2018. április 11., szerda

Versek a fiókból - A Napot

A NAPOT                                                                                                                                                  



Graffiti (hallucináció - paradoxon)
A Napot rúgom a jegenyéknek
fűzöld csend, az alkony
sárösvény, a lombon madár
lánglabda pattan szét a csenden
hol űrsötét és lélekáradás van
egyetlen egy atomban
ahol árnyék hasad
bárány és felhő.

Egy áttetsző idő-üvegkapszulában
az űrhajós a jós
messziről látni innen a sci-fi játszmát
amit a lét vív a nem-léttel.

Sci-fit olvasni:
"nemborotválkozás"
A szamárbőr? Zsugorkötés
A földlakó, akit elnyelt a nagy evolúció?
Ma idomítottabb,
kávét kavargat szürreális
galaxisok alatt
a lakótelepi hintahajóban,
és néha fúr és kalapál.

Ez mind időleges,
nem merőleges.

"Politics show-hanta", permanens folyamban
szikrázik az üresség tanának átadása;
harmatot szimatol ilyenkor lopódarázs és a varjúsarj
az égi járókelő, a magasságos villanypóznatetők prófétája,
dicső forradalmat lát a lázadó,
gyors gazdagodást a kalmár szellem.
Rejtett élet-katakombák
a 64 sakkmezőn
nincsenek háborús bűnösök, akna-bombák, fogolytáborok
csak leütött báb vagyok
a hibernációban,
és előrelépés egy nemlétező társadalmi ranglétrán,
metamorfózis és reinkarnáció.
A sors itt is a mester,
a nagy illuzionista -
én is a világhálóban maradok már: d2-d4
a láthatalan seregemmel

Sötétsárga seregélyek a téli fákon csüngnek
jégcsap szárnyaikkal csapkodnak
hazafelé hideg levegőt érzek
a holnapok: a lehetetlen érvek
messziről is hazalátok
nem fognak örökre téged
a  rácsok
bár van ennél is keményebb börtön
de nem itt a földön
hanem a mennyekben

A Napot egyszer majd átrúgom innen
átívelem
a jegenyéken.