Proton időközben előkerült az első februári enyhülésre, elektront hetek óta nem találom, nem könnyű elcsatangoló poloskákra felügyelni és ráadásul a táplálékukról is gondoskodni kell. Csak bízhatunk abban, hogy az emberrel való hosszan tartó téli kényszeralbérlet nem viseli meg túlzottan ezeket a nagyszerű élőlényeket.
Hazafelé azon gondolkodtam, hogy betérek a halottak országába. - Egy kortárs költő jóhiszemű tévhitében élt sokáig a tudat, hogy a rézgálic egy énekesmadár fajta volna.- Végül aztán úgy döntöttem, hogy inkább hazajövök és nem zavarom meg a G köreit. Így hát hazajöttem és szembesültem azzal a ténnyel, hogy nem veszítettem a TIPPMIXEN. Megint csak le kell írnom a szintén madaras vagy verebes író Tandori Dezső frappáns megfogalmazását: a megnyerhető veszteség címmel. Súlyos másfél hetes nyeretlenségi széria szakadt meg és ha egy kicsit több pénzem lenne és bátorságom is, akkor már
egészen más színben látnám a világot. Eltaláltam a V.Guimaraes-Benfica és a Basel-Bayern München mérkőzést is. Biztos voltam a Napoli sikerében a Chelsea ellen és mégsem sikerült komolyabb nyereményt zsebre raknom. Kis pénz, kis foci. A totózást is szüneteltetem, bár egy kulcs kidolgozásra vár, az idő halad és igazán nem jutok A-ból a B-pontba. Persze amíg terveim vannak, addig még viszonylag nem is annyira kilátástalan ez a helyzet, bár mondom egyre inkább valószerűtlennek találom ezt a vidéket és nem tudom, hogy mi az oka. Talán ezért is jutnak eszembe olyan baromságok, mint a köpködő Trebitsch (az igazi?), mert szórakoztatom magamat. Van időm azzal foglalkozni, hogy a MÁV szakszervezeti helyiségben ugyanolyan mintájú szocreál függöny lóg, mint amilyen mintájú tapétánk akkor volt, amikor Kádár alatt ideköltöztünk 1975-ben erre a nagyszerű lakótelepre - hogy aztán kalákában a szekta tagjai Jézus nevében lecseréljék a tapétát. Ezek a pszeudó közösségek is összeomlottak és nagyon sok rom van most körülöttünk az országban, és magyarokként persze megbélyegeznek, hogy örök elégedetlenek maradunk, akiknek nem jó az, hogy nem jó. Azt, hogy így negyven után ki miben tudós, vagy miben hisz, azért megkérdezném. Látott már eleget a szem és őszül is már a halánték. Hibák, betegségek, bűnök és számtalan újrakezdés, tiszta lappal vagy anélkül a semmiért. A napokban Oshot is tovább olvastam, még mindig a Háború és Béke és természetesen még mindig a kritika. Az a téma, hogy Krisna valós történelmi személy-e és Arjunával való párbeszéde a csata előtt valószínűtlenül nagyon hosszú ideig zajlott, úgy gondolom, hogy teljesen lényegtelen kérdés és nem szorul semmiféle magyarázatra. A Bhagavad-Gítá a hinduk bibliája egy rendszerező mű, a benne szereplő személyek a tanítás szempontjából jelképesek és sokkal inkább szimbólumok, mint valós személyiségek. A mítoszban sohasem a közvetlenül zajló történés a lényegi momentum, hanem a mögötte felsejlő valóság és az, hogy részben rekonstruálható az a gondolkodásmód, ami az akkori embert jellemezte. Persze mindenkit más-más pontja érint leginkább, én azok közé tartozom, akik a valóságot összeesküvés elméletként értelmezik és mindig feltételeznek egy a valóságnál is sokkal pokolibb és borzasztóbb összefüggéshalmazt, amit csak gigászokkal operáló költői és mitikus képekkel, sárkányokkal, élettel és halállal, Minotaurusszal lehet körülírni és megérteni, a puszta leírása a pokloknak egyáltalán nem segít semmit. A szavakkal ki nem mondható meghaladja az emberi értelmet, ezért a mítosznak van egy olyan funkciója, hogy olyan valóságot jelenít meg, amiről igazán szavakkal nem lehet már megnyilatkozni. Oshonak tehát én igazat adok abban, hogy a Gítá nem spirituális mű, mivel olyan mű nem létezik. Ezt is azonban én csak jelképként értelmezem, és nem dogmaként. Osho tanításához használja fel azt, hogy létezik magasabb fokozata a valóságoknak. A mítosz és a művészet azonban képes spirituálisan hatni. Ha itt és most pusztán arra degradálódna a vita, hogy Krisna valós személy volt-e vagy Arjuna, sokkal inkább arra a tényre kell koncentrálni, hogy nekünk ez a nagyszerű vallással és mítosszal átitatott magasztos mű mit üzen és hogyan segít nekünk elszakadni vagy kizökkenni a saját hétköznapi tudatunkból és felmelekedni vagy alászállni a valóság valós misztériumáig. A mindenkori ember, ezt a Bhagavad-Gítá katalizációja általi hétköznapi, de mély és nemes kalandot, katarzist és tudást mindenképpen át kell , hogy élje. A Gítá bizonyára olyan, mint egy tiszta hófödte hegycsúcs, vagy fennsík. Akiben pedig egy csepp valós emberi értelemben vett nemesi vér is csörgedez, az bizonyára értékelni fogja India legnépszerűbb könyvét. És innen pedig csak egy lépés, hogy már az is érdekelni kezdi, hogy mások mit írtak és mit gondoltak a Magasztos Szózatáról. Osho könyve mindenképpen fontos és eligazító olvasmány ebben a kategóriában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése