A disznófejű Nagyúr - gondolatrészlet Baranyi Tibor Imre könyvrecenziójából

"Ebben az ocsmány pokoli világban, ahol minden pozíció valami mély aljassághoz kötődik még kisvárosi szinten is, hogyan feltételezheti valaki, hogy tisztességes ember akár a közelébe kerülhet olyan pozícióknak, mint az Egyesült Államok elnöki széke vagy egy pártfőtitkáré vagy egy kommunista utódállam elnökéé? Itt ma minden nagyság és hősiesség a NEM!-ekkel függ össze, azzal, hogy ki mire képes NEM!-et mondani és mit hajlandó elutasítani,..."

/Baranyi Tibor Imre - "A disznófejű Nagyúr"/
forrás: PaNNoN FRoNT 13.

Baranyi Tibor Imre azt a hamvasi gondolatmenetet következetesen végig viszi és "győzelemig" viszi, hogy ami ma a sötét korban sikeres, vagy magas pozícióval beosztással jár együtt, az bizonyos, hogy ördögi is egyben. Ez azonban csak a külső és a belső világ küzdelmének a heroikus feszültségében értelmeződik. A végső felszabadulás a cikk szerint intaktnak maradni, nem sikeresnek lenni, nem törtetni és kivonulni a közösségből a láthatatlan centrumba. A centrum itt természetesen a tradícionalista terminológia szerinti a Sambhalát vagy Guénon által említett Agartthát jelenti, a brahman-atman azonosságának felismerését, de jelentheti a nirvánát is, ez a birodalom a ma embere számára nem látható, elérése sokkal inkább a tudatból, mint a külvilágból történhet véleményem szerint. A külső és a belső világ különbözősége azonban illuzórikus valóság, az emberi tudat az, amelyiken keresztül a teljes világ átszellemülhet és átértelmeződhet, a kül és a belvilág közötti különbségek, a jó és rossz illuzórikusak, önmagunkat kell legyőznünk
és leginkább meghatároznunk, hogy mi az amivel azonosulunk és mi az amivel nem.
A végső győzelem pedig a beavatástól függ. Sokáig úgy képzeltem, hogy a beavatás, az kívülről fog megtörténni, jön egy mester és követni kell, de útkeresőként egyre inkább azt érzékeltem, hogy nincs ilyen mester, bár folyamatosan kerestem. Abban ma már bizonyos vagyok, hogy antropomorf alakban bizonyosan nem létezik. Mindenesetre azon a napon, amikor próba elé állítottak, a magyarok őssámánja azt mondta, hogy bármennyire is nehéz napom lesz, ez az egy nap többet fog érni mindannál amit eddig éltem. Jóslata beigazolódott, hiszen a sikertelen és elbukott királyság egy valami pozitívumot mégis hozott magával, azt, hogy méltóvá váltam arra, hogy egyáltalán lehetőségem lett volna a végső valóság és igazság megtapasztalására. Ma már csak egyetlen egy akadálya van, ami magát a bukást okozta, ennek az akadálynak az eltávolítása azonban sok sok nehézséget követel tőlem mindennap, vagy egyszerűen másféle harcmódot kell találnom a problémával szemben. Egyébiránt abban sem hittem, hogy a horizontális út, értve ezalatt minden törekvésünket, lelki szabályokat amit utunk során önmagunknak, mint erkölcsi követelményeket megszabunk - ilyen a vegetarianizmus is - tehát a szigorúan, következetesen végig vitt horizontális út egyszer csak villámcsapásként vertikális összeköttetést teremt a megmagyarázhatatlan hatalommal és igazsággal és végső valósággal a nirvánába lépés lehetőségével vagy a sorsfeladat felismerésével. Miután megkerültem egy fát jobbról, tiszteletre méltó mesteremnek tekintve tiszteletem jeléül és leültem a tövébe. Minden félelemtől megszabadultam és legfőképpen attól az 4,5mm-es üvegcsétől (bolgár esernyő), ami a bal szemembe csapódott. A szervezetem a megvilágosodás élmény során és a paranoid félelmek teljes megszűnésével kivetette magából. Nem tudtam eldönteni, hogy a vonatablakból csapódhatott a szemembe, vagy egy titkos politikai társaság akart könnyedén méregampullával eltávolítani az élők sorából 2006 kapcsán. 5 szemész orvosnál jártam a problémával mielőtt kilökődött, egyik sem talált idegentestet a szememben.

Linkajánló:
René Guénon - A Világkirály

Hamvas Béla és a proletariatus

Hamvas Béla sajnos kritikátlanul elfogadta azokat az un. tradicíonalista tanításokat, amelyek elsősorban a proletariátus ellen irányultak. Ez a nagyon súlyos tévedés, mind a mai napig meghatározza és ellenségessé teszi bizonyos arisztokrata körökben a proletariátust. Ha jól emlékszünk vallástudományi ismereteinkre, tudjuk, hogy Sankara, akit kriptobuddhizmussal is vádoltak, mivel Istenképe nirguna brahman volt (a gúnák, tehát tulajdonság nélküli), a vele való oppozicióból született később a Krisna mozgalom. A tévedés alapja egyetlen egy szálon függ. A kasztonkívülieket Hamvas bizony összetéveszti a súdrákkal. Elfelejti, hogy a Purusa-szúktam, a szvasztika jelképének mitológiai és védikus alapja és megtestesítése, a négy varnára épül és nem a három kasztra. Abban valóban igaza van, ha indiai fogalmakat erőltetünk a nyugati társadalmakra, hogy megtörtént az involúció. Bár az is kérdéses, hiszen a kereszténység fejlődése már magában involutiv, nem világvallásnak, hanem vallási fragmentumnak tűnik és ez a kezdetek kezdeténél sem volt másképp. (lásd Nietzsche Az Antikrisztus c könyvében). Így be kell érni, hogy egyetlen igaz keresztény létezett, de az is meghalt a kereszten. A követése, vagy valós követése egy római jog alapján épülő társadalomban, nem más, mint skandalum lenne. A kereszténység involúciója vagy az involúció erőssége abban mérhető leginkább szerintem, ezen gondolat alapján, hogy a keresztény mennyire vesz részt a társadalom életében. Vegyük azt, hogy 2006 papi kvázi vértanú hőse, de mindenképpen a rendőrbakancsok által fenyegetett Vértesaljai László jezsuita, a templomi perselyből lopó enyveskezű hajléktalanokat feljelentette. Ilyen szempontból a retorziót az államhatalomra bízta, és minden ilyen történés csak azt az involúciós tendenciát erősíti meg, hogy állam és egyház egymásra utaltságában eltávolodik a valós és egyben krisztusi őshagyománytól. Fel kell ismerni, hogy a 4 világkorszak után, Papi-tanítói, harcosi, kereskedői, és a proletáriátus uralma után a kaszton kívüliek uralma jön el, 1989-90 től Magyarországon a bűnözők uralma van. A proletariátusnak volt szent könyve, a Kommunista Kiáltvány, volt mitológiája és általában minden mitosz a rossz és a jó harcát jeleníti meg. Volt erkölcse és voltak szimbólumai, amelyek a munkásság attributumaiból eredtek. A mai rendszernek azonban nincs írásos szent könyve, nincs mitosza sem, tehát erkölcse sincs, ezért attributumai sincsenek, így minden tekintetben a halált, az igazságtalanságot, a megalkuvást, az opportunizmust és a bűn terjedését szolgálja. Ez volt Hamvas Béla tévedése, aki félreértelmezte az idők jeleit, igyekezett resszentiment érzésektől vezetve a proletariátust beledöngölni a betonba, és összevegyíteni a 4 kasztot a kaszton kivüli démonok uralmával. Hamvas cenzúrája akkor cenzúra volt, mert értették volna, ma nem kell Hamvast cenzúrázni, mert egyrészt nincsenek meg az anyagi feltételei, hogy sokan birtokolják a 24 kötetből álló Hamvasi életművet, másrészt elég szűk réteg az akit érdekel a Hamvasi gondolatvilág és igen kevesen érthetik, hiszen az oktatás már egyértelműen arra irnányul, hogy a megfelelő állami bürökrata réteg kikerülhessen az egyetemekről, aki elég gyáva és megalkuvó és el is adja magát az államhatalomnak.