2018. október 20., szombat

Rövid tárgytörténet (dizájn centrum)




Közhely, hogy a tárgyaknak is van saját története - sokszor váltanak tulajdonost, öröklődnek és egy bizonyos idő után, bár nem tudjuk meghatározni ennek a pontos időpontját, a tárgyaknak lelkük is lesz. Egyes tárgyak a tárgykörforgásból letérve az adott ellipszis pályájukról végleg szemétkukákban landolnak. Ez a tárgyak súlytalansági állapota. A tárgyak szeretete: egyfajta emberi érzésből álló gravitáció. Ez pedig a tárgyak súlya. A hajléktalanok személyes tárgyainak megsemmisítésének történelmi korszakába léptünk pár napja, ezért időszerű és  lényeges kérdés a személyes tárgyak kérdésének megvitatása. A sivatagi anakhóréták bizonyára nem birtokoltak sok tárgyat, sokuknak talán csak egy botja volt az össz tulajdona, meg egy kunyhó, őket még nem lakoltatták ki tömegesen, hogy közterületen nem lehet életvitelszerűen tartózkodniuk és jogvédő szervezetek sem szerveződtek a védelmükre. A legenda szerint viszont Remete Szent Pál a nílusi krokodilokat használta kompnak. Tehát krokodilon még lehetett akár vízisíelni is, azt nem tiltotta az alkotmány. Bizonyára ezek a legendák képletesek, vagy a mai ember, nem hisz a régi ember természet- és emberfeletti képességeiben, ezért azt mondja magának leegyszerűsített freudizmussal megnyugtatásul, hogy a krokodil az ösztönén szimbóluma, amit a remetének le kell győznie. A hajléktalanok tulajdonában lévő személyes tárgyakat tehát mostantól akár meg is semmisíthetik. Olvastam olyan negatív hipotéziseket, elgondolásokat is, hogy azok a megsemmisítendő személyes tárgyak amúgy is teljesen értéktelenek, koszosak és csak egy eszement őrült tulajdonítana nekik fontosságot. Én sajnos eszement őrült vagyok, ezért ezzel a blogbejegyzéssel pont a megsemmisítés előtt álló értékes tárgyaknak állítok emléket. Itt van ez a cicis öngyújtó, már 2006-ban is a tulajdonomban volt, akkoriban vásároltam Zuglóban egy nagyszerű hajléktalan árustól, aki a 70-es troli végállomásánál rendszeresen árusított. Régebben itt mindig volt egy kis speciális kukabuvár piacuk, árultak itt mindent a pokrócokon, húsvéti műanyag nyulat, szokol rádiót, ABBA és Boney M. műsoros magnókazettákat, betlehemet, de sajnos a rendszerváltáskor forgalmazott nyugati bomlásterméket is: NSZK pornófilmeket VHS-en na meg „Árultam forgót, kenyeret és könyvet”, hogy immár kész legyen a levéltár. Nem lennék meglepve, ha kiderülne: a willendorfi vénusz is egykor öngyújtóként funkcionált, mi sem volna egyértelműbb és természetesebb. Sajnos az öngyújtó azóta elromlott, beleejtettem a kádvízbe - a bugyija vizes lett és sajnos már nem világít vagy vibrál a kis integrált ledes áramkör sem, pedig 2006-ban a Szent Gellért-szoborra másztam fel és onnan világítottam le a Ferenciek téri oszlatáshoz a Gellért-hegy alatt felsorakozó és buszokkal odaszállított rendőrosztagoknak. Mondhatni történelmet írtam vele és a történelemkönyvek egyszer majd talán megemlékeznek erről is. Megpróbáltam azért egy gif fájlban valamennyit ebből a hatásmechanizmusból rekonstruálni, a ciciből kitörő lángcsóvát pedig mindenki próbálja meg odaképzelni.
     



2018. október 18., csütörtök

Gondolatnapló - Kohlensäure



Ősz a Karczag-villánál (fotó:tartarossz)

Az úr a szennyvízcsatornában is úr. Nem iszok több Ramszeszt. Ahol sok a buborék, ott kevés az eszkimó. Az amrita is bugyborékos. Egy degenerációváltáson vagyunk túl, egy focipálya peremén ahol élek, élesen kanyarodnak a denevérek, és lerakodnak a teraszon: vastagon. Tele van a loggia pókokkal, lógnak ott ahol nincs perpsektíva. Siva. Nincs rossz vicc, csak kevés alkohol. Illegális vándorolló. Rivaldó combbal felpattintotta a labdát, és csakúgy ollózott egy gólt. Elvándorló. Hollóvándorlás. Sorosvándorlás. Az albánokkal még magam is elbánok. Pusztaságba űzik a kecskét a barbárok - kommunikáció a transzcendessel? Megkopottak és elfásultak már a régi degeneráltak, a hosszú rendszerváltás alatt - pusztában vándorolni 30 évig manna nélkül - elfakultunk a sok politikai pofázástól, frázisoktól. Szamárvágta Jeruzsálemig fráziskéséssel. A degeneráltak magabiztosságával sistergek egy állatkereskedés kirakata előtt a város peremén ahol élek. Pályaválasztási tanácsadóhoz fordult egy ismerősöm 50 évesen. Pusztaságba űzik a kecskét, egy tablet pont egy kecske ára. Új idők vannak. Az úr a szennyvízcsatornában is úr, terített asztalka, kámadhénu. Csatabárdos Ráma álnéven írta arisztokrata-ellenes ellenkölteményeit, de cukorbeteg volt - írja a helyi újság a költőről. Legyen világosság! Olaj és léggömb. Iraqosdit játszunk, te vagy Szaddam Husszein, a diktátor. Ufót látok, de elreppen. Nem a forma 1, hanem a tömegközlekedés a száguldó cirkusz. A reverenda - neverending. Osho írja egy helyen, hogy ő nem látott még depressziós madarat. Kérdés az, milyen specifikus emberi szemnek is észlelhető tünetei vannak a madárdepressziónak, depresszó kávé. Kánaán van, lasszóval fogják a lumpeneket. Állásdömping és templomba járó materialisták. Tokeito visszatér. A skizofrénia legfőbb tünete Magyarországon, a 21.században: a beteg gondolkodik. A Kásler prof. által ajánlott gyógymódi szerint, ne a kezelőorvosával, hanem a teológusával konzultáljon elsődlegesen, hogy a betegség-baj alapokát felismerjék. Munka helyett mimika. Untat a mimika. Jön a bubópestis, hátrafele rohanó mongolfutóegerek a Kossuthon. Metrózók haza, csőbehúztak. Skuló vagyok Isten géppisztolyában. Bedobom az időkapszulát, megszólal a gramafon az óvóhelyen. Kint géppityú és madárricsaj. A pultnál még reklamálnak, hogy "lukas volt a dobozos sör". Kitör a világháború. Én nem ilyen rendszerváltást akartam. Soha többé kapitalizmust. A tüntetők között egyre több a koreai és a japán harcművészeti iskolák egykori tanítványa. Osztálytalálkozó vagy osztályellenség. Eközben lekaratéznak egy lódarazsat az uszodában. Beugrik az emlékmás, amikor egy szitakötőt lerúgnak a BKV buszról, fogalma nincs, hogy ez védett lélek-élőlény. Utolsó útjára kíséri egy piros köpenyes uszómester és két idősebb bejárati portáskarakter, a lódarazsat. Tovább zajlik a vízilabdaedzés. Egy fullánkkal kevesebb van a világegyetemben. Rám szólnak, hogy ne álldogáljak a lépcsőn a vízben (baszki 40 fok van). Még hallom a szárnyakat zümmögni, a vízért jöttek a lódarazsak is a zuhanyhoz, de már nincsenek. széttaposták őket az emberek. Mégis visszajárok ide, mert mentőöv kölcsönzéssel foglalkozok - a buszon akkora tömeg van hétköznap 11 órakor, mintha mindenki közveszélyes munkanélküli vagy nyugdíjas volna. Nem vagyok tömegpárti, a nézeteim szerint a tömeg a stresszelésen kívül övsömört is okoz, ha felosztanánk egyenletesen a Kárpát-medencénk ránk eső részét, mindenkinek jutna legalább egy focipályányi alapterület, mindenki lehetne úr a saját szemétdombján, de inkább szolga akar lenni a másén. A Rig-Védát olvasom, a Purusa-szuktat, majd három mondatot Nietzsche-től, majd a Garibaldi életéből írott könyvből is, és még egy kicsit pihenek az árnyékban, én a kétharmadrész Isten mielőtt megnősülnék, de a nők közben hazaindulnak az első viharfelhő láttán, sem napozni sem lapozni nem lehet már, én azért maradok itt és beállok az eső elől a vízilabda kispadra. A plexi jól szigetel. Majd később megnézem a felújított focipályát, és átlépdelek azon a füvön, ahol mindig előjönnek az árnyékos fák között, azok a régi szép emlékek, itt kosaraztak ki még 1995-ben - kiállok a depoba, a strandpapucsomat focicsukára cserélem, 10mp és aztán elkezdek dekázni, a világkörön túljutok, de közel az ötvenhez, már nem úgy hajlik a téridő. Még két Matthews-cselt bevetek és Elastico-kombinációval, aztán vissza a zuhanyhoz és a medencébe, ahol nem árthat az eső. A gumirozott pálya mellesleg azért elég rossz ötlet, a legkisebb eső és nem lehet hasraesés nélkül megúszni, tudniillik, hogy a FINA VB miatt felújították az egész Hajós Alfréd Sportuszodát és a régi aszfaltos kispályát is. Még napelemek is vannak a tetőn, a börtön ablakából is rá lehetett látni a venyigei napelemekre, nem tudom egy fogvatartott vagy egy egykori fogvatartott hangulata jobb lesz-e a napelemek láttán. Talán egy ezrelékkel. A koszttól semmiképp, a Bajnok csak a gyorskocsi utcai mákosgubát tudta megenni, ezenkívül csak csomagban beküdött téli- és paprikás szalámit evett, mintha maximálisan bizalmatlan lett volna a börtönök legjobb kosztjával szemben is több évi gályarabság után. Aki volt fogvatartott a Gyorskocsiban, az akár elkérhette a reggeli kakaónak még túlzott jóindulattal sem nevezhető meghatározhatatlan zavaros híglé receptjét is, ami leginkább valóban zavaros vízre hajazott, mintsem emberi fogyasztásra alkalmas reggeli kakaóitalra, de az adófizetők pénzéből mi ne legyünk telhetetlenek vagy maximalisták. Ami a Gyorskocsiban valóban emlékezetes volt, az nem a reggeli kakaónak látszó kakaós víz, hanem a szabadulásom, mondjuk a 2009-es, de 2015-ben már beértem kevesebbel, hogy Rezesovát fixirozhattam a folyosón, Rezesova és pont a Gyorskocsiban ez már önmagában külön büntetés. De maradjunk a vallástörténetnél Nos a három monoteista világvallás számomra túl monoton és túl monoteista. Aton számomra a Balaton, függetlenül attól Freudnak Aton mit jelentett, a fideszesek Jobbatonra fogják átkeresztelni a tavat, ha nem figyelünk. A nemesmedvesi szovjet emlékművet is (T-34es tank) a helyi Fidesz akarta elbontani, de aztán a buzgómócsingok megelégedtek a csillag átfestésével - ez is nagyon beteges, kényszeredett perverzió - nekem eszembe nem jutott volna a vörös csillag elmázolása, főként mert az emlékmű jelentéstani és történelmi lényegéhez az is szervesen hozzátartozott A régi úszómesterek még azt tanácsolták bölcs udvariassággal a gyereknek, ha rosszul úszott, hogy "te ne ússzál háton, mert nem neked való, inkább próbáld meg kisfiam a melluszást vagy a gyorsot". A maiak a legkisebb kihágásra leüvöltik az uszodavendég fejét a helyéről, akik a vízben elsüllyednek a szégyentől. Bugyborékok. Amióta ellpoták a biciklimet logikus, hogy nem biciklizek, de ha egyszer lesz munkahelyem és biciklim mindig a Korong utcán fogok áthajtani Zuglón, mint régen a szép időkben a Városliget felé, amit most az arisztokratáknak építenek, mi bokorbahugyozó prolik, csövingerek, outsiderek, páriák és dombák ki leszünk tiltva a szent Fidesz-kertből, és azon a környéken, amihez olyan nevek kapcsolódnak mint Törőcsik, Puskás öcsi, vagy Huszárik, József Attila és Hamvas Béla, na ez a skandalum. Simán megcsinálok a betonon egy sírsászanát, aztán irány a tüntetés. Keményfejű sportnemzet vagyunk. Erősíti a fejet. Horkolás 10 óránál, a ping-pong asztalok felől. A Vérmezőn az egykori asztaliteniszező stílszerűen egy beton ping-pong asztal alatt húzza a lóbőrt, az egykori spiller és kerületi focista-hajléktalan pedig a régi grundon alszik . A kapitalizmust nem építgetni kell, hanem rombolgatni. Már tesztelik a NAV-szondát az adócsalók ellen. Na viszlát a fényben!