Az 5.napon - A Gyorskocsi orvosa

Macskaoltár

Már nem sok van hátra a szabadságomból. Elő kell készítenem a fogkefét, a papucsot, az 5 db alsónadrágot, a körömvágót(ami nincs), egy rövid és egy hosszú nadrágot és 5 pár zoknit. Ezt bele kell tenni egy neylonzacskóba és ezzel a neylonzacskóval kell túlélni és túllépni Április 13-án reggel 8 órakor a Markó utcai emberelnyelő objektumot, ahol majd a PKKB nem jogerősen elítél és később megkapom majd én is a 4,5 év börtönbüntetést, és akkor elégedett lesz mindenki, hogy Damu Roland után a következő nőbántalmazó is megkapja a magáét. Egyébként azért nem hívok senkit a tárgyalásomra, mert épp elég baj nekem az, már önmagában véve, ha a bíró ítél el, magamat pedig már többször elítéltem, és nem ok nélkül. Ha az embernek van szégyellni valója, akkor semmiképpen nem csinál fesztivált az ügyből. Az is igaz, hogy az én esetemben a fájdalom, az elhagyatottság, kibékülés, szerelem, bántalmazás - így összegezve is pusztán azzal járt, hogy amit akartam, az egyáltalán ne is teljesüljön, ez világ persze nem arra van feltalálva, hogy egy magamfajta jöttmentnek teljesüljenek az akaratai, az akarat teljesülés a jelen világkorszakban a nők számára van fenntartva, a férfi pedig ehhez a színjátékhoz a fogyóeszköz, főleg ha gyengeségei a párkapcsolati háborúkban megmutatkoznak. Mivel már jártam odaát, így nem fogok félni, inkább hasznosnak tartom, hogy az ember még evilági életében megtapasztalhatja a valódi poklok poklát, a szabadságvesztést. Az amit elveszíthetek nem is olyan sok, pár év halál, esetleg összevarják a szájamat is a zárkatársak, vagy én varrom össze a száját valakinek, mert unatkozom odabent.
Természetesen hálából, hogy szerettem és rosszul szeretem a barátnőmet, még fenntartják számomra azt az intézményt is, hogy hepatitis, rák vagy valami hasonló is megtámadjon, még talán leprát is lehet a magyar börtönökben kapni. A viszonyokat látva, hogy zsíros hajú, erős dohányos patológus volt a gyorskocsi orvosa, milyen jó könyvcím is lesz: A Gyorskocsi orv(osa).
A Gyorskocsi csótányai közül pedig egyet be is védtem a sétán, a csaposkezü ugyanis le akarta ütni, amúgy millió csótány ropogott a lábunk alatt, csótány és patkányírtóként kezdtem pályafutásomat, de utoljára ilyen elképesztő mennyiségüt akkor láttam, amikor egy kőbányai öregek otthonába vagy inkább elfekvőbe mentünk, az akkor még csótányirtó brigádvezető későbbi mdf-s Herényi Károly élcsapatával. Ez volt az első Allien élményem.
Nem vagyok ártatlan, az biztos, a sértett sem az, a tanúk sem azok, és a bírók, ügyészek sem. Színjáték készül, amihez már így jó előre leírom, a barátnőm napszemüvegben akar eljönni. Hiába kértem rá, hogy ne jöjjön napszemüvegben, mert annak az üzenete az, hogy ő feltétlenül bántalmazott. Mostanában több mint feszült volt a légkör közöttünk, bár szombaton itt volt nálam. Ő nem akarja látni és , hogy lássák a rokonai és a tanúk. Nekem most azon kell eltűnődnöm, hogy honnan szerezzek be egy vakvezető kutyát a tárgyalásomra, mert ha ő napszemüvegben akar jönni, azt nekem meg kell kontráznom valamivel, például beköthetném a szememet. Aztán van itthon elég sebtapasz, elmondom, hogy ismeretlenek a tárgyalás előtti napon megvertek és a PATENT antipatriarcális egyesület van az ügy hátterében. Csintalan Budaházy-ügyében két mankóra támaszkodva vonszolta be magát a tárgyalóterembe a verés után évekkel.
Amikor előzetesbe kerültem, annak előzetes harag gerjesztő fő oka az volt, hogy az első távoltartási tárgyaláson követeltem, hogy a barátnőm fejéről vegyék le a turbánt, mivel a turbán alatt nincsen seb. A bíró ennek nem tett eleget (ezért a tárgyaló termet elhagytam), mivel ő is tudta a színjáték lényegét, hogy nincs seb, de a látszat kedvéért, hogy mégis van és az államnak és a sértettnek teljes mértékben igaza van, ezért alapszabály
a vádlottnak és gyanúsítottnak nem is lehet semmit kezdeményeznie. Amikor orvosszakértői vizsgálatomat kilátásba helyezték előzetesből való szabadulásom után egy másik tárgyaláson, az ügyésznő először a folyosón rám támadott, mivel csak annyi tudomása volt rólam, hogy már volt előzetesben, annyi volt akkor a bűnöm, hogy megkérdeztem egy ott üldögélő közeli hozzátartozóját, hogy ez valóban a VIII.kerületi ügyészség és miért a Markó utcában van, ha VIII.kerületi? Akkor úgy éreztem magam, mintha még a börtönben lennék, hogy a bíróság folyosóján még kérdeznem sem lehet, noha szabadlábra vagyok helyezve ekkor már két hónapja. Az biztos, hogy ennek a szakmának az ártalmai sem múlnak el nyomtalanul. Később megenyhült az ügyésznő és a nyári melegben a tárgyalásról kifelé menet, már kamiról, a macskámról érdeklődött, hogy hogyan viselte, amíg előzetesben voltam. A macskám természetesen akkor még túlélt mindent, bár igaz később elhagyott és elpusztult rákban és a magyarok szent helyén nyugszik, a Pilisben, nem messze a csobánkai Macska-völgytől.