
pedig címlapos példány egy kicsit hasonlít a tévesen suszterbogárnak nevezett
költőverő vagy verőköltő bodobácshoz, azaz a bogár, amelyik állandóan koituszban van.
Az egyik kaszás pók már egy futrinkaszerű bodobácsot átküldött a másvilágra, azt amelyik a kaktuszon telelt át volna és afrikai pszichedelikus pajzsra hasonlított a páncélzata is. Proton viszont marha szerencsés volt. Elektront a másik szobából importáltam, ahol a kibaszott pókok már egy mezei poloskát felszívtak. Így most ketten vannak a párkányon, paradicsomot vágtam föl és vettem szőlőt is, és néhány almaszelet veszi körbe a poloskák számára kialakított átmeneti űrbázist. A poloskák, mint írtam már, szívószállal táplálkoznak olyanok mint mi, csak nekik hozzájuk nőtt a szívószáljuk, így csak a hasuk alá tudják hajlítani. Nekünk embereknek nem volt olyan létfontosságú, ezért nem alakult ki a gyümölcsszipka, de valamikor előző életünkben mi is poloskák voltunk. Ez az érdekes élőlény, amikor közvetlen veszélyt tapasztal, jobbra-balra "táncol" robotszerűen szakaszosan, akkor tapasztaltam ezt, amikor kiszabadítottam Protont egy pókhálóból, de szerencsére abban nem volt pók, mert nem minden hálóban van pók, a pókok ugyanis dögledeznek. Főleg azok a fajták, amelyek hálóhoz vannak kötve. A kaszás pók annyiból cselesebb, hogy az bármikor átvált egy másik hálóra. Garaczi László egy novellájában olvastam a libidópartizánokról, ezek a férfiak a strandon úgy ismerkednek, hogy kivisznek vagy tíz törölközőt és mindegyiket egyedül napozó vagy magányosnak látszó hölgyek közelébe terítik le, így sokszorozva esélyeiket a reprodukcióra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése