2012. február 26., vasárnap

A Munkáspárt és a kapitalista kerekasztal lovagjai

A Munkáspárt újabb közleményt adott ki, amely közlemény alapján megállapítható, hogy a baloldali kerekasztal un "baloldali" pártjainak bármilyen furcsa, egyáltalán nem célja a valós emberi jogvédelem. Kizárólag a jelenlegi rendszer fenntartásában érdekeltek és nem hajlandóak a tőke uralmát semmilyen mértékben korlátozni. Fontos kiemelni, hogy szociáldemokratának minimum egy olyan vonal lehetne tekinthető, amely valamilyen mértékben megpróbálja az alsóbb rétegek életben maradása és felemelkedése érdekében és irányában korlátozni a tőkés uralkodó osztályt vagy rábírni arra, hogy saját érdekében támogasson egy szociális védőhálót. A valós szociáldemokrata vonal helyett ez a kerekasztal, híven a magyar kollaboráns tradícióhoz azonban nyíltan EU és NATO pártoló, eszmeiségében tehát semmiféle küzdelmet, ellenállást vagy küzdelmi teret nem óhajt megnyitni a leszakadó rétegekért és az alkalmazottakért sem. Így ez a kerekasztal nem rendszerváltásban, de még csak nem is a szociáldemokráciában érdekelt, és nem érdekelt semmiféle jó irányú változásban sem, hanem egy hamvába holt kísérlet, a fasizmus délibábja elleni harcé (ami például Szíriában is zajlik
a II. Világháború befejezése, hiszen a Baath párt jogelődje a nemzeti szocialista német bábáskodással jött a világra). Úgy gondolom, hogy a Munkáspárt elveihez híven, és egy valós változás elkötelezettjeként nem érdekelt a kormányváltásban, csak valós szociáldemokráciában érdekelt vagy pedig egy valósan baloldali rendszerváltásban és nem érdekelt olyan értékek legitimizációjában, amely a jelenlegi társadalmi katasztrófával fenyegető helyzetbe rántotta le a hazánkat.
A legfőbb kritika az MSZP részéről pedig az volt, hogy a Munkáspárt külpolitikai kapcsolatai vállalhatatlanok. (Itt bizonyára Kubára és Kínára gondolt az MSZP "ideológusa") Várható reakció ez, hiszen szavuk nem volt akkor sem, amikor Eörsi Mátyás képviselő, a kapitalizmus felkent igehirdetője, valóban vállalhatatlanul önként segédkezni indult a kubai ellenzéknek, hogy a demokráciáért tegyen és ezzel egy szuverén állam belügyeibe is beavatkozott (jól megfizették, ezért is). Addig pedig, amíg a jelen rendszer áldozataiért, tehát a "demokratikus" kapitalizmus áldozataiért egyetlen mécses sem gyújtatik a Terror Háza előtt és tagadják és főként elhallgatják ezeket a kapitalista bűnöket, addig minden kommunizmus áldozatairól és nyilasnácizmus áldozatairól tartott megemlékezés céljaiban elítélendő, mert minden ilyen politikai színjátékot arra használnak majd a politikusok, hogy a jelen bűneit eltussolják és a jelenlegi embertelen rendszert jobb színben és elfogadhatónak állítsák be. És hogy idézzek a rózsakeresztes Pentagramm egy számából, amíg néhány sastoll van előttünk, ők a bibliát ajánlják rendszeres tanulmányozásra, meg a bizonyos titkzatos T könyvét. Én a kapitalizmus megítélésnek mikéntjéhez az észak-amerikai indiánok történetét ajánlom és természetesen Galeano: Latin-Amerika nyitott erei c könyvét.(Ez az a könyv amit Hugo Chavez venezuelai elnök ajándékozott Obamának.)

Hírajánló:
Egy lépés balra, két lépés jobbra(A Munkáspárt elnökségének közleménye)
Interjúk a Baloldali Kerekasztalról Thürmer Gyulával
Baloldali Kerekasztal(jövőnk.info - publicisztika)
Eörsi Mátyás Kubában lazította a rendszert(figyelő.hu)

Filmajánló:
Alain Resnais: Szerelmem, Hirosima(wikipédia.hu)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése