Nézetkülönbségeim a tradícióval
Egy beszélgetés margójára.(Szent Korona Rádió videó)
Dr. Baranyi Tibor Imre és más szintén tradíciót valló hívek, sőt Vona Gábor a jobbik elnöke is úgy látja, a jobboldalnak szellemi harcot is kell folytatnia. Természetesen, mint a tartarossz blog szerzője elismeréssel adózok minden ilyen metafizikai, szellemi kísérletnek. Igazából azonban nem vagyok híve annak, hogy dogmává lett nézetek rabjaként hitvallásomat tegyem, mivel egy nemzetmentő mozgalom akkor lehet erős, ha soknézetű, de az alapvető célokban egyetért, ezért politikai tévedés az egyetemes emberi tradíciót kizárólagosítani. Egyetértek abban Baranyi Tibor Imrével, sőt kifejezetten az egész beszélgetés legjobb és legmarkánsabb szellemi meglátásának tartom azt,hogy a bizonyos halálerők, olyan területekre is betévedtek, ahol eddig nem sok keresnivalójuk volt. Az is igaz, hogy ezek az emberalatti erők és influenciák valójában automatizmusukban nem csak a humánumot, de az ember feletti tartományokat is megsemmisítendőnek tekintik, olyan magasabb szerveződési emberi szinteket is, mint magyarság, a nemzetek, az élőlények, a bolygónk. Olyan megvalósítandó eszményeket, mint szerelem, barátság, örök hűség, hazaszeretet és bátorság mind felmorzsolják a pokol erői. Nem győzőm hangsúlyozni, hogy Hamvas szerint a Temenosz lángját már csak a költő őrzi. A helyzet azóta rosszabb lett, tudjuk hogy ma költőnek lenni sem feltétlenül jelenti a Temenosz lángjának őrzését is egyetemben. Egyre több költő fordított már hátat ennek a szentélynek, aranykori eszméket rúgdosva fel maguk körül, ez az amire már Hamvas figyelmeztetett a művészetben megjelenő romlásra, Rimbaud részeg hajójára. Erre a végzetes züllött bolyongásra, amit sokan a költői hivatással tévesen értelmezve velejáró édes kötelességnek éreznek. Tehát nem feltétlenül arra kell ebben az esetben, gondolnunk hogy a nevében postmodern stílus átvette volna a hatalmat. Az aranykor bármely stílusban kifejezheti önmagát, bármely stílusban megjelenítheti magát a valóság számára, így a stíluskérdés maximálisan elhanyagolható. Az azonban nem hanyagolható el, hogy a kortárs költészet lassan egyenértékű lesz a zülléssel és a részeg bolyongással. De még ebben a részeg, kilátástalan erkölcsileg lenullázott világban is, bármennyire is követi Rimbaudot, Baudelaire-t életmódjában egy költő, mégis kénytelen kelletlen az őt elragadó szellem vagy dzsinn akaratának alávetnie magát. Hamvas írja, hogy a jelenkor költészete és a költészet nem más, mint az emberiség teljes bűnének a magunkra vétele. A költő egy olyan univerzum, amely az összes bűnt magára vette, ezért számára a számkivetettség megbocsájtható, az átkozottság pedig szinte előny. Ahogyan Ács József írja saját írásairól, hogy esély a kegyelemre. Valóban nagy gondolat, amit Baranyi Tibor Imre megosztott a hallgatóságával, a kultúrán keresztül való visszatérést az ember primordiális állapotába. Igen, a kultúra és főként a költészet az extázisokon a katartikus ön és világfelismeréseken keresztül valós kapukat nyit meg. Minden erre fogékony lélek tudja, hogy valós utakon, ezerfelől, de látva a végső célt, a küzdelmet nem adja fel. Nem más a tét, mint emberségünk őrzése, a nemzetünk fennmaradása. A harc, ami elkezdődött Ardzsuna és Krisna párbeszédével mind a mai napig tart. A helyes cselekvésről és a bukott világban az egyetlen kivezető útról a niskáma karma tanításában találkozunk ebben a páratlanul nemes költeményben, a Bhagavad-gítában. A bukás teljes légköre, atmoszférája kitapintható abban, ahogyan Karna, a Nap fia éjszaka
érzi az erő meggyengülését, de Durjódhana születésének baljós jelei is, a sakálvonyítások, mind mind a Kali-yuga sötét jelei. A sötét kor ami a Mahábhárata nagy csatájával kezdődött még nem ért véget. Zajlik, pártoskodók támadnak, saját tisztelt tanítóik elpusztítandó ellenségek lesznek,
minden feláldoztatik a hatalomért ! Az emberek közötti egyenlőség eszméje is. Elég ha csak Sankara megvilágosodására gondolunk, belebotlik egy utcaseprőbe és a kaszttörvények miatt ki akarja kerülni, az utcaseprő megfeddi, hogyan akarja a végső valóságokat megismerni, ha egy ilyen egyszerű próbán elbukik.
A képen F.Engels és Karl Marx, a negyedik varna, a munkásosztály szakrális könyvének (védájának) a Kommunista Kiáltvány-nak a megalkotója.
Az amit a tradicionalisták elkövetnek az egyetemes aranykor nézettel szemben ennél egy fokozattal még rosszabb is, ők ugyanis nem csak a csandálákkal szemben elfogultak, de a negyedik rendet és annak felszabadító munkás eszmeiségét pl. Marx és Engels vagy akár Robert Owen elképzeléseit teljes mértékben történeti felforgatásnak vélik.
A képen Robert Owen aki több száz évvel előzte meg a korát és a XXI. századot, találmányával az un. gazdasági egységekkel, a paralelogrammákkal valóságosan is felszámolta volna a gyilkos kapitalizmus által okozott nincstelenséget. Az angol parlamentarizmus és a genetikailag eltorzult politikai képviselők már akkor is erkölcsi nívójuknak megfelelően keresztbe tettek minden jó szándékú javaslatának.
Az aranykor, tehát egyeseknek távoli időkről szóló mese , másoknak alapvető vallási vagy világnézete, valós heroikus erkölcsi erőt sugárzó kulturális alapbázisa.
Visszatérve a tradíciót vallók nézeteihez természetesen nem értek egyet azzal, hogy Freud kártékony lett volna (a "lélektan", mint modern tudomány vele van oppozícióban), sőt tagadom, hogy Marx, aki megalapozta a 4.rend uralmának ideológiai hátterét, bármiféle felbujtással lenne okolható, és abban is vannak nézetkülönbségek, hogy én nem degradálom a Nagy Francia Forradalom hármas jelszavát sem. Az egyenlőség, a testvériség és a szabadság az aranykor hármas jelszava, függetlenül attól, hogy a feminista mozgalmak, hogyan értelmezik félre vagy hogy egyeseknek és sokaknak a szabadság szabad bűnözést jelent és az egyenlőtlenség moráltalan eszközét. A végső alapvetés pedig az, hogy az egyén számára ma mindenhol ellenségek vannak, minden bokorban az ő egzisztenciáját támadják. Minden áremelés, banki manipuláció, kilakoltatás, hajléktalan lét az ember ellen irányul. Ez a normális élethez való jog aláásása. Az emberi élettér minimum szükséges és biztosítandó, Kádár alatt nem érte támadás legalább ezt, de azóta tovább zajlott az involúció. Visszatérve a bolygó vagy egyes nemzetek rossz karmáját sokan gondolták úgy - Gandhi, Krsnások - , hogy az állatokkal való bánásmód okozza legfőképp. Civilizációnk teljes mértékben az állati szenvedésre, az állatvilág teljes halálig való kegyetlen teljes kivéreztetésére irányul, többször felhívtam már a figyelmet a maghéjas gyümölcsök fogyasztására, mint az egyetlen nem ártó táplálkozási módra: hogyan is gondolhatná magát bárki is az aranykorban csirkeszárny vagy sertés szalonna majszolgatása közben.
Hamvas Bélában is akkor csalódtak fiatalabb tanítványai, amikor a mester okfejtése közben nemes egyszerűséggel szétlapított az arcán egy szúnyogot. Hát igen, európaiságunk itt kezdődik, jó lenne megszabadulni azoktól a nézetektől, hogy széttapossuk a lapáttal kertünkben a vakondot, az egérnek mérget szórunk. Nem vagyunk privilegizált állapotban, az ember semmi, semmibb még az egérnél is.
Zeneajánló a cikkhez:
Test Department - Total State Machine
Linkajánló:
A kis én és a nagy Én (tradicionalista írás)
Baranyi Tibor Imre írásai
Test Department - Az ipar művészei
Előadás ajánló:
Baranyi Tibor Imre (Magyar Sziget)
Könyvajánló:
Sankara - Vivekachundamani
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése