Panna-Penotti: Cross-over
Hogy könyvről úgy nyilatkozzak, hogy nem is olvastam - ez már alapvetően alapvető hiba.
Hogy ez a könyv "a labdarúgás edzése" címet viseli - nos laikus és lelkes, gyakorló amatőrként azért lenne egy-két hozzáfűznivalóm, még akkor is, ha azt hallottam, hogy Pálfai János könyvéből többek között az Aranycsapat (is) bővítette ismereteit, sőt főként ennek alapján tanulta a labdarúgást. Tegyük hozzá, az is igaz, mint írta egy elkeseredett névtelen fórumozó, a sokadik elveszített válogatott mérkőzés és kiesés után, hogy ma Magyarországon 10 millió szövetségi kapitány van. Előfordult már mérkőzés előtt, amikor a csapattal utaztam, hogy előre szóltak, szinte kérésként, hogy ne cselezzek ! Mit is mondhattam volna, bólogattam.
1987 óta játszok amatőrként kispályán, eddigi pályafutásom alatt soha senkinek nem tettem szóvá úgy általában semmit, felőlem aztán bárki hibát-hibára halmozhatott a pályán, mivel bizonyos vagyok abban, hogy mindenki képességei legjavával próbál játszani, ezért aztán hibáztatni vagy kifogásolni nem sok kedvem van. Még akkor sem, hogyha a vereségbe vezető utak a győzni akarással vannak kikövezve...
"A sok cselezésnek szerelés a vége!" figyelmezteti a leendő labdarúgókat Pálfai János. Ha nagyon cinikus akarnék maradni, figyelmeztetve az olvasót, azt választanám bejegyzésem mottójaként: hogy a "A sok passzolásnak szerelés a vége! "
Valóban így szokott lenni, de tegyük hozzá azt is, hogy hány könnyen kiismert passzot és hány alibiből eladott labdát adtunk az ellenfélnek, amikor cselezhettünk volna. Ha megnézünk egy labdarúgó mérkőzést, konstatálhatjuk, hogy egyenlő erők összecsapásakor de még akkor is, ha igen nagy a különbség két csapat között, akkor is nagyon kevés igazán csak passzos támadás lesz hiba nélküli vagy lesz belőle gól, nagyon sok, feleslegesen fel vagy előre ívelt labda jut az ellenfélhez, a hiba, a labdavesztés éppúgy fennáll ha passzol valaki, ha kapura lő, vagy akkor is, amikor cselezni kezd. Az is tapasztalat, hogy amikor passzol valaki, de rövid lesz, vagy hosszú vagy esetleg túl erős, akkor azt mondják neki a csapattársak, hogy nem baj, de akkor, amikor már netalán két védőn is áthámozta magát, de a harmadik sajnálatos mód leszereli - akkor várható a fejmosás. A folyamatos egyérintős játék szerintem alapvetően a kreativitást ölheti meg és sokan megszürkülnek általa, ha engednek a többi játékos nyomásának. Sajnálatos tény, hogy az Aranycsapatot is és a későbbi generációkat méginkább ennek a szellemnek vetették alá. Abban biztos vagyok, hogy a mi generációnkat aztán teljesen kinyírták az ezen könyv emlőin nevelt edzők. Számtalan névtelen Maradonánk veszett el, az ő emlékükre készült ez a bejegyzés. Egy haverom első traumáját valahol zuglóban szenvedte el, gyerekkorában lement talán a BVSC-be Sanyi vagy Pista bácsihoz. Az első edzőmérkőzésen természetesen, mivel a grundról jött, mindenkiből hülyét csinált, egyedül kicselezte a teljes ellenfelet és berúgta a gólt, az edző odahívta magához és elmagyarázta neki, hogy ez nem az a sport, itt passzolni kell. Innentől kezdve aztán soha többet nem ment le az edzésekre és a mai napig emlékszik annak az edzőnek a nevére is. Csak remélhetem, hogy nem akar majd bosszút állni, így 30 év elteltével sem. Amikor Szegedre kerültem bölcsészhallgatóként, az Első Beton Futsal csapata szervezett egy játékos toborzót, az SZTE csapatát szervezték és az Egyetem oldalán is meghirdették a lehetőséget. Természetesen elmentem a próbajátékra. Pálfai János írja is a könyvében, hogy nagyon sok erőt kivehet a cselezés, és ebben azért van némi igazság, főleg, ha lendületből cselezünk és nem fifikásan. Abban az időben félmaratonikat is futottam és sokat bólyáztam salakon a labdával az Óbudai-szigeten, és sokszor meredek hegyoldalaknak futottam neki Csorba Simon László futvafestő és ultramaratonista inspirálásával. Tehát tudtam milyen emberiség ellenes merényletre készülök, mivel lendületből cselezek, azzal is tisztában voltam, hogy több mint nagyon sok erőre van és lesz szükségem ahhoz, a gyors irányváltásokhoz, hogy ezt a műfajt jól csináljam. Természetesen a próbajátékon nem feleltem meg. A saját csapattársaim rohantak lelkesen a pályaedzőhöz panaszra, hogy még engem is kicselezett. Őszintén értékelve az esetet, akkora kavarodást csináltam a pálya közepén, hogy a francnak volt ideje már arra, hogy azt nézzem ki van ellenem és mellettem, a fekvő és botladozó alakok mindenesetre azért adtak némi vigaszt, még akkor is ha megköszönték, de további játékomból nem kérnek. Pályafutásomat a pályaedzőnek köszönhetően a Hattyas soron folytattam, aki ha el is tanácsolt, de nagyon korrekt volt és egy rövid ideig a helyi JATE bajnokságban kergethettem a labdát. Visszatérve pedig az internet adta lehetőségekhez, a cselek tárháza kimeríthetetlenné kezd válni, ez a fejlődés a mai passzos vagy rövid passzos játékot is át fogja alakítani, és remélhetőleg nem kis mértékű változást indít el, amitől csak még látványosabb lesz a labdarúgás. Pálfai János könyve egyébként megrendelhető és elvihető, borító nélküli! Árat azért nem tudok mondani, mert nem az én tulajdonomban van, de biztos a szokott 2900-3000 forint felára környékén.
Ajánlott oldalak:
STRONGSOCCER - passzvariációk
STRONGSOCCER - Alapmozdulatok és -cselek
A cselezés művészete(ajánlott böngésző: internet explorer)
Carilho90(youtube)
Frasinho93(youtube)
PerformanceFFT(youtube)
Jeonsoccer(youtube)
StreetSpot(youtube)
1TomTom93(youtube)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése