Vita az Ego körül.
Sokan okkal nem kedvelik azt a szót, hogy ego. Népszerű ezoterikusok és szabad gondolkodók csépelték el végleg. Ma már nem reagálunk , még csak fel sem pislogunk, ha meghalljuk valahol. Tudnunk kell és körül is kell járnunk tisztelettel a buddhizmus egyik legfontosabb és legtöbb vitát kiváltó tanítását az anátma tanát. Sajnos, aki belemerül a különböző irányzatok vagy akárcsak a népszerű elgondolások tanulmányozásába mindig kénytelen lesz valamiféle antropológiát vagy legalább is azt a bántó analízist elvégezni, hogy az emberi lény és tudat egyik rétege lenne az EGO. Egyébként Mireisz László a Tan Kapuja Buddhista Egyház vezetőjének EGO körüljárása egy tévéműsorban indította el ezt a blogbejegyzést. Tudjuk azt, és többször írtam is már itt, hogy Buddha intett mindenféle metafizikai spekulációtól, attól is, hogy az általános és felvetődő miértekre kétes antropológiák gyártásával reagáljunk, bár ezt az antropológiát sem a görög filozófia, sem a keresztény teológia és sem Immanuel Kant nem tudta elkerülni. Én mindenesetre bajnak érzem, nagy gondnak, hiszen spekulációról van szó, olyan spekulációról ami semmiképpen nem szolgálja a beavatáshoz vagy a végső felismeréshez vezető utakat. Skilton Andrew alapján a buddhizmus legfontosabb tanítása egy mondatban összefoglalva - yathá-bhúta-jnána-darsana - ami szó szerint azt jelenti, hogy "úgy látni és ismerni a dolgokat, ahogy azok valójában vannak". Buddha a világban való létezés ( vagy pontosabban a feltételekhez kötött világ) három tulajdonságát (laksana) emelte ki, ezek közül az első jellemző az anitja. Ez nem más mint a múlandóság, az állandótlanság, nem más ez a felismerés, mint a híres panta rhei (minden változik) Herakleitostól. Mindennek van kezdete és vége. Az egyén is folyamatos ok-okozatiságnak (kauzalitás) alávetve folyamatosan, pillanatról pillanatra változik, ezért még azt sem mondhatjuk, hogy aki meggyújt egy gyertyát majd a következő pillanatban elfújja, hogy ugyanaz a személy , inkább azt mondhatjuk, hogy az a személy aki meggyújtotta a gyertyát az oka annak aki elfújta, és aki elfújja a gyertyát az okozata. Ez a múlandóság természetesen fájdalmat, elégtelen létezést okoz mivel minden mulandó és átmeneti ezért a létezésünk ebben a világban dukkha (elégtelen). A dukkha kifejezés a második laksana. Úgy gondolom, hogy ezek a meghatározások valójában valós helyzetfelismeréshez segíthetik azt, aki ezen tant érteni akarja. Buddha úgy gondolta és tanította, hogy a Négy Nemes Igazság tanával fel lehet számolni a dukkhát. A dukkha oka a mohóság, a vágy, a gyűlölet, a tudatlanság. Saját megfogalmazásomban a dukkha oka a remény. Az a hamis remény például, hogy ami állandótlan az egyszer állandó lesz. A harmadik laksana az anátman. Az éntelenség. Skilton a falevél példával szemlélteti. Az őszi vörös falevél nem ugyanaz, mint a nyári zöld, noha nem is teljesen más, de nem is ugyanaz. A harmadik laksana azt tanítja Skilton szerint, hogy a világban nincsenek állandó és szilárd dolgok amelyek változhatnának. Nem lehet kiemelni valóságtöredéket, és rámutatni, hogy ez ez. Mivel folyamatos változásról van szó. (Nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba). Nincs tehát szilárd és változatlan arkhimédeszi pontja a létezésnek. A szamszára jellemzőit tehát Buddha így foglalta össze. A nirvánára is három jellemzőt lehet definiálni Skilton szerint. A Dhammapadaból idéz:
Egyetlen összetevő sem örök
Amikor a megismerésben meglátja ezt,
nem érinti többé szenvedés
Ez a megtisztulás útja
Valamennyi összetevő szenvedéssel teli.
Amikor a megismerésben meglátja ezt,
nem érinti többé szenvedés
Ez a megtisztulás útja
Minden tény lényeg-nélküli
Amikor a megismerésben meglátja ezt,
nem érinti többé szenvedés
Ez a megtisztulás útja
A megszabaduláshoz vezető út kezdete, egyfajta helyzetmeghatározás, tehát annak a felismerése, hogy semmi se örök, hogy semmi se fájdalom nélküli és , hogy minden lényeg-nélküli. Mireisz azt állította, hogy az EGO-n belül csomópontok vannak, problémák és ezek a szubjektumból erednek. Valójában, ha a szamszára óceánját nézzük tudjuk azt, hogy nincs EGO, mi magunk is egy folyamat vagyunk, egy múlandó ok okozatiság. Ezért én a legfontosabb buddhista terminus technicust, a dukkhát, úgy fordítom át magyarra sokakkal ellentétben, hogy nem a vágy okozza, hanem a reménykedés, a remény a szenvedés okozója. A buddhizmus laksana-dukkha tanában lényegében itt a yóga pratyáhára szakaszának analógiájaképpen egy felismerésben elfordul a reménytől. Mivel látja, hogy a világ szenvedésteli, látja hogy a lények születnek és elmúlnak felbukkannak és eltünnek a szamszára végtelen óceánjában, már nem vággya, és főként nem reméli a lehetetlent és nem is képzeli, hogy lenne szilárd pontja vagy ÉNJE. Az anátman egyébként nem nemén-t jelent, a hinduizmusban az atmán a végtelennel való egység, egy univerzális, potenciális ősanyag, tulajdonképpen az egyetlen valós valóság. A hindu vallásfilozófia yóga és szamkhya tanában és Sankara Védantájában is e brahman és atman egységre van felépítve a tanítás. Az atman egy csepp az emberben abból a végtelen tengerből, ami a világmindenség lényege, a brahman. A hindu vallásfilozófiában tehát a megszabadulás ennek az egységnek a felismerése , és ugyanúgy nagy a hangsúly azon, hogy félreérzékeljük a világot, hogy hazudunk magunknak, ez Sankaránál is az adhyásza gondolatánál megjelenik. Visszatérve Mireisz László elgondolásához, a buddhista alaptanítások alapján állva, mindenféle egon belüli problémáért nem a szubjektum a felelős. Világos, hogy ki vagyunk téve annak, amit érzékelünk és mi magunk úgy változunk, ahogy a világ változik, nagyon lényeges fordulópont az életünkben az, hogy felismerjük ez az érzékelés, még ha van is, csak zavarodott létezés tapasztalása, ezért a szankhya és yóga ugyanúgy azt tanítja a pratyáhára, az érzékek visszavonása által (azzal szemléltetik, mint a teknősbéka, úgy kell az úgynevezett valóságon függő érzékeinket visszavonni a szubjektum területére), Buddha sem tanít mást, hiszen a Dhammapada versek pontosan egy értelmi felismerésről és ezáltal valójában az érzékek visszavonásáról is tanítanak bennünket.
170.
Mint buborékot, úgy nézzed!
Mint délibábot, úgy tekintsd!
Ha a világot így látod, nem lát meg a Halálkirály.
(Dhammapada)
Linkajánló:
Mireisz László a bhavacsakráról (részlet) YouTube user: tartarossz
DHAMMAPADA
A harcos útja - a yóga (1.rész) tartarossz.BLoG
A harcos útja - a yóga (2.rész) tartarossz.BLoG
A harcos útja - a yóga (3.rész) tartarossz.BLoG
A harcos útja - a yóga (4.rész) tartarossz.BLoG
Könyvajánló:
Andrew Skilton: A buddhizmus rövid története (Corvina, 1997. Budapest)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése