I.
... S néztem hogy úszik el a "tojáséj" ---
és tükröződött mennyi csillagrajz-alak
ahogy a metróból tolongva tarka népek
százlábúakként iramlanak
és mint menekülttáborra ha a csönd leszáll
villamos-lámpák hosszú árnyainál
hallgattam mit susognak a lakótelep-falak
A padokon részegek feküdtek
mert vad álmokra gyűlt bennük a holdkór
és látszott az ég meghasadt ezüstnek
mint fénytörés eltévedt ufók-ból
— 'hol lim-lom tájain egy (fr)ady-szobrot
sprézett tele a rá-
szedett-vedett utókor.
II.
Már mocorog kidugná fejét
rossz vackaiból a holnap reggel
egy villamos érkezett eléd
és ott ülsz benne véreres szemekkel
A szürkület röntgen-árnyai
mozdulatlan utcasorra dőlnek
valahonnan az alélt várost hallani
— visszhangjait ittlévő idődnek
III.
Csikkeznek hálnak a vencelen
kelet-közép délután -
de még minden álmos hajnali
a végzet rezzenéstelen
első színek a hosszú tél után
a vörösön szent márk galambjai
Múmiáit bontja a keselyűség
álomláda rejt titkolt chippeket
bámuljuk a legvakabb valót
húnyt szemünkben a videoklippeket
megérezzük a vérszagot
mindenképp gyanús színteren
istenünk látványt és pénzt adott
de itthagyott a jövőben hirtelen
Boldogh Dezső - Gyalogbeszéd (Budapest, 2005. Új Vizeken - Parnasszus Könyvek)
Linkajánló:
Boldogh Dezső versei(itt további verseket olvashattok a szerzőtől)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése