Hétköznapi Csalódások - Fekete Gyémánt ♫

A teljesebb felhasználói élmény érdekében https:// helyett
a http:// -t kell a blog címsorába beírni, mivel az SCM PLAYER alá szerkesztett zene ► playlistem csak http:// alatt hallgatható!

Jóga-vita (Gondolatnapló)

HAMPI - KARNÁTAKA 


 

   A filozófus Ludwig Feuerbach annak idején a vallásról, mint különös észről értekezett, amely különös ész azonban nem nélkülözheti a természetes emberi logikát. Ezt a vallásszociológiában plauzibilitási struktúraként (hihetőségi szerkezet), értelmezési rendszerként határozták meg. Manapság, ha a népszerű keresztény irányzatokat és a jógát kell összehasonlítani, akkor utóbbi szembeötlő, hogy jobban kiállja az ok-okozatiság mércéjét. A kereszténység manapság népszerűbb tanai számára számos olyan előítélet és buktató van, amelynek kognitív disszonanciáit senki nem tudja elkerülni, a logika helyébe pedig áthídaló megoldásként a hit kerül, mint a legvégső argumentum. Látható, hogy eltérőek, tehát mások a követelmények - a "külső burok" egy világvallások, vallások univerzumának tekintetében eltérő, azonban ahogy haladunk a szerzetesség, az aszkézis és a misztika irányába, egyre inkább tapasztalható egyfajta azonosság, de ez az azonosság nem a világi híveknek szól, és a szerzetesi közösség szigorúbb, lemondó életformát követel az emberektől; nyilván ez így van a buddhizmusban is, ahol öt parancsolat vonatkozik a világiakra és tíz parancsolat a szerzetesekre; ilyen szempontból a sokszor fordított vagy fals nézetű buddhizmus is átvette - nevezzük nevén: a "vallási komorság intézményeit". Tehát az aszketikus, misztikus és nem külső, világi vallásosság számára lényegi azonosságok vannak. A hinduknál a lemondás eme kultúrája áthatja az egész társadalmat (csaturvarnáshrama-dharma példaként dr. László András terminusa szerint), ez a fajta heroizmus részben ksatriya-szellemű - annyi különbséggel, hogy  általánosságban a győzelem, az "önlegyőzés jógája" által megy végbe. Tehát a világ itt is egy mulandó káprázat, túlzottan is az - egy félreismert valóság, amelyben a nemtudás (avidzsa-avija), vagy az advaita védántában a hamis érzékelés (adhjásza - adhyása) a csapda vagy ahogy Hamvas Béla fogalmaz az alvás, az ti. hogy nem vagyunk éberek. Hamvas mester nyomán már könnyű dolgunk van újra összefoglalni tanait, hogy a zsidó-keresztény kultúra a bűn fogalmából indult ki, a görög az egészségből, sportból és talán a harmóniából, a római a törvényből és a hódításból no és "nagy" összegzőként a kulturális-vallási integrációból (Puzsér Róbert is megállapítja a hasonlóságot, hogy a vallási piac talán legutoljára az ókori Róma fénykorában volt ilyen sokszínű) amit leginkább pragmatikus okokból végül és egyben ennek a sokszínűségnek hanyatlásaként: a hatalmi legitimációra fordította - tehát a vallás állampolitikai fogalommá lett. Manapság éljük újra azt, hogy miként lesz újfent részévé a vallás az állampolitikának és hogy miként állítják szembe a szocializmus valláspolitikájával, amely már az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság idejént feltűnt progresszív alkotmányával, amelyben határozottan deklarálta a vallásszabadságot és egyben az állam és egyház szétválasztását. A görög kultúrára visszatérve megfigyelhető Bachofen nyomán, hogy a sport, az olimpia szakrális eredetét tekintve azt részben a Pelopsz-mondakörhöz kapcsolják, ennek lényege valójában az, hogy a versengés (és itt kapcsolódok vissza napjaink nagy a versengésre, hogy ki legmagyarabb) marsikus (Árész) vagy a maya labdajátékok emberáldozata, tehát kegyetlen férfiverzióját felváltja Pallasz Athéné: a szabályozottság. Az emberiség önreflexiójának és tudatterületének önfelismerő hatásmechanizmusát láthatjuk ebben is megmutatkozni: társadalmi  empátia és emancipáció. Freud nagyot csettintett volna, hiszen a kultúra születése relációban van az emberi ösztönök megzabolázásával és ennek rítusa a sport lett. Ez egy természetes fejlődés eredménye, Pallasz Athéné szimbólikusan győzte le, bár nem teljesen Árészt, és az emberi kultúrában globálisan és erősen reprezentálva jelen van a békés háború: a sport. Németh Sándor a Hit Gyülekezetének vezetője utalt erre, mint olyan mozgásformákra, amelyek nem démonikusak - ha mitológiai értelemben áttekintjük - akkor valójában arról van szó, hogy amiről Németh Sándor beszél, az valójában egy marsikus erőnek a szublimációja - a jóga bizonyos tekintetben ennél magasabb szintet kell képviseljen, hiszen az már nem az átlagembrek, hanem aszkéták tömegsportja - ennek nyilván vannak világi, népszerű és nem evilági hívek által gyakorlott tradicionálisabb formái. A jóga sziddhik közül a legkeresztényibb vitán felül a vízenjárás képessége. A víz elem a kereszténységben az egyik fő szimbólum, olyannyira, hogy még a mandeusok is (János-keresztények) a Közel-Keleten a mai napig gyakorolják a Keresztelő Szent János-féle keresztséget. Az is közhely, hogy Jézus általánosan elterjedt hagyományos ábrázolása (ami a mai Szíria területéről való) rokon vonásokat mutat a jógikkal. Természetesen elmaradhatatlan érv a vitában az is, hogy a Pashupati-pecsételőn ("állatok ura" - Móhendzsó-Daró) látható egy jógapózban ülő alak, így tehát a lótuszülés több ezer éves, Jézus Krisztus előtti hagyomány.

Az egyik legérdekesebb Indus-völgyi lelet, talán Siva előképe? (i.e. 3. évezred)

   Amikor például összehasonlítjuk Patanjali Jóga-szútráit a keresztény tanításokkal, akkor egy mondatban összefoglalhatjuk azt, hogy a jóga-szútrák leglényegibb vezérfonala valójában a pratjahára (pratyahára), az érzékek visszavonása - az az érzék korlátozás a kereszténységben is megvan a böjtben, a „tudati böjtben”: a bűntől való távolságtartásban, a korlátozott keresztény életvitelben - a jógában azonban mindez nem üdvtörténeti, eszkhatológiai kontextus ,de lényegében hasonló tudati-irányelterelés, ha módszertanának lényegét tekintjük. A pratjahára csak az egyik lépcső az arja-astanga jógában, de valójában a jóga egészére igaz. A jóga egy mondatban: az elme lecsendesítése (csitti -vritti-nirodha) pedig a belső csend - a központi idegrendszerünk önkéntes megzabolázása - valójában a kauzális jellegű énünk viszonylagosságának a tudatosítása is - a belső beszéd böjtje - ez a fajta érzékek megzabolázásra tett arany középút már Platón filozófiájában is jelentőséggel bír, a kocsihajtó hasonlatban olvashatunk erről. Az egyiptomi anakhorétákról olvasva, akik a Décius-féle keresztényüldözések elől Szkétisz sivatagába menekültek - szintúgy azt olvashatjuk, hogy akár a jógik, nagyon csinján bántak a saját látomásaikkal, ahogy a jógik számára is elő volt írva íratlan szabályként is, hogy a sziddhiknél ne ragadjanak le, ugyanis a sziddhi nem a végcél, hanem a móksa - hiszen az emberi dimenzió meghaladása, akár aszkézissel, akár böjttel, akár jógával nem azért történt, hogy ezzel öncélú hatalmat gyakoroljanak a világ és embertársaik felett, bár az önkénytelenül is meg fog mutatkozni - hanem inkább azért, hogy erről a "legutolsó kísértésről" is végül le tudjanak mondani (el tudjanak szakadni az utolsó előtti tudatállapottól - amikor a prakriti avyakta és a purusa is avyakta - megnyilvánulatlanban egy. Az egyiptomi keresztény anakhóréták vívódása valójában nagyon hasonló vívódás, csak más kulturális jelképek között történik, így a hallucinációk, látomások a keresztény-hitvilág lényeivel és dichotómiája szerint racionalizálódnak. A hódító kereszténység amikor India területére teleportálta magát portugál hajósok képében, a mai Goa állam területére elvitték az inkvizíciót is magukkal. Amit még fontos megemlíteni az Szent Tamás apostol, aki a legenda szerint Indiában térített és halt meg, emlékét egy templom őrzi a mai Tamil-Nadu államban. Legvégül és nem utolsó sorban, hogy ne maradjon az ok-okozatiság kérdéskörében hiányérzet az olvasóban, Patandzsali jóga-rendszerében tehát nyolc, egymásra logikusan felépülő fokozat/lépcső van - ezek közül az utolsó pont a szamádhi, az első kettő pedig az erkölcsi követelmények, parancsolatok és egyéb, a jógához való nélkülözhetetlen szabályrendszer és fundamentum; ez a jama és a nijama (yama-niyama).

1. Jama - a jógát elősegítő előírások és szabályok követése:
A) Nemártás (ahimszá)
Karmikus következmény: környezetében megszűnik a gyűlölködés.
Mahátma Gandhi élete végéig következetesen követte az Astánga-jóga ezen alapját és bizonyos vagyok benne, hogy hitt abban, hogy a béke az ahimszá gyakorlásával elérhető és kiterjeszthető az egész, akkor a britek által is politikailag és vallási értelemben végletesen megoszott,  kettészakadó Indiára is. Meg kell jegyezni Gandhi kapcsán a dzsainizmus ráhatását is, de kezeljük evidenciaként, hogy a jóga-hagyomány praxisa a heterodox és ortodox darshanákat (vallási irányzatokat) is egyaránt áthatja.

B) Ragaszkodás az igazsághoz, őszinteség (szatja)
Karmikus következmény:szavainak teremtő ereje lesz.

C) Lopás kerülése (asztéja).
 C1) Dharmásztéjam (a kaszttal, vallással és helyzetével kapcsolatos kötelességek elmulasztása) és
 C2) Dravjásztéjam (a vagyon ellopása) – mindkettő kerülése alkotja az asztéját . [1.]
Karmikus következmény: minden kincs feltárul előtte.

D) Nemi önmegtartóztatás (brahmacsarja).
Karmikus következmény: hőstettek végrehajtásához is elegendő ereje lesz.
Megint csak egy olyan sarkalatos pont, ami a ksatrija (harcos)-tradíció és a jóga szorosabb kapcsolatára utal. Biztos vagyok abban, hogy pontos és precíz fiziológiai megfigyelés az alapja ennek a pontnak is.

E) Mentesség a vagyonhoz való ragaszkodástól (aparigráhá).
Karmikus következmény: megérti születése célját.

Konklúzió:
Kétségtelen tény, hogy az ősi  jógahagyomány kikristályosodott formában, mondhatni (Om Shanti)  az ember tapasztalati tudására is épülve, vallási-hit spekulációk nélkül - teleologikus szellemi-architectura , tehát még egyszer megerősítem (szvsz): nem szorul eszkhatológiai magyarázatra és vallási spekulációra, különösen nem (keresztény) szofisztikára.


Szent Tamás -bazilika (India - Csennai)


─────────────
[1.] A C1-C2 pontok forrása Gauranga Das: Jóga és sámánizmus c. facebook oldala (id. Krishnamacharya-könyvből)

STILL CORNERS - In The Middle Of The Night ♫

ÉLJEN NOVEMBER 7.