Amikor előzetes letartóztatásba (vágóhídra) kerültem, egy 1 négyzetméteres fülkében kellett órákig várakoznom. A fülkében központi helyen a házirend valahányadik oldalának fénymásolata volt szándékosan elhelyezve, amely a nemi betegségek és az AIDS veszélyeiről tájékoztatta, természetesen tökéletesen jószándékúan és jóhiszeműen felvilágosította a frissen vágódhídra került embereket. Ez az üzenet kb. azt jelentette és erősítette fel a félelmet,egy nem jogerősen elítélt számára is, hogy pár órán belül valószínűleg, nemi erőszak áldozatává fog válni. A felíratok között találtam nyomasztóan fénylő kincseket is " a föld egy másik bolygó pokla", az erőt viszont és a végsőkig való kitartást egy másik keresztény felírat adta nekem, ezt sajnos elfelejtettem, valójában azt éreztem általa, hogy aki azt oda írta, odavéste, az nem is lehetett más, mint a legfőbb jó a világon. Talán éppen azért felejtettem el, mert ez az idézet 93 napig volt a tudatomban, és miután feladatát és szolgálatát teljesítette, a felejtés örök tengerébe zuhant vissza, az örök tudattalan-óceánba (talán azért nem oszthatom most meg, mert csak nekem szólt). Vegetarianizmusom oka pontosan egy vágóhíd hatása volt, amit még osztálykirándulás keretében tettünk meg üzemlátogatás gyanánt. A nagyüzemi szinten vágóhídra terelt kegyelmet kérő állatok hangja, az emberektől kegyelmet kérő szerencsétlen sorsú hízók sikolyai és a döbbent szembesülés azzal a ténnyel, hogy micsoda kegyetlenségre épül föl, egész mocskos "emberi" civilizációnk.
Az átvágott torkú disznók látványa, a vér, a kegyetlenség és az önkéntelen börtönpárhuzam. Minderről az jutott eszembe, hogy a kegyetleneknek van a legnagyobb büntetése, mert az élet karmikusan a kegyetlenekre őrületet bocsát. Az is örök kérdés marad, hogy létezik-e igazságtalanság és mivel létezik, akkor mi a létjogosultsága? Mint már írtam, mindazt a szenvedést, amit rám mértek, igyekeztem egy megtisztulási folyamatként értékelni, vezeklésként éltem meg a 93 nap börtönt. Nem kizárt, hogy a tudatom, csak így tudta feldolgozni azt, ami velem történt, de azt sem szabad kizárnom, hogy valójában vezekelnem kellett. Tudom, hogy a kilépés a fénybe és a visszatérés a poklok területeiről még ha profán materializmus szerint ez csak börtön volt, sokkal inkább szellemi terület volt, mint bármi más. A pokol, a profán világok valósága egy és ugyanaz, mindazok számára, akik Síva szent növényét már használták, a valóság sokkal inkább a lélek karmikus birodalmából származó valóság, tapinthatóan emberidegen, abszolút halálfélelem az abszolúttól, folyamatos szenvedés, és reménytelen ott tartózkodás a kegyetlenben. Haladék, egyetlen egy lélegzetnyi haladék kiharcolása, ez a pokol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése