Tohu va vohu és búcsú a 8.kerülettől - 0.nap

Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
A föld pedig kietlen és puszta vala és setétség vala a mélység színén, és az
Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
(1MÓZ 1-2)

"De hát mi gondunk nekünk, derék Kritónom, a tömeg véleményével? A derekak ugyanis, akikkel méltóbb törődnünk, úgy látják majd ezeket a dolgokat, ahogyan valóban történtek. "
(Platón: Kritón)

A blogger pedig leteszi a klaviatúrát, a küzdelem végéhez érkezik, Szókratész kiitta bürökpoharát. Délosz felől érkező hajó, nem jelent sok jót. Tegnap József Attilára emlékezvén Kiss Chanson de Roland, Batári Gábor kortárs költő zseniális verseivel tisztelgett, minden idők legnagyobb költőjének. Meditációmhoz egyik kedvelt kötetét lapoztam, tárgyalás előtt még megengedett a cigaretta is, távolba nézve szemközt a MOL épületének teteje és a Mátyás templom, korszakok és időszakok. Idelent a túlparton, mécsesek, nemzeti színű szalag és virágok mindenütt, főhajtók, turisták és álldogálók gyűltek a szobor köré. Elbúcsúztam a 100 éves Horánszky utcai háztól is, az odakötő rossz és jó emlékeimtől is. A költő szavaival élve, ez az elmúlás, ebből vagy te is.
József Attila: A Dunánál

Batári Gábor :

Remény

a szánkba töltött sár
nem lesz arany

aránk is elhagyott már
de mégis
mégis lebeghetünk, akár
az égig ragadott
mennyasszony

(Batári Gábor: Üzenet Kháronnak 1994)