A harcos útja - a yóga (2.rész)

Durgá 
fotó forrása: Hindu Temples facebook

Patanjali Yóga-szútráját megelőzően is léteztek már yóga-szútrák, de Patanjali volt az aki művében átfogóan rendszerezte a yóga lépcsőfokait. Lényegében tehát nem egy új yóga irányzatot képvisel, hanem összegyűjti és rendszerezi a már meglévő hagyományos yóga-rendszereket. A hinduizmusban, a buddhizmusban is nagy szerepe van a rendszerező műveknek, ezek szinte minden nagy vallásreformer és tanító számára szinte kötelező jellegűek. A hinduizmus központi irányzatai és ezen ortodox darsanák például a Mahábhárata eposz egy fejezeteként a Bhagavad-Gítaban vannak kifejtve. A Bhagavad-Gíta tulajdonképpen egy összefoglaló mű, amely a korszak legfőbb, legismertebb tanítási irányzatainak lényegi mondanivalóját foglalta össze. Maga a szanszkrit szútra szó fonalat jelent, a szútrakönyv aforizma jellegű állítások gyűjteménye. A hinduizmus szinte valamennyi iskolája megalkotta a saját szútráit. A szútra stílusban írott mű

tömör, aforisztikus, lényegretörő félmondatokból áll, ezek a mondatok vezérfonalként szolgálnak az olvasónak, gyakorlatilag vázát alkotják egy sokkal komplexebb tanításnak vagy értekezésnek.

Patanjali Yóga-szútrája i.e. 200-100 között keletkezhetett. Aforizmákból áll és 4 fő részre osztható föl:

1) Szamádhi-padha (fejezetek az elmélyülésről vagy eksztázisról)

2) Szádhana-padha (a gyakorlás útja)

3) Vibhúti-páda (fejezetek az erőkről, a sziddhikről)
4) Kaivalja-páda (fejezetek a felszabadulásról)

1.) Szamádhi-padha

Az első rész az elme fegyelmezéséből indul ki, ez a sarkalatos pontja a szamádhihoz vezető útnak. A csitta örvénylésének megfegyelmezése. A csittában tárolódnak ugyanis a tudatcsírák, létesüléselemek, szanszkárák. Csitta: alsó-elme vagy mélytudat, a jellem helye (a 4.réteg). Maga az örvénylés fájdalmas és fájdalmatlan tudatállapotokat idézhet fel.

Az örvény öt fajtája:

- a tudás, helyes megismerés (pramána)

- a téves felfogás örvényei, a valóság kifordítása, a téves megismerés (viparjaja)

- a fogalomalkotás (vikalpa)

- ábrándozás, álom (nidrá)

- emlékezet, emlékezés (smriti)

A nyolcfokú yóga rendszer törekszik arra, hogy az elmét, a tudatot fegyelmezve azt passzív állapotban rögzítse. A gondolatok örvénylését főként a gondolatok okozzák és az emlékezés kavarják fel. A lényeg a szattvikus tudatállapot megközelítése, mert ez van legközelebb a felismeréshez és a zavartalansághoz - ugyanakkor osztom azon nézeteket, hogy éppen ezért nagyon nehéz is a szattvikus tudatállapotokból a végső felszabadulás felé tenni és lépni, mert ezeket un. mennybéli tudatállapotoknak is nevezhetnénk, amelyektől éppen ezen okok miatt nehezebb elszakadni és fogva tartják a tudatot!

Patanjali megkülönböztet tudatos eksztázist (szampragyata-szamádhi-t), amely megelőzi

a tudat feletti eksztázist, az aszampragjata-szamádhit. A tudat feletti eksztázis elérhető szerinte az Ísvara iránti odaadással is (Ísvara-pranidhána).

Mint azt korábbi bejegyzésemben az éberséggel (Hamvas Béla) és a csin-mudra analógiával (Pál Dániel előadása nyomán) kapcsolatosan kifejtettem: a 4 tudatállapot jelképe, a szent OM-szótag (pránava), ennek vibrálása a jelentésén való elmélkedéshez vezet, ennek következménye, hogy kialakul a belső figyelem (pratjak-csétaná)és rögzül, a betegség, kedvetlenség, a kétségek, figyelmetlenség, lustaság, kicsapongás, a hamis látás megszűnik, az akadályok megszűnnek. Az akadályok leküzdéséhez nem utolsósorban hasznosnak ígérkezik még az egykedvűség is.

(A niskáma-karma, a tettek gyümölcseiről való lemondás is analógiája ennek a Bhagavad-Gíta alapján a karma-yóga)

Az örvénylés korlátozható még pránayámával is vagy a tudatos tárgyközpontú cselekvéssel. A tudatosság, pontosabban éberség különös jelentőséggel bír a buddhista irányzatokban, a teljesség igénye nélkül említve a légzés tudatosítása is. dr Pressing Lajos írja az éberségről:" az éberség visszanyeréséhez első feltétel az éberséget magábazáró automatizmusok és spontán asszociációk ("sors-csírák") megakasztása, kiküszöbölése (ez a yógában a csitta-vrttik leküzdése). Ennek módja a belefeledkezés megállítása, a figyelem tudatos és szándékvezérelt összpontosítása révén."

Az önfegyelmet elérjük akkor is, ha a tudat azokra a lényekre irányul, akik már legyőzték a ragaszkodást. A yóga-szútra első része tehát az alsó-elme örvényléseinek (vritti) megfékezéséről szól, nem pusztán yóga technikák által, hanem az általános ind tradícióból is merítve. A szamádhik tipológiája és elmélete is ebben a részben található, az első rész végén.

2) Szádhana-padha (a gyakorlás útja)

A klésák felszámolása érdekében a yóga három módszert alkalmaz:

- aszkézis (tapasz),

- tudásszerzést (szvádhyáya)

- az Úr iránti odaadás (Ísvara-pranidhána)

Ez a három módszer magába foglalja a cselekvés yógáját (kriya-yóga). A kriya-yóga az önvalóval (atman) való ekszatikus azonosulás, melyben a szanszkárák fokozatosan eltűnnek.

A kriya-yóga célja az eksztázis, ugyanakkor a szenvedés alapvető okainak (klésa) a gyengítése.

Öt oka van a szenvedésnek:

- (avidja) nem tudás; mulandó nem atmant örök atmannak gondolni

- (aszimtá)önösség; önzőség, éntudat

- (rága) vonzódás; tapadás a kellemeshez

- (dvésa) ellenszenv; tapadás a kellemetlenhez

- (abhini vésa) élniakarás; ragaszkodás az élethez= halálfélelem

A tudatlanság az alapja a többi oknak. Az életvágy pedig a szenvedés elsődleges oka

(trisná-létszomj a buddhizmusban is)

A szenvedés okait visszafejlesztéssel kell legyőzni. A szenvedés okainak áramlását pedig meditációval.

29.sor az Astánga-yóga lépéseinek kifejtése

1. Yama - a yógát elősegítő előírások és szabályok követése

a) nemártás (ahimszá)

-> karmikus következmény: környezetében megszűnik a gyűlölködés.

Mahátma Gandhi élete végéig következetesen követte az Astánga-yóga alapját és bizonyos vagyok benne, hogy hitt abban, hogy a béke az ahimszá gyakorlásával elérhető és kiterjeszthető az egész akkor angolok által is megoszott és vallásilag is kettészakadó Indiára is. Úgy gondolom, hogy Gandhi nem a dzsainizmusból merített, hanem Patanjali yóga-szútráinak alaptanításából.

b) ragaszkodás az igazsághoz, őszinteség (szatja)

-> Karmikus következmény: szavainak teremtő ereje lesz.

c) lopás kerülése (asztéya)

-> Karmikus következmény: minden kincs feltárul előtte.

d) nemi önmegtartóztatás (brahmacsarya)

-> Karmikus következmény: hőstettek végrehajtásához is elegendő ereje lesz.

Megint csak egy olyan sarkalatos pont, ami a ksatrya(harcos)-tradíció és a yóga szoros kapcsolatára utal. Biztos vagyok abban, hogy pontos és precíz fiziológiai megfigyelés az alapja ennek a pontnak is.

e) mentesség a vagyonhoz való ragaszkodástól (aparigraha)

-> Karmikus következmény: megérti születése célját.

Buddha a szerzetesnövendékeknek ezeket a szabályokat írta elő:

- tartózkodás az élet kioltásától

- annak elvételétől amit nem adtak

- a nemi élettől

- a hazugságtól

- a mámorító italoktól

- a meg nem engedett időben való evéstől (napi 1 étkezés)

- tánctól, énektől, zenétől, színjátékok nézésétől

- koszorúk, illatszerek, kenetek használatától

- ékszerek viselésétől

- magas és széles ágytól

- arany és ezüst elfogadásától

Linkajánló:
A harcos útja - a yóga (3.rész) tartarossz.BLoG
A harcos útja - a yóga (4.rész) tartarossz.BLoG
A harcos útja - a buddhizmus alaptanítása (5.rész) tartarossz.BLoG
Bhagavad-Gíta Magyar Elektronikus Könyvtár
Dóka Róbert yógával kapcsolatos weboldala Ez az oldal sajnos megszűnt
Tarr Dániel Hindu Könyvtára