Visszaolvastam, majd eldöntöttem, hogy nem írom be a Gyorskocsi utcában írott májusi naplórészletet. Ennek egyetlen oka az, hogy a mai állapotomhoz képest, az akkori rengeteg régi, elfeledett érzelmi és gondolati fragmentumot hozott fel, talán a teljes szomorú káoszként jellemezhetném azt az állapotot. Ami viszont mellette szólna az, hogy milyen tudatállapotokat élhet meg valaki szabadságvesztés során. A szerelemről, mint szakralitásról írtam, ma ez már meghaladott álláspont. Nincs semmiféle meggyőződésem, vagy nem maradt már. Ezen a májusi napon még felsoroltam a rám erőteljes hatással lévő mitológiai dualitásokat is.
Rahu és
Ketu,
Keresztelő Szent János és
Jézus Krisztus,
Castor és
Pollux. Az ikrek misztériumát választottam medi(s)tációm tárgyává. Múlt és Jövő. "Hogyan térhetünk vissza az aranykorba?" nem élhetünk
étel, ital és szerelem és istenek és barátság nélkül.
Minden vágyunk célja az aranykor kell hogy legyen. Minden tettünket ez határozza meg.
"
Az Ősi látnok, a Világteremtő
felfoghatatlan, örök Úrra gondolj,
ki mint ezer Nap, ragyog éjszakádban,
s nincs nála kisebb, de hatalmasabb sem - "
Bhagavad-Gítá VIII.9.
