Báránykám! Mire vagy te olyan büszke? Mi a te hivatalod?
– Úgy kérdezed, mintha nem tudnád! Kajmakám vagyok.
A dervis folytatta a kérdezősködést:
Hát aztán mi leszel?
– Váli.
– Hát aztán?
– Miniszter.
– Hát azután?
– Nagyvezír.
– Hát azután?
– Mit azután? Azután már semmi.
– Akkor mire vagy úgy oda? Én már most semmi vagyok!"
(részlet A furfangos dervis c. könyvből)
Könyvajánló:
A furfangos dervis - 99 török bektasi dervistréfa
Linkajánló:
Ágoston Gábor – Sudár Balázs
GÜL BABA ÉS A MAGYARORSZÁGI BEKTASI DERVISEK A bektasi dervis számára a persona, az álarc, a társadalmi szerep nem a valóságos én része, hanem egy nevetséges színjátéké, ennek a felismerése a megvilágosodás élmény okozója az előbb idézett tanító jellegű dervistréfában."Én már most semmi vagyok" A bektasiak szokásaikban is szembehelyezkedtek az iszlám tiltásaival, meg volt engedve számukra az alkohol mértéktelen fogyasztása is!
A végső valóság felismerése és a szerepszemélyiség (persona) közötti kontrasztról és konfliktusról így foglalja össze a bektasi szemléletmódot a szerzőpáros:
"E félelmetes lélek-démon azonban nem más, mint a szerepek összessége, maga a színdarab. Az álarcok sokasága - a szerepjátékba való belefeledkezés - fátyolként borul a szemünk elé, s megakadályozza, hogy igazi lényünket megpillanthassuk. Nem látván az igazi szépséget, vakon, eszement bolond módjára bolyongunk a világban."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése