Születésnapomra - április 22-én

Ezen a napon látta meg a napvilágot 1724-ben Immanuel Kant a königsbergi filozófus, természetesen Königsbergben és Vlagyimir Iljics Uljanov "Lenin" is, ő 1870-ben. Én 99 évvel születtem Lenin után, 1969-ben. Két nappal ezelőtt a nemzeti szocialisták röviden nácik több weboldalukon is megemlékeztek Adolf Hitler születésnapjáról.(kuruc, hunhír,jövőnk.info)  Adolf Hitler születésnapjára(jövőnk.info) A születésnap hacker összecsapássá változott. Megtámadta az Anonymous a Jobbik és a Magyar Gárda weboldalát, a jobbikos hackerek válaszcsapásul pedig a judapest.com oldalt bénították meg. A szélsőbal és a szélsőjobb, a jobb a bal tehát megint összecsapott. A háború most az asztrális világban, az interneten zajlik. Nincs béke. Az internet egy kiváló eszköz arra, hogy beleláthassanak abba, hogy ki, mit gondol, hogy beleláthassanak az agytekervényekbe. Vagyis kvázi ki lehet következtetni, ki kicsoda és mit gondol és érez , leírt mondatok alapján vagy hogyan reagálna egy lázadáskor a Bountyn. Ez persze nem azért fontos, mert kíváncsiak XY-né vagy XY magvas gondolataira, kizárólag a "nemzet"biztonsági kockázat érdekes. A Magyar Gárdát is azért alapították, hogy legyen egy listájuk a potenciális terroristákról. Egyébként, ha valaki Amerikába utazik, már a repülőtéren körbeveszik az ügynökök és vehemensen kérdezgetik, hogy miért jött Amerikába. Nálunk Ferihegyen még nem láttam ilyet, de a jövő mindenképpen ez, mivel minél gazdagabb (a felső tízezer), az annál jobban él félelemben. Leginkább a rendszert fogja félteni, ami őt(ket) a leggazdagabbak közé emelte és természetesen ezt a rendszert fogja látni a legigazabb rendszernek, noha minden terrorista gyanús pöcsfejtől félni és rettegni fog. Érdekes dolgok ezek, van egy magát radikálisnak valló oldal, amelyik azért pusztán annyira nemzeti, hogy megemlékezik a Hitler születésnapjáról. Az ő nemzetfogalmuk természetesen kizárja a zsidókat és a cigányokat és a Birodalom eszmeiségét éltetik ezáltal. Természetes, hogy igazán és sokszor ki nem mondva a fehér fajta felsőbbrendűségében hisznek, ez pedig már csak a lefokozott tudat része. Mert mindebből csak a felsőbbrendűség igaz, a többi már a turba és a káosz része. Homályos és szelektív emlékezet ez az aranykorról. Aztán itt vannak a modernek is, a pozitivisták és a liberálisok, ezek akik számára meg nem is létezik anyanemzet, számukra pedig nagyon fontos a faji és nemzeti kisebbségek érdeke a magyar érdekkel szemben és a tolerancia megfoghatatlan fogalma, amely tolerancia soha nem szociális. Felvázolható, hogy a politikai törésvonalak igazán szándékosan vannak így létrehozva. Én speciel például soha nem voltam predesztinálva arra, hogy itt a blogon könnyes szemmel megemlékezzek Adolf Hitler születésnapjáról, vagy hogy belépjek a Magyar Gárdába vagy az MSZP-SZDSZ-be. A magyar tradíció (is)érdekel, nem tartom elhanyagolhatónak és elismerem, hogy nem elég mondjuk teljesebb nézetekhez fordulni, néha sznobizmusból, ahol úgy gondoljuk az aranykor nem csak töredékeiben maradt fent, például a hinduizmusban. A magyar kultúra ilyen jellegű létjogosultsága nem is kérdőjelezhető meg. De nácijaink, akik magukat a legmagyarabbnak vallják, ők feledkeznek meg leginkább a kultúra újra felfedezésétől. A politikumot a kultúrával kell felemelni, átláthatóvá tenni, a szakralitással és nem Adolf Hitler születésnapjával a sárba rántani. Innen látszik az, hogy én speciel a kultúrán, művészeteken, filozófián belüli felismerésekben hiszek, azok örök érvényűségében, ember nemesítő, felvilágosító eszközeiben, addig ezek az igazán tömegeket megmozgató gyűlölet propagandát tartják a legfontosabbnak az életükben. Születésnapomon tehát ismételten elhatárolódok a liberálisoktól, a pozitivistáktól és a náciktól. Az összes politikai párt beszüntetése lenne a legfontosabb előrelépés, és helyüket társadalmi- és civil szerveződéseknek, emberi jogi szervezeteknek kell átvennie, mert ez az élhető jövő záloga.
Megadatott az a szerencse, hogy életem első 20 gondtalan évét a Kádár-korszakban éljem le, amit szajkózzák az okosok, hogy kölcsönökből tartottak fent. az IMF és a Világbank igazából 1983 körül kezdett itt bekapcsolódni a dolgokba, ez lehetett a romlás kezdete. Akkor még magyar vagy népi tulajdonban volt minden, és nem tudták megfelelően működtetni, ekkor követték el az elvtársak azt a hibát, hogy kapitalista kölcsönökért indultak, ma már egyetlen egy cukorgyárunk sincs, így a kölcsön nem a gyárak működéséhez és a termeléshez köll, hanem az éhséglázadás elkerüléséhez, ami azért jól szemlélteti az involúciót. A határőrségnél ért a rendszerváltás, ahol harckészültségbe is helyeztek minket 1989-90 határán.
Az NDK-s határsértők közül sokat átengedtünk, akik akkor még egy jobb és szabadabb világot képzeltek a rácsokon és határzárakon túl, és ma már biztos, hogy tévedtek. A szocializmusnak nevezett rendszerben élni jóval jobb volt, békésebb embertípus élt akkoriban a föld eme tájékán. Azt tudom, hogy én akkor is ellenzékben voltam és most is ellenzékben maradtam. A régi rendszeren, még lehetett jókat viccelődni, a mai sajnos véresen komolyabb elnyomás, az ember sötét oldalát erősíti. A gondtalan 70-es éveket vagy hangulatát senki nem fogja már visszahozni. A mi generációnkat és gyerekkorunkat meghatározó filmek voltak a Le a cipővel (rendezte: Szabó Attila, 1975), a Keménykalap és krumpliorr (rendezte: Bácskai Lauró István, 1978), Csutak a mikrofon előtt (rendezte: Katkics Ilona, 1977). Barátom, Bonca (rendezte: Katkics Ilona, 1976) Sokat köszönhetünk Mándy Ivánnak és Csukás István íróknak, Bácskai Lauró István, Szabó Attila, Katkics Ilona filmrendezőknek, akik az akkori életérzést, amit nem fenyegetett a létbizonytalanság, ezeken az ifjúsági filmeken át is közvetítették egy kor hiteles tanújaként.

A végső konklúzió pedig az, hogy boldog 43. születésnapot kívánok nekem !
Visszaemlékezés gyanánt pedig a nemesmedvesi határőr őrsről készített valaki klippet, ahol a 20. születésnapomat ünnepeltem meg, még határőrként.

 
Linkajánló:
Egy templom Vas megyében, az egykori határsávon belül, amelyiket szinte az osztrák-magyar határ szel ketté. Amikor határőr voltam, és Nemesmedves bezárása után Rönökre kerültem, 1990 február-március, én is őriztem itt a határt a rönöki templomnál. Akkor az osztrák oldal teljesen civilizált volt, egy más világ, erdő, parkokkal és padokkal, aszfalt út vezetett a templomig, a templom azonban belülről még romos állapotban a rendszerváltás idején. A jelen pedig az, hogy felújították a templom magyar oldalát is.
Rönök - Szent Imre búcsújáróhelye
Nemesmedves település weboldala  Szegedi Tudományegyetem weblapja Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet