Para-Kovács Imre némi sör és tudatmódosító hatása alatt meghallotta a hangot. Ez a hang az, ami a füves hallucinációk közepette markánsan diktálja a verseket. Ugye itt dől el, hogy valaki a médiumává válik egy szellemnek és közben azt hazudja kifelé, hogy a verseket ő maga írta, vagy a diktáló szellemet helyreigazítja, hogy hé öreg kopj le, itt én írok. Ilyen nincs, a nagyon mély és komplex verseket sohasem a költők írják,azt szinte diktálják nekik, a hasisgyanta, a marihuana, meg az abszint írja, és az alkohol elvonás. Para-Kovács, akinek publicisztikái miatt rendszeres Magyar Narancs olvasó voltam egykoron (mielőtt fanatikus hindúvá alakulva begőzőlve visszatértem volna az Aranykorba és sarokba nem hajítottam a büdös narancsot). Tehát mi történhetett, ami ekkora indulatokat váltott ki? Para-Kovács Imi ott üldögélt a karosszékében, már levitte sétálni a kutyáját, túl volt az esti pókerezésen, kifogta az összes pörölycápát a Temzetorkolatból és nem is nagyon akart fáradtságot és erőt venni magán, hogy valami sajátot művet eszkábáljon össze, este is volt, a szomszédok meg beleugatnak az életébe, ha meghallják, hogy verset barkácsol, ugye mi a legkönnyebb, legcélzatosabb megoldás, keresünk egy verset és átírjuk, este lefekvés előtt, amszterdami fű és sör hatása alatt mi mást tehetne egy köztudatban is liberális pub-licista. Akkor még nem sejtette... Mit nem sejtett Pelikán elvtárs?
Gyanútlanul a keze vagy inkább a füle ügyébe akadt a székely himnusz, a fűtől már el volt bódulva, az önkontrollja az elég messze kivágtatott belőle a felhők foltjaiba surranva, de nem ért el egészen Szamarkandig. És ekkor rátalált a mondatra "maroknyi náci porlik mint a teveszar". Hallatlan nagy eufóriát érzett, sugárzott mint a fukusimai atomerőmű, a négyes számú reaktornek érezte magát, ami átkonvertálja bazd meg a székely himnuszt. Egy részescskegyorsító volt, betük vinnyogtak az agyában, mint a koldus kutyái tegnap, amikor a holdnyulat ugatták.
Minden liberális barátját felhívta éjjel telefonon, az szdsz vonalai szinte égtek, holnap leadjuk a népszabadságban, "maroknyi náci porlik mint a teveszar". Hát így kezdődött el az a történet, hogy Para-Kovácsnak moszkva téri ingatlanjában el kellett bújnia, csak szilvamagokat találtak volna a lakásán, ha idejében nem menekítik ki az országból a feldühödött nép elől. Talán arra sem volt ideje Para-Kovácsnak, hogy elnézést kérjen, a fűvesember soha nem kér kegyelmet, sem bocsánatot, miért is? mert tudja, hogy méltatlan rá. "Így vált a mesterből , bolond"
(Mezt Tibor verséből idéztem)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése