Adrian Borland - Re-United States of Love ♫

Gondolatnapló - Jogában áll jógázni

Karácsonyi galambfiókák  /fotó: tartarossz

Jogomban áll jógázni és hallgatni. Tandori szelencéjében veréblábnyom és gombfocilabda. Remény nélkül nem lehet írni sem. A teremtés önreflexió. A Loch Ness-i szörny sajtótájékoztatójáról jövök. Az ember mindig az idillre rendezkedik be. OTP kocsmai takarékbetétkönyv. Degra daráló sürgősen eladó! A szekrénybe toloncolt múlt. Egy fragmentum él tovább belőlem, az idő mindenkit szétmarcangol. Szent István öröksége? A pogányokat állammá lapították. Ó mítosz! Magyarországon az ember alap tudatállapota mostanság a jogos felháborodás, mindenki folyamatosan fel van háborodva valamin. Bombamódra szaporodnak a terroristák. Nem szenvedek írásdühben, grafomániában - hanem annak az ellenkezőjében:  írás fóbiám van. Fiatalkorában egy nyíl fúródott a hátába, ezért fura gondolatai voltak (a szervezetbe került idegen anyag és a paranoid gondolkodás és a természetes kilökődés összefüggéseiről már írtam) . A mozgás és az öröm dinamikus. A sejtek tánca. Gombfoci trainerként még lehet jövőm. Galambok ülnek a párkányon, Cukor és Bogyóka december huszadikán repült ki a fészekből. Nem voltam soha nagy galambrajongó, mivel hasonlóan a kormányhoz ez az állat idős embereket képes befolyásolni és hipnotizálni, ott van rá példaként Bohumil Hrabal halálos balesete is. Tandori valójában vizivárosi verébsámán volt. Egész lényében hordozhatott valamit a totemállata manájából. Amikor az ember mindent elveszít, akkor valójában visszatér a természethez, ugyanazon elveszített sorserők más életformákban manifesztálódnak számára. Ez a kulcsa a madáretetőknek. A minap Sütő Andrást olvastam, kiváló írónak tartom - Teheránban állítólag egyetlen székely éldegélt akkoriban, aki kalandos körülmények között került Csíkszeredáról Teheránba, túl nagyot vágott rá a lovára. Hasonlóképp mint a nemesmedvesi Mayer volt határőr sorkatonaságunk idején, kalandos körülmények között motorháton vágtatott át Ausztriába, részegen - átszakított minden drótót áttört minden sorompót minden határon és árkon-bokron keresztül, tankcsapdákon át szinte repült majd a józanódás időszaka után Rábafüzesnél jött volna vissza, de iratok nélkül - alig akarták visszaengedni Magyarországra - pedig esze ágában ne votl disszidálni. Disszidálni vagy leszedálni. Ki lovon, ki pegazuson, ki buszon, ki hallucinogéneken, ki alkoholon, ki biciklin és a legjózanabbak gyalog és vízszintmérővel, nehogy lejtőre kerüljenek. A hagymányos aszfaltjárdákon akár napi 20-40 kilométert is mindenfajta lágyéktáji fájdalom nélkül simán legyalogoltam még szórólaposként is, manapság ezek a díszkő-burkolatok nagyon megviselik az embert - teljesen rugalmatlan felület és ami a legkárosabb bizonyos, hogy a fájdalom oka az lehet, hogy ezen új díszjárdák burkolata pontosan be van mérve vízszintezővel is, ha hepén és hupán kell az embernek átgylaogolnia, vagy félméteres gyökérbe botlik a félhomályban, ami a magyar aszfaltot felgyürvén megcsavarintotta, még akkor sem fájdul és sajdul meg a láb. Régi mesterem aki a híres futvafestő, mindig úgy mondta, hogy ki kell lábalni a betegségből - ezért futott ultramaratonikat. Amikor valaki elhunyt az ismerősei köréből, annak az emlékére is futott egy pár kilométeres kört. Magyarországon a rendetlenséghez és az egyenlőtlenségekhez szoktunk hozzá, a közterület a senki földje vagy a pápuáké. LSD hallucinációnál arról számoltak be többen a bad tripnél, hogy a szórakozóhelyen egyre ellenségesebb arcokat vizionáltak. A droghasználók egyik bevett kliséje, hogy barátokkal kell körülvegyék magukat (vagy báránybőrbe bújt farkasokkal), ha egyik nap meggondolatlanul pszichonautának csapnának föl és akkor védve vannak. Jó, és a pszicho-nóta! Nehezen vettem rá magam, hogy megnézzem a dokumentumfilmet erről (munkanélküliként maradok inkább az "ékszer tévénél" és a déli harangszónál) - mert tudtam, hogy nagyon sok lesz a közhely és nagyon kevés olyan kérdés vetül fel, ami esetleg a transzcendens témájába vágna (pl. a már többször említett prekolumbiánus emlékek feltörése a kollektív tudattalanból - maya írás!). Racionalizálni a hallucinációkat. Volt valami videó a Youtuben, ahol Pécsen bocsánat Szombathelyen egy démon elől menekült egy ember, a sivatagi anakhóréták leírása és vélekedése szerint teremtőnk atekintetben nagyon kegyes az emberiséghez, hogy nem teszi láthatóvá ezen démoni élőlényeket - így óvva minket a súlyos rémülettől. A démon helye és kiűzetése a Bibila szerint amúgy is a sivatag. A böjti időszak is a sivatag jelképe és Jézus Krisztus megkísértése a hatalommal. Jézus azonban nem hajlandó a sziddhire, nem változtat csak úgy köveket kenyérré. A jógi célja sem a sziddhi, hanem a megszabadulás. Cukor egyébként visszajött és egy napott a fészekben aludt, regresszió? Bogyóka sajnos eltűnt. Egyes nézetek szerint a galambok amikor kirepülnek, már nem jönnek vissza - ezt cáfolom. Az biztos, hogy tavasszal talán kénytelen leszek az életterüket csökkenteni - nem hiszem, hogy az én feladatom lenne a dimenziókaput továbbra is fenntartani számukra (az élet a tér egy meghatározott pontján lép be ebbe az univerzumba - Kemény Katalin / Hamvas Béla). Egy biztos, komoly dilemma, hogy kié a tér. Az is bizonyos, hogy határterületen élünk. Abban is biztos vagyok, hogy a marxisták és hegeliánusok hülyeségen vitatkoztak, amikor ez a materializmus vs idealizmus vita időszaka volt - a börtönökben ilyen viták nincsenek és az indiai ortodox darshanák fel is oldják az első ok körüli vitát, főként a szánkhja darshana, hiszen két ős-principium van - egyik sem volt előbb és noha a világ részei, mégsem azok, hiszen alapállapotuk a középpont nyugalma, a nem-manifeszt, a láthatatlan. Egyetlen filozófiai alapkérdés van ebben a "Lenin-Hegel" vitában, mi az anyag és mi a szellem - miután ez nincs definiálva - nyugodt lélekkel fordulhatunk kelet felé, hogy valójában vita sincsen, pusztán valamiféle elmélet önigazolása. Persze érthető ha a szellemtörténet és a teremtés ideája, ami még sokak számára a nyomorúságos és sötét emberi létezés elfogadásának és nemlázadásának, a hatalom és a világ rendjének és legitimációjának, a keresztény-vallási analógiáját jelentette - tehát érthető ha az új politikai és társadalmi ideológia elöször mindenképpen szembehelyezkedett ezzel. Az egyén megszabadulása szempontjából ezek nem lényeges vitapontok, de ha erős argumentum van arra, hogy az anyag dialektikájában történelmi analógiát láttassanak - az sincs olyan távol a fejlődésben hívő, modern pozitivizmustól, holott erre sincsen garancia. Jelképei vannak ennek is, hiszen az emberi egyedfejlődés a két félsejt egyesülésétől végighalad az evolúciós skálán. Még a tudósokat is meglepi, hogy az egyideig egyforma homogén sejtek, hogyan rendeződnek és szerveződnek különbözőségekké. Nagyjából ennyi, a galambokat hagyjuk békén napozni - az anyagnak nevezett valaminek pedig számunkra érzékelt két formája bizonyosan van: az élő és az élettelen. És megismétlem magamat, hogy Grandpierre Atilla csillagász és sámán szerint Galilei kísérlete nem érvényes, hiszen az élő anyag másként viselkedik az élettelennél, maradva a madaraknál. Ami pedig a Szatja-jugát (az aranykort) illeti és az eljövetelében hívőket, tképpen itt arról van szó, mert  Európában ez egy vallási szinkretizmusból eredő hiedelem, ezért releváns megemlíteni, hogy a Kali-yuga maga 432 000 évig tart. Arról is tudunk, hogy ez időszámításunk előtti 3102 év (február 9.) volt a kezdete (Mahábhárata: a pándavák és kauravák mítikus csatája), tehát legjobb esetben is csak 5 000 évet tudtunk le a legsötétebb korszakból. 428 000 év még hátra van, ami nem lesz könnyű: évente már most a Kali-korszak kezdetén járva Magyarországon jelenleg csaknem 3000-3500 kilakoltatás van és 200 ember fagy halálra. Hamvas Béla szerint már csak a költő őrzi a Temenosz lángját, ezért Tandori Dezső költő tisztelete és emlékezete a gombfocipálya és a gombfocicsapatok, leginkább az angol liga! Érdekesség hogy az atv-n megpróbálták politikai kontextusba helyezni a nagy magyar költőt - persze sikertelenül - de létezik-e annál nagylelkűbb politika mintsem, hogy kismadarakat oltalmazunk és nevelünk fel - és ezáltal a világgal való relációnkat példamutatás nélküli példamutatással fejezzük ki. A világhoz való viszonyunk és világnézetünk akkor is megjelenik, ha nem politizálunk - ehhez képest a jelenkor politikai értékrendje és antiszociális attitüdje Nietzsche szavaival élve pusztán "irtóztató barbárság" (az ember- vagy istenáldozat) által és bizonyos, hogy évezredekkel van visszafejlődve és elmaradva egy költői szemléletmódtól. Az egyik kedvenc mudrám (kézjelem) a Garuda-mudra. Garuda születésének mítikus legendáját pontosan most ezkben az időkben volt alkalmam egy kiváló 1970-es években készült magyar tévéjátékban újra felfedezni (Szávitri, az asszonyi hűség története - a Youtube-ról sajnos régebben letörölték / mítosztalanítás). Jogunkban áll tehát vegetáriánusnak lenni, vagy akár gyümölcsevőnek, muslincának és hallgatni és nem aláírni semmit és hogy az ahimszát legalább részben betartsuk - sokan lenézik és megkérdőjelezik, ha valaki valamiféle indiai hagyományt követ. Kérdés az, hogy melyek akkor a magyar tradicionalizmus félreismerhetetlenül bizonyos és követhető tanai. Szegeden a Kőrösi Csoma Sándor síremlék-szobor felirata is arra figyelmeztet minden magyart, hogy keresse és kutassa Indiát. Ha valaki nem keres, bizonyára nem fog találni szellemi kincseket, egyáltalán nem a követés a lényeg, hanem a saját álláspontunk és integritásunk kialakulása - ami egyáltalán nem bizonyos, hogy kialakul és végül Swámi Vivékánanda, aki Sri Rámakrishna Paramahamsza elsőszámú tanítványa volt többször kifejtette, hogy az emberi élet célja a tudás és nem a boldogság. Ez valahol racionális álláspont a körülményeket és az emberi lehetőségeket figyelembevéve. Ami pedig a munkásosztály kérdéskörét illeti, már a 19.században sem volt más lehetőség és küldetése a proletariátusnak, mint a hatalom megszerzése - Marx sem látta másként az I. Internacionálé idején - nem feltétlenül azért mert ez történelmi szükségszerűség (vitatható a szükségszerűség, mert az hipotézis vagy posztulátum), hanem azért mert a valós többség védelmét és képviseletét csak a néphatalom és nem a sztrájkbizottság garantálja. A sztrájk annak a jele, hogy háború van és válság, ahogy a többpártrendszer és a kapitalizmus súlyos válságtünet. Manapság soteriológiai értelemben alkalmazotti osztályöntudat nemigen van, vagy csak ébredezik - nyugat modern megváltástana és tradíciója a marxizmus. A marxizmust elnyomták, a kereszténységet folyamatosan felfalták saját élére állt gyermekei - két oroszlánfóka viaskodik közben a tévében ez is valahol a szociáldarwinizmus és a társadalmi kispolgári narancsfasizmus legitimációját segíti elő) Ha valaki erős legitimációt érez kispolgári fideszesként, mennyivel erősebb legitimáció és szélesebbkörú világnézet, egy társadalmi megváltástan elkötelezett hívének lenni, a marxizmus-leninizmus arra jó, hogy újraértelmezzük, azt a lehetőséget amit ez az ideológiai irodalom és filozófia rejt, soha nem szabad kiaknázatlanul hagyni - aktualizálni kell, közérthetően mert tartozunk a korszaknak ezzel a felelősséggel, hogy felelevenítjük a munkásosztály harcait és történelmi küldetését. Meg kell értetni a világgal, hogy nincs a Bismarck-féle társadalombiztosítási rendszer és a Rerum Novarum sincs, ha nem volna marxizmus. Azok akik a marxizmust manapság felszámolták első lépésben azonnal megvesztek és megölték Bismarckot is, majd a pápára is rátamadtak. Luther szavaival élve, aki Münzer parasztlázadóit látván felhorkant egyfajta antilutherként mit is tehetnénk ezekkel: "agyon kell ütni ezeket, mint a veszett kutyákat".