moszkva tér
csak egy vérízű buborékokkal teli hamburgert
ettem a moszkva tér virágszirmoktól hangos
olajosan érinthetetlen tócsáiban állva
fagyöngy és fröccsillat meghatóan zavaros
keverékében mellettem fátyolos levegő ajtók
nyíltak melyeken átázott haj és télikabát tömbök
suhantak át esernyők üres fekete félgömbjei
táskák szatyrok léptek ütemesen ringó
szürke hullámaiban elmerülve
a metró aranysárga kapuján ekkor kilépett ő
aki most is csupán varázslatos arc és
szemfesték volt balatonszerű hajzat villámló száj
szonett ruhában vékony ceruzával megrajzolt
ragyogó körvonal
mely élesen elkülönítette fensőbbrendűen ápolt
lényét a mögötte terjengő hétköznapi valóságtól
figyeltem csípőjének arany hegedű alakját ahogyan
ütemesen dong ring a párás levegő puderfoltjaiban
legyintve egy gyufaszál merengő vérvörös
ködébe hajoltam
Metz Tibor 1967. augusztus 27-én született Budapesten. Az általános iskolát lakóhelyén, Gyálon végezte, első versei is itt jelentek meg, az iskolaújságban. A gimnáziumot Ócsán kezdte el, de nem fejezte be. Tizenhét éves, amikor az ELTE-n megjelenő Egyetemi Lapok verseket közöl tőle. A sorkatonai szolgálat után egy ideig, mint ahogy korábban is, bevonulása előtt, könyvesbolti eladóként dolgozik. Később ez a biztos állása is megszűnik, és Tibor sokféle munkakört kipróbál. Az irodalommal, mellyel még tizenévesen eljegyezte magát, egy pillanatra sem szakad meg a kapcsolata: könyvtárakba jár, autodidakta módon képezi magát, és keresi a hasonló érdeklődésűek társaságát. Többször is olvashatóak versei az Amnézia Árnyalat című időszakos kiadványban, ahol először használja anyakönyvezett neve helyett, mely Hackspacher Tibor, a jóval egyszerűbb hangzású Metz Tibor nevet. Jóllehet itt-ott jelennek meg még versei ( a helyi újságban, a Kávéházi című egyetemi diáklapban), költészete, mely a BEAT-nek egy sajátos, az avantgarde-ban és a klasszikus magyar költészetben gyökeredző változata, most először válik egy tágabb olvasói kör számára hozzáférhetővé.
Ez a kötet a Mantrák címet viseli, jelezve, hogy Tibor mantráknak tartja verseit, mágikus szövegeknek, melyek az olvasót hozzásegítik egy más (szebb) tudati állapot eléréséhez. A kötet válogatás az eddigi versekből, java részük itt olvasható először.
(forrás: Dóka Péter utószó Metz Tibor Mantrák c. kötetéhez - 1994)
Önkéntelen a párhuzam, de Metz Tibor Moszkva tér című verse leginkább Allen Ginsberg korszakmeghatározó és nem méltatlanul híres Üvöltés című versét juttatja eszembe. Az ami egy amerikainak Ginsbergtől az Üvöltés, az egy magyarnak Metz Tibortól a Moszkva tér című vers kellene hogy legyen. Metz Tibor BEAT költészete nem feltétlenül követi Ginsberg stílusát, annál jóval szűkebb, zártabb összefüggésrendszerekből bontakoznak ki a művei, míg Ginsberg kvázi politikai, vagy általánosabb szenvedés történetet jelenít meg, emberiség, generációs távlatokban, addig Metz Tibor alapvetően líraibb költészete sokkal szubjektívabb , ősibb és meditatívabb világot ébreszt fel bennünk. Ő az a generáció, akikre az indiánok világa, az amerikai bennszülöttek tragédiája sokkal intenzívebben hatott. Olyannyira, hogy egy közös barátunkat megkérte, vagy kierőszakolta, kihasználva és látva a modern technika és az internet feltételeit, hogy nyomtassa már ki neki újonnan vett nyomtatójával Vörös Felhőt. A végeredmény az lett, hogy végül annyi indiánt nyomtattunk neki, hogy kifogyott a vörös festék az újonnan vásárolt nyomtatóban. Indián történelemben szinte mindent tudott, Crazy Horse-ról, Ülő Bikáról és a többi nagy indián vezéralakról. Mostanában visszavonultabban él Gyálon, az évek alatt nem sokat változott, de az írást, amiben igen tehetséges volt sajnos abbahagyta, nem különben a rajzai és a fafaragványai is sajátos stílusban készültek. A mantrák című kötet sajnos egyáltalán nem keltette fel a kultur-köz figyelmét, bár Tibor lelkesen berontott az Írók Boltjába is ahol egy példánnyal megtisztelte Konrád György írót, aki tömören csak annyit reagált a történtekre: "hogy fiatalember igyon kevesebbet". Annak idején a HOLMI szerkesztőségétől mondvacsinált ürüggyel eltanácsolták, mondván neki Páskándi Géza, hogy Tibor jegyezze meg: „nincsenek ezüstsirályok". Még ha igaza is lett volna Páskándi Gézának, bár nem volt: Ezüstsirály (WikiPédia.hu) akkor is azt kellene mondanom, hogy a Mantrák, ami Metz Tibor egyetlen verses kötete, mindenképpen jóval több figyelmet érdemelne. Nem véletlen, hogy az akkor induló Amnézia Árnyalatba ("irodalmi fanzin") Ács József , aki ma már meghatározó kortárs költő, és szintén az a generáció mint Tibor , az 1993/5 számba három Metz Tibor verset is beszerkesztett .>>>
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése