Kávészünet - Juhász Gyula: Tiszai csönd ♫

Gondolatnapló - Egy mondat a jelenségekről és a múltról

Városmajor utcai Buddha /fotó: tartarossz.blog/

A   J E L E N S É G E K R Ő L

Egy igazi buddhista az "önént" is jelenségként fogja föl, nem csak mások személyét vagy az általa érzékelt külvilági valóságot. Valójában nem arról van szó, hogy maga a jelenség látszat volna, hanem egy olyan valóság amelynek számunkra emberi fejjel érthető-fölfogható jellege valójában egy vezérfonal, a közös nevezője a jelenségeknek, a lényege, a substantiája: az állandótlanság. Persze vannak állandóbb jelenségek és vannak változóbb jelenségek, az életjelenségek általában gyorsabban változnak - a tiszavirágzás például egy napig tart, az univerzum életkora pedig 13,8 milliárd év - azt viszont nem tudom, hogy miért nem pirosbetűs ünnepnapként ünnepeljük  az univerzum születésnapját! A szolipszizmus (mint filozófiai attitüd) viszonya az énhez megérzésem szerint maga lehetne az arcátlan "buddhizmus" iskolája. A szolipszizmusban az a  szemtelenség, hogy az ember minden jelenséget önmagára vezet vissza, a szolipszizmusban az univerzum és a tiszavirág is mind az én önénemmé alakul. Két alapvető irány vagy alapállás látható az ortodox ind védánta, szánkhja és a heterodox buddhizmusban. Az első alapállás a Cshándógja-upanisadból közismert formula, a "tat tvam aszi" mahávakja. A "tat tvam aszi" tanítása egyszerű. Minden egy közös láthatatlan magból fejlődik ki, a valóság is. Ez a valóság a szemmel nem látható tartományból növi át magát az érzékszerveinkkel már felfogható tartományba. Ez az upanisadok és az advaita védánta tanítása sokban hasonlít a szolipszizmushoz, de nincs önénre vonatkoztatás benne. Azonban mindent egy közös substanciának tulajdonít, nevezzük azt prima materiának, léleknek vagy átmannak. Ez az egyik alapállás. A másik alapállás a lehasítás, ez az amikor az átmant úgy keresi a neofita, hogy "sem nem ez, sem nem az" "neti, neti". Ez az a tudatállapot amelyben példaként mondjuk a jóga ékagrata-pratjahára (érzékek visszavonása az objektívről) jóga-lépcsőfokának elve vagy Buddha dhzsána-meditációjának jellege is érvényesül.
Buddha tanításában ez a reláció a belső jelenségvilághoz való érzelmi kötődés felszámolásának módszertana - a tudat visszavonulása, az ind ortodox irányzatokban pedig az átman-keresés attitüdje. Az arisztotelészi hülémorfizmusban két princípium van: a prima materia és a forma. A szánkjához hasonló hülémorfizmus által a világ jelenségei alapkategóriákba sorolhatóak, az emberi érzékelésünk alapján - utóbbit, hogy ez emberi fontos hangsúlyozni mert egy kavics, egy oroszlán vagy egy ufó teljesen másképp érzékelheti az érzékelhetőt.

A hülémorfizmus szerint/alapján megkülönböztethetünk két princípiumot:
1. élettelen anyagot (formát - érthető szerkezet)
2. prima materia

A formákat, amelyet a jelenségek felvesznek magukra (ezeket nevezhetjük: rész-substanciáknak). A nyelvünk logikai szerkezete is erre a lényegiségre irányul, hogy nem egyedi, hanem általános fogalmaink az elsődlegesek - Nietzsche falevél-hasonlata erről szól, hogy magának a falevél szónak nincs konkretuma, nem konkrét, hanem általános jelenséget határoz meg. Osho szerint, ami változik vagy megváltozhat, az nem lehet valóság - az igazi (isteni) valóságnak ugyanis állandó jellege van.

Konklúzióként lezárhatjuk tehát, hogy noha mi magunk, emberi mivoltunk változó, mulandó fenomén, de az emberiséghez köthető vagy általa létrehozott általános jelenségek ennél állandóbb jelenség-formát hoznak létre - pl. a történelem, a civlizáció, a vallások, a társadalom, államok,
a beszélt nyelvek és nyelvjárások, a szerelem érzése, népek-etnikumok és maga az emberi faj.



Z A R Á N D O K L A T O K   A   M Ú L T B A


Az emberi "szubjektum" számára a legfontosabb tanítás mindezekből az, hogy amikor a múltra visszaemlékezünk - a saját érzéseinket tiszteljük meg általa. A múlthoz való kötődéseket, az elveszített lehetőségeket és magának az életnek a misztériumjátékát. Egy költő vagy pszeudo-költő számára a múlt lényeges és azért lényeges, mert annak a múltnak vannak fragmentumai, emléknyomai és az információ-flow világában egyre több ilyen fragmentumra válunk érzékennyé. Samuel Beckett ír író mondja ki valamelyik idős karakter által a művében, talán a Godotra várva vagy az Előre vaknyugatnak c művében, hogy "nagyon keveset beszéltünk önmagunkról". Ezt akkor nemrég még fiatalon nem értettem, így több mint félévszázad terhével atlaszi vállamon már értem. Minden misztérium és ezért lényeges Horváth Róbert tradicionalista szerző és gondolkodó meglátása, hogy vannak sötét misztériumok, romboló misztériumok ,a világ negatívitásának misztériumai és a napnál is világosabb "apollói", tehát a jó misztériumai. Amikor az ember emlékezik, nem a múltban él (nyilván nem azt jelenti, hogy az ember folyamatosan a saját múltjával legyen elfoglalva, de az sem megoldás, ha egyáltalán nem szakít időt az emlékezésnek), hanem a "szent" múltból merít erőt és egyben meditációs objektumként éli meg a visszaemlékezésben benne rejlő pantha rei vezérelvet. Ez a "szent" múlt.

Téglagyárdűlő - Hajnal a Bercsényi Miklós Élelmiszeripari Szakiskolánál
/ fotó: tartarossz (2020)

A szerelem az egyik olyan legjelentősebb "lélek-misztérium", ami ezen személyes zarándoklataimat motiválta és egyben tematizálja. Nullkötetes pszeudó-költőként vagy versalkotó segédmunkásként ezeket a helyszíneket fel is szoktam keresni.  Amiről már írtam a blogon, az egyik "szent emlékhely" a Szeged Dóm terén található Kőrösi Csoma Sándor-emlékmű. Ennek szegedi otttartózkodásom idején különös jelentőséget tulajdonítottam, vallástudomány-szakos hallgatóként mellesleg mi mást is tehettem volna. A másik Kőrösi Csoma Sándor zarándokhelyszín Kőbányán van, a Liget téren, az egykori Zalka Máté téren. Számomra egy régi szerelem emléke is egyben [1.] - hosszú időket várakoztam itt. Szegeden eltöltött időm másik számomra jelentős helyszíne a Tiszavirágzás-szobor. Esti sétáim, különösen a vizsgaidőszakban az Ady tér, Boldogasszony sugárút, Korányi fasor, Dóm tér, Oskola utca Milkó-ház internetezője Bermuda-sokszögben zajlottak. Később jelentőséget kapott a szegedi Szent Borbála szobor is és a Hősök kapujának Szent Borbála freskója is (Aba-Novák Vilmos alkotása) és természetesen az Alsóvárosi Ferences-templom, ahol 2007 decemberében életem talán legemelkedettebb karácsonyi szentmiséjén voltunk.



A  P O L I T I K U M R Ó L

Láthatóan az utóbbi időben depolitizálódtam, ennek fő oka, hogy unom már a "kapzsitalista" pártszínházat. Gumicsontról-gumicsontra jár a nép, a politika népe. Amit Orbán Viktor vagy táskahordozói hivatalosan kimondanak manapság a nép-nemzet nevében - azt valójában nekünk kellene tennünk és kimondanunk, amíg egy politikus mondja ki konklúzióit, addig azt az "összetartozást" nem mi cselekedtük. A verbalitás azonban nem nemzet, sem nép és mégcsak nem is tett, hanem csak propaganda. A nemzetfogalom súlyos változása ez, hogy Benedict Anderson nemzet-definiciós fogalmának fogalmi kritériuma szerint a magyar nemzet és társadalom már nem is eszerinti imaginárius közösségként létezik, hanem csak a politikai verbalitás létszinvonalán. A fogyasztói cellájába vagy túlélési érdekközösségekbe visszavonult és atomizálódott, fragmentált hitét és identitását veszített tömegtársadalom szavai ezek.

───────────
[1.] Lehet, hogy tévesen írtam, hogy a Kőrösi Csoma Sándor-szobor még nem volt itt, ugyanis 1984-ben avatták föl (születésének 200. évfordulóján) - bár azt nem tudom, hogy akkoriban 1987-ben és az 1988-as  évben a jelenlegi formájában már pontosan itt állt-e vagy valamivel arrébb - a végtelenséget szimbolizáló egymásra épülő koncentrikus lépcsőkörök nekem nem ugranak be vagy az emlékezetemből törlődött", másirányú volt a koncentrációm tárgya - az "ezüstpillantás"[2.] az átjárót figyeltem és vártam valakit.
Más források szerint viszont a szobor készült 1984-ben és 1990-ben avatták fel. Egy helytörténet-guru majd tisztázza.

[2.] A "reménytelen", az "egyoldalú szerelem", ha "ezüstpillantásról" beszélünk, akkor akár egy életre meghatározó, belső szakrális élménnyé válhat.  A szufik és az indiai misztikusok az abszolútumhoz, a transzcendenssel való kapcsolatukat sokszor a szerelem érzésével írják le és ebben a metafórában élik át, sőt olyan mítoszok is felbukkannak, ahol a legintenzívebb, tehát az egy életreszóló szerelmi érzés szublimálódik a felismerésben, hogy ez valójában már nem pusztán szerelem, hanem ez a dimenzió a mindenség lelkének (átman) és a természet szimbólikus kommunikációja velünk. Egyszóval nagyon sokat veszít az az ember, aki elveszíti a szerelem emberi dimenzióját és nagyon sokat nyer vissza, amikor ráébred, hogy az egyetemes szeretet határterületének avatott vándorává válik, és végső felismerésként rájön arra is, hogy az elszakadás volt az igazi illúzió, és hogy valójában nincs viszonzatlan pillantás, valójában nincs egyoldalú szerelem, hanem egy szakrális beavatás van az amiben tudtán kívül részesült. Ezért is nem furcsa ez számomra, amikor a nagy költők megéneklik - hiszen mindig valami kozmikus dimenzóbavetülés, távlat jelenik meg ezekben a nagyszerű és csodálatos versekben (Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú  / József Attila: Mikor az uccán átment a kedves / Mihail Eminescu: Kint megremeg a nyárfaág) - ez nem azért van, mert szerelmük egy bálvány volna vagy valami traumatizált idealizálás zajlana - nem, mindez azért van, mert teljes mértékben átélik ennek szakrális jelentőségét és vonatkozásait. Tehát az egyszerre profán és szent emberi tudatállapotot, egyszerre élik meg a "paradicsomból való kiűzetésüket" és kommunikációjukat az őket vigasztaló természet, mint a mindenütt jelenvaló transzcendessel és életmisztériummal.

Kapcsolódó oldalak:

Szatmáry Ildikó  A Lélek művészete: a szerelem, avagy: megpillantás – bensőségesség – beteljesülés 

Ha már a szerelem a témája a posztnak - akkor ennél számomra sorsszerűen megfelelőbb szerzőt nem is találhattam volna a net-óceánon szörfölve, mint a (A Tan Kapuja Egyház 108 alapítója)-nak egyikét. Sajnos úgy látom az írás nincs már fent az oldalon amire reagálok, de a kapitalizmusban megszokott egyfajta jóval nagyobb állandótlanság, ha már a három laksanánál tartunk. Az állandótlanságot azért tekintsük rendszerkritikának, hiszen ez az emberi szenvedés egyik fő oka. Szóval az ezüstpillantás az úgy általában nem kölcsönös, sőt a legritkább esetben kölcsönös. A másik "gyenge" pontja a cikkben a felvetésnek Sigmund Freud élet-halálösztön dichotómiája, ami Freud redukcionizmusa. Freudot általában nem lehet vádolni redukcionizmussal, mint modern kritikusai teszik és állítják ellene, viszont ebben az egy teóriájában sajnos erősen jelen van a következetlenség és a redukcionizmus. Olyan hogy halálösztön valójában nincsen, fogalmi képtelenség. Maga a fogalom, hogy ösztön eleve elválaszthatatlan az élettől. A modern ember egészséges ösztönei is a fajfenntartásra, az önfenntartásra irányulnak és az életbenmaradásra. Az ember társdalmi lény - ahogy Arisztotelész is meghatározza mai napig érvényes definicióval - de nem feltétlenül társas. Fogalmi következetlenségről van szó, de nyilván maga a pusztítás, az agresszió jelen van, sőt szublimálódik már a görög mitológia is félelemetesen jó szimbólikus és misztériumjellegű leírást ad erről, pl  a Pelopsz-mítoszkörben, ami egyben az olimpiák eredetmítosza (sport mint a marsi erők szublimációja) és ezt a két ellenerőt valójában mint Mars (Árész) és Pallasz Athéné küzdelmeként jelenítik meg. Tehát Freud felvetése zseniális helytálló észrevétel, de a fogalom félrevezető és van benne egyfajta redukcionizmus, ami ha kicsit gondolkodunk a témán, hamar elpárolog. A lényeg az, hogy itt ösztön-princípium szintjén egy rész-egész fogalmi reláció volna helyes. Az életösztönt kell természetesen egészként posztulálni (tételezni) és az agressziót pedig ennek rész-jelenségeként.
    A lényeg, hogy részemről nem személyes indíttatású e kritika, ez egy jó írás-vitanyag (arra kiválóan alkalmas, hogy felkeltse az érdeklődést a téma iránt) - de nyilván könyvtárakat lehet megtölteni a szerelem témájával. A másik érdekesség az, hogy a cikk szerzője nem pusztán elméleti dimenzióban, hanem gyakorlati, autentikus spiritualitásban is magasszinten jártas. Ezt még hozzá akartam tenni, mert manapság az információ-flow időszakában mindenféle próféták és ellenpróféták jönnek, ezo-teóriák, összeesküvés-elméletek és gyakorlatok és persze ember legyen a talpán, aki kiigazodna a mostani zűrzavaros helyzetben.



Ha már a prófétáknál tartottunk, ez a video mindenképpen "TOPLISTÁS". Köszönet a szerzőnek, akit manapaság méltánytalan támadások érnek - főként Szent Korona Rádióhoz tartozó ZugTáltos facebook oldalon.

The Lovely Intangibles ► playlist ♫

Fotóalbum - Újvidék tér (2020)