2016. január 27., szerda

Versek a fiókból - Arc poetica



A gondolatból születtem
a sötétség roncsai közül
az ezüsthullámok alól
a villogó tengerből jöttem

Velem sír az ősz és
lefoszlik rólam az idő
az elsikló óraketyegésben
kettéhasadt képmás

A múltam, sok én-ember
belőlem jöttek a fényre
belőlem másznak elő
hiába is számlálnám őket
az itt maradókat
a csenden továbblépkedőket



2016. január 19., kedd

Senkikföldjén - Emancipáció és kannibalizmus


Oakland Occupy streetfight


Mert a sötétség a sötétséggé lett.


Hamvas Béla az emberi fiziognómia szakértője volt, ő volt az aki elsőként észlelte azt is, hogy a szent hierarchia megromlása, a valódi bomlás nem alulról, hanem fölülről kezdett el terjedni és a bomlással járó folyamat megállíthatatlanul elérte a legsötétebb kapitalizmusban szent társadalmunk alsóbb rétegeit is.
A lombroso-i arcél, szemben a nemes vonásokkal, tehát elsőként a hatalom környékén bukkant fel és ott tudott tartósan évszázadokon átívelve fent maradni de a fertőzés is onnan indult ki később a társadalom egészséges rétegeit is megtámadta és minden rétegében megjelent ez az új, de igen ősi küllem és tekintet ti. a seggfejről beszélünk és ami fontos egyáltalán nem kizárólag férfi-sajátosság hanem a női emancipációval együtt már egyes nők smasszeresedésének, elkáposódásának is egyik kísérőjelensége lett. A tahó seggfej így lett a kapitalista társadalom alaparca, fundamentuma és egyben az emancipált nők egy részén a függetlenség félreismerhetetlen attitüdje. Ha ezt a 1990 óta tartó korszakot egy szoborba kellene dermeszteni örök mementóként, akkor a monumentális seggfej szobra lenne rá a legalkalmasabb, a legkifejezőbb. Ma szinte mindenhol úton-útfélen seggfejekbe botlunk, bíróságokon pereskedők, alattomos feljelentők, az inkvizíciónak kiszolgáltatók között is szinte hemzsegnek, de leginkább állami hivatalokban és állami- és közalkalmazottak, az állam és politikusok szolgálatában állók között.
Amikor erről kérdeznek mindig az a válaszom: a seggfejek elleni prevencióink sajnos nem elégségesek, és a felismerése sem mindig könnyű, mivel a tahója kaméleonként képes alkalmazkodni a legzordabb külső körülmények közepette is hihető látszatát tudja adni annak, aki kapcsolatba kerül egy ilyen alpári lénnyel, hogy ő nem tartozik a tahó seggfejek közé. Természetesen felmerül az a kérdés, hogyan kerülhetjük el a korunkban szinte törvényszerűnek adatott tahó seggfejjé átalakulást, a humánum drámai és tragikus visszafordíthatatlan metamorfózisát, amit Kaffka legmerészebb álmaiban sem gondolhatott volna, hogy civilizációnk süllyedése ilyen mélypont fog elérni.
Az európai civilizáció tömegei jelenleg jellem nélkül tengődnek és az új körülmények miatt egyre ragadozóbb, mutáns ember-fajta lép, a keleti blokkban a szocialista időszak alatt kialakult békésebb embertípusok helyére is. Ez a faj-váltás sokkal drámaibb, mint a neandervölgyi ember kihalása, ez egy tudatos folyamat, aminek része a szellemtelen konzervativizmus és a liberalizmus is. A kapitalizmus mindaz, ami alantassá tehet egy teljes társadalmat és dehumanizáló erővel hat a társadalom minden egyes tagjára. Szembe kell nézni azzal a ténnyel is, hogy egy szándékosan ideátlanított világban, alapvetően nem a jellemformáló, a kulturális értékek, hagyományok és erők dominanciája lesz az uralkodó, hanem a kommersznek, az amerikainak, a üres trendek való ostoba megfelelések - ezért ebben a tendenciában nincs és nem létezhet önreflexió sem, hiszen a sötétségnek nincsenek kérdései, a kiüresedettséghez. Amikor ide a migránsok megérkeztek,  a kontinensünkre Európába, akkor egy jelentős részük a külső látszat hatására azt gondolhatta, hogy az erkölcstelenségnek itt elsősorban szexuális vonzata van, magyarán joggal hihették azt akár Kölnben is, hogy egy kuplerájba érkeztek. Valóban odaérkeztek és valóban nem tévedtek volna sokat akkor sem, ha épp a civilizáció fellegvárát Budapestet gondolták volna kuplerájnak A tévedés a "kuplerájság" mikéntjében van, vagyis a létkorrupció Európában és Magyarországon nem horizontális, hanem vertikális. Ez azt jelenti, hogy a kasztrendszer szerint kell értelmezni a kuplerájt és nem az ősközösségek vagy a hippi-iszlám és kommunista mozgalmak szintjén. Egy migráns ebben a kasztrendszerben, reprodukciós értékét tekintve a civilizált fehér nők körében alig több egy koldusnál. Egy kasztrendszerben mindig elsődleges a taperoló társadalmi státusza nem mindegy hogy az a walesi herceg, egy ismert színész, zenész, doktor vagy csak egy  menekült muzulmán, esetleg munkanélküli. Az emancipáció egyik velejárója, hogy az emancipált nők egy része a szexus rovására épít valójában karriert, ez nem áll többől, mint sorozatos árulásokból, az árulás egyik legfőbb jellemzője a válás, a válóperek, a szakítások, az abortuszok és különböző nézetkülönbségek,  a végjátékban idegen férfi az ágyban, amikor a férj  egy nappal előbb ér haza külföldről, tehát itt a kapitalizmus szabadsága nem a migránsok által értelmezett szexuális szabadosságban, vagy a szabadság patetikusabb formáiban, hanem az emberi humánum elleni szabad és kegyetlen, jogilag is legitimizált és támogatott árulásokban tetőzik. Az árulás nem kizárólag párkapcsolati, hanem jóval szélesebb és a párkapcsolati korrupció is csak egy kis része a társadalminak, a deviáns kilakoltató viselkedés, aminek több polgármesterünk is hódol sem egyéb a társadalom elárulásánál. Ez egyben azt is jelenti, hogy semmiféle értéket nem tud őrizni ez a társadalom, mivel a kasztrendszer alapvetően dehumanizálta már a társadalmat. A liberalizmus pont ebben van. A társadalom ugyan kooperációra van kárhoztatva, de minden egyes kooperációs ponton csalás is történhet és alkudozás zajlik, ez pedig általános bizalmatlansági együttható, és ugyanakkor megkérdőjelezi azt is, hogy a tisztességes középútra vannak-e ennek a társadalomnak a tagjai egyáltalán kondicionálva. Az intaktságukat szerintem kizárólag csak azok tudják megőrizni, akik vallási nézőpontot képviselnek vagy pedig, ami ennél magasabb szintű, nem a szabadságnak, hanem az igazságosságnak az elkötelezettjei. Utószóként migránsaink valóban egy kontinentális kuplerájba érkeztek, de az egész konglomerátum automatizmusát egyáltalán nem ismerték fel, nem jól látták, és félreértették, nem egy szimpla, hanem jóval bonyolultabb automatizmusokkal szabályozott kuplerájba érkeztek, ahol a prostitúció a ranggal van relációban,  ezért mindenképpen óvatlanság volt a részükről, hogy rangtalanul civilizált nőket molesztáltak, egyrészt mivel azok részben vagy tömegével a csúcsragadozókat képezik, és csak akkor kerülnek elérhető távolságba, ha ők maguk képességeiknél fogva  már korrumpálták magukat az európai kasztrendszerrel. Amikor a szabadságot a morál elé helyezik, valójában a morál feletti értékként és a morált negligálva szeretnék azt látni. A szabadság nem volt eddig semmiben előrelátó, ha ez a szabadság, ami kizárólag a nőknek adatott annyira előrelátó lett volna, akkor most nem lenne Magyarországnak semmiféle demográfiai válsága, viszont a kapitalizmus válságot-válságra halmoz, mert maga a kapitalizmus a válság.

2016. január 15., péntek

Versek a fiókból - Két haiku

Rovinj  (fotó forrása: tripadvisor.com)

hajnal-suhogás
lobog a hűvös csillag
ablakod tükrén
                                 
tengeren hajók
halvány hullámok fénye
én hazatérek


2016. január 14., csütörtök

C O D E - Gentle Science ♫



CODE - The Architect (LP/CD 1995)

01. Blind In The Darkness  06. Gentle Science
02. Criminals                      07. Atlantic
03. No Resistance              08. Blind In The Sun
04. Cities Part 3: Sky          09. The Grand Architect
05. Cities Part 4: Workers  10. Bleak Moments

2016. január 13., szerda

Versek a fiókból - Szentelt eső

Szentelt eső
lezúgó hulló-szárnyú
szürke végtelen csendülő
fényfájdalom-csontja
bánat nagy madara
ágas-fényben
tollászkodó
hideg-kádban
a lelkedet bontja
árnyék-hold kimondatlan
zöngés
lelketlen lerakódó rideg-múltidők egyenletei benned
s a téli-jeges szél csak csavarodik rád
és a leégett tengerek füstje
csípősen szúr-mar utánad
kérsz cigarettát-hamutálat
a holnap kormos-vasöntvénykádjait
cipeli magával az utálat
a nehezét már
beburkolta a fagyjég
a felejtés padján az elhagyott
örök-fényű koldus orcának
kívánj jó szerencsét
nem látni a semmit se
csak hideg hold süt
mint a röntgen
úgy táncol benne az árnyék-bál
ropja és ropog rád a holdkráter
e tört sugarakon jöttél át
a holtkenyér-mezején
hazám a hűs gondolat
rideg árnyéka hullámzik át rajtad
nem látod a megváltó szomorú arcát
a halk fűzfák alatt?
csak a görnyedő-esti homály súlyát
falatozod

PANNON FRONT - Bognár József: Tejero tévedése (szemelvények a royalista sajtóból)

 
Tejero (fotó forrása: hispanismo.org)
 

 AZ  ÚJKOR  A KIRÁLYI hatalmat, a király jogát  a népfelség, az emberi jogok  és  a demokrácia elvére hivatkozva  állandóan csökkentette. Ezzel együtt  a királyok öntudata is  egyre  alacsonyabb fokra  szállt.
Elfogadták  a változást, megbékéltek vele,  nemritkán híveivé is váltak,  egyéni  hasznot is  húzva  belőle. Igazi uralkodói jogokkal rendelkező királyok ma már talán csak az arab sivatagban és a Himalája  tetején
találhatók. A királyok, akik korábban  Istentől  eredeztették  hatalmukat,  ma saját alattvalóik kegyelméből léteznek. Az egyik  legősibb monarchia feje,  Hirohito,  a pár éve elhunyt  japán császár  ─   igaz, külső kényszer hatására   ─   még  isteni  származásáról is  lemondott. Noha  egy ember,  egy  uralkodó , sok mindenről lemondhat,  akár a koronáról is, de  a származásáról nem. És bár  tényleges hatalommal bíró
királyok a mi földrészünkön  ma  már nincsenek, de a királyság valódi eszméjéhez, a  királyi hatalomhoz  hű alattvalók még akadnak.

                                                                                 *

   1981. február 23-án, 18 óra 20 perckor Tejero alezredes vezetésével  a Guardia Civil egyik szakasza hatolt be a spanyol parlament, a Cortes üléstermébe. Céljuk a  demokratikus folyamat  megállítása és a valódi királyi hatalom, a törvényes  jogi helyzet  helyreállítása volt. Azonkívül  teljesen elfogadhatatlan volt számukra  az a tény, hogy a parlamentbe  jelentős részben olyan politikai erők  (liberálisok,  szocialisták, kommunisták) kerültek és törvénykeztek, akiknek Spanyolország 1936-39-es tragédiája volt köszönhető.
   Tejero  a behatoláskor  egy lövést adott le a levegőbe, mire  minden honatya a pad alá bújt,  aminek a


Picasso: Haldokló Minotauros (1933)

televízió jóvoltából az egész világ szem- és fültanúja lehetett. Az alezredes akciója egyébként nem elszi-
getelt lépés, hanem  egy országos akció része volt. Ezzel  egy időben  például  Valenciában  Milans de Bosch tábornok át is vette a hatalmat. Tejero és társai éjjel 1 óráig reménykedhettek akciójuk sikerében. Ekkor mondott ugyanis beszédet  a televízióban János Károly király, és vált  egyértelművé a helyzet. A beszéd a demokrácia védelmére szólított fel, és nyílt szembenállás volt a lázadókkal. A szervezkedés ─ így a főszereplő  „érdektelensége, más irányú elkötelezettsége”  miatt ─ értelmetlenné vált,  elbukott,  és 24-én 17 órakor már Tejero alezredest is őrizetbe vették.

 *

   Tejero tévedett, amikor  a lázadást előkészítette. Tévedett, hiszen  akiért  az egész történt, az  hagyta cserben. Azt hitte, a király több akar lenni protokollfiguránál  és a Real Madrid elsőszámú szurkolójánál. Tettével  esélyt akart adni  a királynak  hatalma megerősítéséhez, de  a király ezt mereven elutasította. Ő hű volt a királyához, a királyság eszméjéhez. Csak azt nem tudta, hogy a király nem hű a méltóságához. Aki csak egy bábú, akivel alkalomadtán ─ mint ekkor is ─ visszaélnek. Tejero megadta magát, hiszen a király hű alattvalója  és felettesének feltétlenül engedelmeskedő katona volt. A király elleni  harc számára elképzelhetetlen  lett volna. Még  azután is, mikor  már látta, hogy amaz  mit képvisel. Már nem volt kiért harcolnia. Az  árulta el,  akiben  feltétlenül  megbízott. Talán  nem  is  a személyben,  de a  méltóságban mindenképpen. Így tehát  megmenekült a demokrácia, mert a király megvédte azt. Tejero pedig nem volt se puccsista, se forradalmár, és önmagát sem akarta előtérbe állítani.
   Sajátos volt a „világsajtó” reakciója.Azt írták, ha nem lett volna király, akkor elbukott volna a demokrácia. Ez igaz. De  helyesebb  lett  volna  így  fogalmazni:  a demokrácia  azért  nem bukott el, mert  egy király-imitátor megvédte, mivel  János Károly hamisan játszott. Életében  először  viselkedett  királyként, amit rögtön  a királyság  lényegének  megtagadására  használt fel. A királyság  és  a demokrácia  különben is összeegyeztethetetlen  uralmi  rendszerek. Ha  a  kettő  mégis  „együtt létezik”, akkor  ott  az egyik csak díszlet. János Károly király egyébként a  „győzelem”  után, továbbra sem élve  valódi  királyi  jogaival, a demokrata  politikusok kezébe  adta vissza népe sorsa  irányításának  minden jogát. Noha  már Ferenc József császár  és király megmondta  a századforduló táján, hogy manapság  a király  a legfőbb, talán
egyetlen  még megmaradt funkciója  alattvalóinak védelme  a politikusok  önkényeskedéseivel  szemben.
János Károly király azonban még erre a feladatra se hajlandó alattvalói érdekében, mert  még kevesebb ideje maradna például a vitorlázásra. Európában utolsóként  inkább feladta  a királyi hatalom minimumát
is.  A  polgári  demokratikus  alkotmány alapján  „uralkodik”. Amikor  pedig  ─  a  demokrácia  számára
válságos pillanatban ─ mégis él méltóságából fakadó lehetőségével, akkor éppen elárulja azt.

 *

A Tejero akciója  idején  öntudatosan lapuló demokrata honatyák  a  „vész” elmúltával előbújtak a padok
alól,  töretlen  büszkeséggel,  megnövekedett  önbizalommal  építették  tovább  a  demokráciát, és  mint 
„sértett” érintettek ítélkeztek Tejero és társai fölött...
                                                                                                   
                                                                           
                                                                                         PANNON FRONT 1995. 1. ÉVFOLYAM  1. SZÁM


Kapcsolódó oldalak:
Pannon Front

2016. január 5., kedd

Versek a fiókból - A Százados úti falak





Lecsendült hozzád a fény
álom növekszik így a múlt
sötét helyén,
lobog az éjszaka hajója
füstölő kémények
csillagok hullámzó csendje,
rajtunk átzuhanó idők
és hótakarók,
utcakövön reszketők hideg-egyenletje

Valami kihull és
átaranylik-áramlik hozzád
egy beszélő víztükörből
kimondhatatlan-ábrák
szikrázó zuhatag-képletek, hűvös szemükkel villámló vihar-vándorok
tornádók-látomása,
lázas városok labirintusa
tornyaik, Las-Vegas,
a felhőkarcolók színes neon reklám-űrén át,
én ők vagyok keskeny árnyék  
a civilizáció
a bolyongás

a végtelen jövő
az önmagába visszamaródott idők
örök dimenzió-ösvények
a gondolatokból kireppent áttetsző lángkaleidoszkóp-fényesség,
a lélek-repesz
az újlipótvárosi magasföldszint  keserűség-glóriája
a két ablakszárny szent emlék-horizontja,
én ők vagyok
esők ereszen lekopogó fém-ezüstje
áramló ürességben a Beethoven holdszonáta
zsibongó füstfolyam, vonatablakokra lecsapodó aluminium-pára
lehalkított teliholdak suhogása

a hangtalan szavak nekem suhantak
hömpölyögtek a fények
az emberek
elfutottak
az utcák, a terek
örökre szemelől veszítettelek
az emberi-örvényből
csak emléked maradt itt
őrzöm láncraverten
nem engedek hozzá senkit

szavunkat halld még
zengve derengik
a Százados úti falak.


Kapcsolódó oldalak:
Kiss Roland - A Százados úti falak  
DOKK.hu - Irodalmi kikötő

2016. január 1., péntek

Vers mindenkinek - Szergej Jeszenyin

A kutya

Сергей Александрович Есенин 



Mint tűzvirág, elnyílt a hajnal,
s fakó gyékényen, suta
szalmakunyhóban hét piros
kölyköt fiadzott a kutya.

Nyelvével fésülgette őket,
ki nem ment volna percre sem;
Ott mókázott, s meleg hasából
habos tej csurrant édesen.

S hogy leragadt a nap szeme,
s elcsitult a baromfihad:
jött a gazda, zsákba kötötte
mind a hét kis kutyafiat.

Nyomába loholt a kutya -
elmaradoztak a hegyek...
A páncéltalan víztükör
fázón, sokáig remegett.

S amint gyötörten hazaért,
nyaldosva izzadt oldalát:
egyik kölykének nézte a
holdat, mit ringattak a fák.

A szikrázó űrbe meredt,
szimmantott és nyítt és nyögött,
de a vékony hold is lecsúszott,
eltűnt egy kék halom mögött.

S mint akinek kenyér helyett,
kötődő kéz követ hajít:
hullatni kezdte lassan a hóba
szeme arany csillagait...

Képes Géza fordítása



Kapcsolódó oldalak:
Képes Géza (1909-1989)
Költő - műfordító - kutató
Szergej Jeszenyin: Micsoda éj! 
December 13. BLoG
Szergej Jeszenyin  válogatott versei
MEK - Magyar Elektronikus Könyvtár
Szergej Alexandrovics Jeszenyin (1895-1925)
WikipédiA