És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak, esztendőknek.
És legyenek világítókúl az ég mennyezetén, hogy világítsanak a földre.
És úgy lőn.
Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.
És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;
És hogy uralkodjanak a nappalon és éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.
Szádhu42.jpeg (forrás: Tarr Dániel oldala)
Több vád is ért, hogy igazából nem rendeztem a dolgaimat itt a blogon. Miután már megkövettem magam a vérváddal kapcsolatban, így megkövetem magam a Vekerdi József (Nami király megtérése) dzsaina legendákhoz írt jegyzeteiből idézettektől is, főként azért, mert egyes náci portálok kommentelői profán módon használták fel ezen információkat a cigányságról. Miután már csak pár nap van hátra a végső nirvánáig, így a bocsánatkérések ideje eljött. Gellért-hegyi sétánk során a barátnőm végül is rákérdezett a kasztrendszerrel kapcsolatos álláspontomra, miután szóba került itt Magyarországon a kasztosodás, pontosabban a mértéktelen vagyoni egyenlőtlenségek jelensége. Vallástudományt hallgattam, ez nem is lehet titok, így kvázi autentikus magyarázattal szolgálhattam, bár csak felületes rálátással rendelkezem. A lényeg az, hogy felfogásom szerint és a tradíció szerint is, alacsonyabb tudati szinten létezik csupán a kasztrendszer. A kasztrendszer tulajdonképpen egy olyan keret, amely az embert evilági létében meghatározza. Azonban, ha valóban szellemi út áll előttünk, akkor inkább hátráltat, mert maga a sztereotípia az, amitől szabadulni kell. Olyan ez, mint a csónak-hasonlat. A csónak, amíg a folyón átkelünk a hasznunkra van, de ha több folyó nem keresztezi az utunkat, már felesleges és elviselhetetlen teherré válik, ha folytatni akarjuk a megvilágosodás felé az utunkat. Ezért a kasztrendszer azok számára, akik ráléptek valamiféle szellemi útra, csak arra volt való, hogy önmagukban meghaladják azokat a társadalmi előítéleteket, amelyeket az okozott. Ezek olyan tulajdonságokkal jártak a tudatban, mint a mások lenézése, a gőg, vagy a kivagyiság. Ezért azok, akik a cigányságot, a szegényeket, a hajléktalanokat, a sikerteleneket korunkban lenézik, azok saját beavatásukról maradnak le úgy, hogy esélyük sem marad arra, hogy bármiféle szellemi előrelépést elérjenek. Vekerdi leírja, hogy a domba-telepek, a mai cigánytelepek megfelelői voltak Indiában. Az akkori cigányság, vagy dombaság sem feltétlenül társadalmon kívüliekből állt.
A kaszt-szabályok megszegése miatt bárki perifériára kerülhetett, így brahmanok, varázslók, bűnelkövetők és harcosok is dombák vagy csandálák, kitaszítottak lehettek. Ananda Kentish Coomaraswamy szerint noha a buddhizmus úgy tűnik elvetette a kasztok szerinti előítéleteket, a szellemi úthoz mégis nélkülözhetetlen volt, hogy valaki magasabb szinten, vagy kasztba szülessen. Úgy gondolta, hogy alacsonyabb születésűek számára a buddhizmus nehezen járható út, a kasztkötelességek miatt is. Valóban igaz, hogy Buddha azokhoz szólt, akiknek a szemét kevés por fedi. Azt gondolom, hogy minden kasztnak voltak specifikus nehézségei a buddhizmussal. Maga Buddha is nehezen menekült el. Mert a gazdagság, a pompa, a királyi lét sokkal erősebb kötelék, és nehezebben legyőzhető, mint egy csandála-domba számára a világi kötöttségek, hiszen eleve adott már a társadalmon kívüliség, a kitaszítottság, a négy életszakasz közül: az erdőlakó (vánaprasztha) szintjének megfelelően. Elég ha egy hajléktalan külsejét összehasonlítjuk egy indiai szannyászinéval. Visszatérve tehát az eredeti témához, a kasztrendszer, vagy varna (dzsáti) rendszer, ha lehet azt mondani: foglalkozás szerinti különbségeket jelent elsősorban. Indiában egykor bizonyára a cipész fia is cipész lett, és a huszadik ősig cipészek voltak. Ma Magyarországon a cipész fia órásmester, annak a fia pedig orvos. A családi vonal, ami a mesterségek átadása és genetikus átöröklése is tulajdonképpen a kapitalizmussal, vagy a modern korral már egyfajta káoszba hanyatlott.
A kasztrendszert én metafizikai értelemben értem legfőképpen, nem vagyoni meghatározás, nem intellektuális, nem is születés szerinti nemességről van szó. Ezért van az, hogy politikusokat, ügyészeket, bírókat, államvezetőket is csandáláknak titulálok itt a blogon, holott vagyoni helyzetük szerint a legnagyobb maharadzsáknak számítanak. Nem a pénz és a hatalom tesz valakit emberi értelemben nemessé vagy nem a pénz és a hatalom által van lehetősége arra, hogy nemessé váljon valaki. Aztán még valami, ami lemaradt. Nem magyarokról, cigányokról, zsidókról, hanem emberekről van szó. A magyarok, cigányok, zsidók fikciók. Akarsz találkozni a magyarokkal? Kezet akarsz fogni velük? Mondjuk lehet, hogy Kertész Ákos botrányt kavaró írását egyáltalán nem kedvelem, vagy az Amerikai Népszavát sem , de ettől még nem feltétlenül lehet antiszemitának bélyegezni, ha példának okán Gábor György vallásfilozófus zsidó vallásról tartott vallástörténeti előadásait kifejezetten kedveltem. Azért nincs bennem harag népcsoportok, nemzetek, nemzeti kisebbségek iránt, mert az teljesen értelmetlen, abszurd és logikátlan állapot. Beszűkült tudatállapot és bűnbak kereső mechanizmus, nem egyéb, aminek a valósághoz sincsen semmi köze. A mindenkori útkereső ember szempontjából regresszió.
Vallási lexikon:
ásrama(Terebess Ázsia Lexikon)
Szádhuk(Terebess Ázsia Lexikon)
Sadhu Photo Gallery(Tarr Dániel - Cyberguru)
Pihenő szádhuk(JÉ!India)
Szádhuk, vagyis nága-babák ismét(Gauranga Das jógablogja)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése