Rózsa-Flores Eduardoról lesz elnevezve Budapest egyik legközpontibb tere, a Roosevelt tér - jelentette be a mai napon Tarlós István főpolgármester. A hír természetesen álhír, mert sajnos nem igaz. Annak idején nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy kezet foghattam Rózsa-Flores Eduardoval a Wichmann kocsmában. Egyértelműnek tűnt számomra akkor, hogy érezte azt a tiszteletet, ami kijárt neki a részemről, mint horvát és magyar nemzeti hősnek, aki Szent László települést védelmezte nemzetközi szabadcsapatával.
Ez számára nem volt döntő pont, egy felejthető kocsmázás a magyar gengszterváltásnak csúfolt antiszociális minótauroszi labirintusban - labrüsz és laboratorium, mind hasonló szavak, jelképek megjegyzésként.
Természetesen akkor nem a horvát honvédő háború okán gyűltek össze az emberek, hanem a versek miatt. Későbbi sorsát is figyelemmel kísértem a jobbik.net portálon, ahol alkalomadtán elolvastam a bejegyzéseit. A sorsközösség maga a korszak volt, vagy történelmi mélypont, ami azonos időben következett be. A venyigén, a "sétán" halottam, hogy Gyurcsány Ferenc lemondott, ezt suttogták a fogvatartottak, magyar filmbe illő jelenet volt, már igazán nem tudtam örülni ennek a hírnek sem, ami olyan volt, mint az első tavaszi fuvallat, átsuhant a fogvatartottak tudatán, majd elhalkult a sustorgás és a szél is. Később, amikor már egy hete átszállítottak a gyorskocsiba, és szenvedéseim legfőbb mélypontján már túlléptem bizakodva és beigazolódott bizalommal voltam a sorsom iránt. Ekkor történt a bolíviai mészárlás. Amikor az ember be van zárva és sorsa kilátástalannak tűnik, minden hír koncentráltan hat és természetesen minden ilyen hír elgondolkodtat. Az ember életének minden pillanatát felidézi odabent, az akkor jelentéktelennek tűnő kézfogás is felnagyítódik, mert a fogvatartott lelkivilágából egyetlen egy dolog hiányzik: az a lelki-tudati egyensúly. Nagyon sok reggeli könnyet láttam és sok hajótöröttet, azt is tudtam, hogy Rózsa-Flores Eduardo nélküli világ kezdődött el Magyarországon. Jó pár politikus könnyebben aludt el aznap. Mivel kiiktatták azt az embert, aki a magyar szabadságért bármikor szervezkedésbe fogott volna. Az, hogy Gyurcsány lemondott, egyáltalán nem okozott örömérzetet, Chico halála viszont megrendített.
Egy olyan világban élt, ahol már nem ideológiák mentén voltak a törésvonalak. Apja, mint tudjuk marxista és magyar-zsidó származású, a filmben vitatkoznak telefonon, Chico azzal a paradoxonnal érvel marxista apjának, a délszláv háborúval kapcsolatban: "-hogy itt azok a fasiszták. aki a vörös csillagosok". Vagyis a régi jelképek, már nem azt jelentik, minden átértékelődött és minden megváltozott, devalválódott és alapvetően minden kaotikussá vált. Új politikai törésvonalak keletkeznek és körvonalazódnak az új harcmezők. Eközben a régi időből Iljics Ramirez Sanchez Carlossal (a hírhedett terrorista "Sakál"lal) is kapcsolatot tart fenn,- aki az Iljics nevet apjától Dr Jose Ramirez Navas venezuelai milliomos ügyvédtől kapta, ugyanis három fiát Leninről nevezte el. Chico természetesen a hazai politikai és ideológiai káoszban is nemzeti maradt. Kiszivárogtatta az Őszödi-káromkodást .Felvette az iszlám vallást és a Magyar Iszlám Közösség alelnöke lett. A halála után 2 nappal a rendőrség házkutatást tartott szurdokpüspöki házában.
Gyurcsány képére "Eduardo nem lőtt"Érdekes párhuzam, a bolíviai rendőrök az életére törnek, a "magyar" rendőrök pedig szintén kvázi ajtót törnek rá! Mint az őszödi beszéd kiszivárogtatója, gyűlölt személy a hatalom szemében és érdekes módon még teljesen véletlenül még szívinfarktust is kap (talán a gyurcsányi bolgár esernyő?) és végül távoznia kell az országból, mert ellehetetlenül??? Morales és Gyurcsány összejátszott.
Filmajánló:
CHICO
Brit-német-olasz-makedón-chílei-horvát-német-magyar, 2001
Írta és rendezte: Fekete Ibolya
Fényképezte: Erdély Mátyás, Antonio Farías, Jancsó Nyika
Látvány: Mladen Ozbolt
Vágó: Kornis Anna
Producer: Simó Sándor, Hans Kutnewsky, Damir Teresak, J. J. Harting
Szereplők: Eduardo Rózsa Flores, Sasa Anocic, Sergio Hernandez, Djordje Kukuljica, Richie Varga, Mladen Vulic, Bodrogi Gyula, Nyitrai Illés, Szabó Domokos, Pacskovszky József, Fésős András, Sólyom András
Linkajánló:
Stőhr Loránt: Határon
Rózsa-Flores Eduardo (wikipédia)
Flores és Carlos
WikiLeaks - A Rózsa-ügy
Kettősállampolgárság.hu
Rózsa-Flores Eduardo blogja
Laslovo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése