"Ebben az ocsmány pokoli világban, ahol minden pozíció valami mély aljassághoz kötődik még kisvárosi szinten is, hogyan feltételezheti valaki, hogy tisztességes ember akár a közelébe kerülhet olyan pozícióknak, mint az Egyesült Államok elnöki széke vagy egy pártfőtitkáré vagy egy kommunista utódállam elnökéé? Itt ma minden nagyság és hősiesség a NEM!-ekkel függ össze, azzal, hogy ki mire képes NEM!-et mondani és mit hajlandó elutasítani,..."
/Baranyi Tibor Imre - "A disznófejű Nagyúr"/
forrás: PaNNoN FRoNT 13.
Baranyi Tibor Imre azt a hamvasi gondolatmenetet következetesen végig viszi és "győzelemig" viszi, hogy ami ma a sötét korban sikeres, vagy magas pozícióval beosztással jár együtt, az bizonyos, hogy ördögi is egyben. Ez azonban csak a külső és a belső világ küzdelmének a heroikus feszültségében értelmeződik. A végső felszabadulás a cikk szerint intaktnak maradni, nem sikeresnek lenni, nem törtetni és kivonulni a közösségből a láthatatlan centrumba. A centrum itt természetesen a tradícionalista terminológia szerinti a Sambhalát vagy Guénon által említett Agartthát jelenti, a brahman-atman azonosságának felismerését, de jelentheti a nirvánát is, ez a birodalom a ma embere számára nem látható, elérése sokkal inkább a tudatból, mint a külvilágból történhet véleményem szerint. A külső és a belső világ különbözősége azonban illuzórikus valóság, az emberi tudat az, amelyiken keresztül a teljes világ átszellemülhet és átértelmeződhet, a kül és a belvilág közötti különbségek, a jó és rossz illuzórikusak, önmagunkat kell legyőznünk
és leginkább meghatároznunk, hogy mi az amivel azonosulunk és mi az amivel nem.
A végső győzelem pedig a beavatástól függ. Sokáig úgy képzeltem, hogy a beavatás, az kívülről fog megtörténni, jön egy mester és követni kell, de útkeresőként egyre inkább azt érzékeltem, hogy nincs ilyen mester, bár folyamatosan kerestem. Abban ma már bizonyos vagyok, hogy antropomorf alakban bizonyosan nem létezik. Mindenesetre azon a napon, amikor próba elé állítottak, a magyarok őssámánja azt mondta, hogy bármennyire is nehéz napom lesz, ez az egy nap többet fog érni mindannál amit eddig éltem. Jóslata beigazolódott, hiszen a sikertelen és elbukott királyság egy valami pozitívumot mégis hozott magával, azt, hogy méltóvá váltam arra, hogy egyáltalán lehetőségem lett volna a végső valóság és igazság megtapasztalására. Ma már csak egyetlen egy akadálya van, ami magát a bukást okozta, ennek az akadálynak az eltávolítása azonban sok sok nehézséget követel tőlem mindennap, vagy egyszerűen másféle harcmódot kell találnom a problémával szemben. Egyébiránt abban sem hittem, hogy a horizontális út, értve ezalatt minden törekvésünket, lelki szabályokat amit utunk során önmagunknak, mint erkölcsi követelményeket megszabunk - ilyen a vegetarianizmus is - tehát a szigorúan, következetesen végig vitt horizontális út egyszer csak villámcsapásként vertikális összeköttetést teremt a megmagyarázhatatlan hatalommal és igazsággal és végső valósággal a nirvánába lépés lehetőségével vagy a sorsfeladat felismerésével. Miután megkerültem egy fát jobbról, tiszteletre méltó mesteremnek tekintve tiszteletem jeléül és leültem a tövébe. Minden félelemtől megszabadultam és legfőképpen attól az 4,5mm-es üvegcsétől (bolgár esernyő), ami a bal szemembe csapódott. A szervezetem a megvilágosodás élmény során és a paranoid félelmek teljes megszűnésével kivetette magából. Nem tudtam eldönteni, hogy a vonatablakból csapódhatott a szemembe, vagy egy titkos politikai társaság akart könnyedén méregampullával eltávolítani az élők sorából 2006 kapcsán. 5 szemész orvosnál jártam a problémával mielőtt kilökődött, egyik sem talált idegentestet a szememben.
Linkajánló:
René Guénon - A Világkirály
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése