2024. február 28., szerda

MI A METAFIZIKA ? ELMESEGÉDLET-OPTIMALIZÁLÁS PUZSÉR RÓBERT KÖNYVÉHEZ

Mi a metafizika?

László András funkcionalista és célirányú elgondolása a metafizikáról 






A metafizika fogalmát rendesen körüljárja dr. Turay Alfréd
filozófiatörténet könyve. Amit és ahogyan dr László András
fogalmazott, az egy eszmeáramlat és iskola megfogalmazása
ami nem egyéb, mint a metafizikának és mint a princípiumok
felismerésének az énre vonatkoztatása, egyfajta optimista
soteriológia, aminek útját és alapját a vallásalapítók és vallási reformerek kövezték ki, hiszen mi más lett volna Herakleitosz,
Buddha vagy Sankara felismerése: a panta rhei, az anatma-tan 
és a tat tvam aszi, mint a tapasztalható jelenségek általános 
jellege, az általános lételv, az őselv, a princípium felismerése.  

Bizonyos szempontból, mint a vallások világával állandóan foglaltoskodónak szerencsés a helyzete még posztautodidaktaként is, hiszen amint belelapoztam Puzsér Róbert könyvébe, máris egyértelművé vált, hogy Hamvas Béla iránti tiszteletéből egyfajta tarot-kommentárt alkotott. Annak a meghatározása, hogy mi a metafizika - egyáltalán nem könnyű kérdés, hiszen egyértelmű választ nem kapunk rá, így csak közelíthetünk a kérdéskörhöz.


Amit már megállapíthatunk Turay Alfréd fejtegetése nyomán az az, hogy a metafizika bizony ontológia. Az érzékfelettiség azonban azt jelenti, hogy tképp a tudatunkkal mégis képesek vagyunk fogalomalkotással konvergálni a felismert törvényszerűség-princípium irányába egyfajta kvázi összefüggésként és konzekvenciaként az elménk képes azt érzékelni, és felismerni.








Vallástudomány szakos bölcsészhallgatóként könnyű dolgom volt felismerni, hogy a Kápila (a látnok) által alapított hindu számkhya darshana 24+1 tattvájának két alapprincípiuma teljes mértékben megfelel Arisztotelész hülemorfizmusnak nevezett nézetével, annak két metafizikai-ontológiai alapprincípiumával. Egyetemi hallgatóként rendkívül fontosnak tartottam ezt a felismerést, és a mai napig hálával tartozok dr Turay Alfrédnak a  Filozófiatörténeti vázlatok című munkájához, hiszen enélkül a kiváló összefoglaló munka - filozófiai propedeutika - nélkül soha nem vehettem volna észre ezt az összekötő kapcsot és hidat India és Európa, Kelet és Nyugat között. Nyilván Hamvas Béla Szókratész invokációja Aszklépioszhoz ezért is volt és lett állandó témám, hiszen Hamvas az éberséget jelölte meg ott mint fogalmat ami Keletet összeköti Nyugattal és a kakast rendelte hozzá szent állatként. Tény, hogy India  és a görögök akkor kerültek igazán közel egymáshoz, amikor Nagy Sándor hódításai zajlottak, így érthető okokból sem Szókratészt, hanem Arisztotelészt kell tekinteni a hídnak.

Amit dr Turay Alfréd tanárúr fejtegetésében ki kell egészítenem az az, hogy a lehetőségi lét, a potencialitás a princípium szintjén, mint nagyon helyesen prima materianak írja, a számkhyaról szerzett tudásnak köszönhetően azt omnipotencialitásként kell értelmezni. Az omnipotencialitás pedig, ahogy a prakriti első tattvája, hozzárendelhető a hinduk által igen tisztelt Chandogya-upanisadból idézett szent szótagsor (mahávakya) a "tat tvam aszi".