarándoklatok  tartarossz.blog
Gondolatnapló - Illúziók és hallucinációk tartarossz.blog
Gondolatnapló - Akcióösvény Ülő Bikáig tartarossz.blog  
Gondolatnapló - A migráns-kérdés karmikus vonatkozásai tartarossz.blog 
Gondolatnapló - Dar al-Harb tartarossz.blog
Gondolatnapló - A lázadások napján tartarossz.blog
Gondolatnapló - Átmeneti időszak és szerkesztett valóság tartarossz.blog