Kapkodom a fejem, süvítenek a lövedékek, robbannak a gránátok. Mindez még csak verbálisan zajlik és a szobrok háborúja szintjén. Moldova György író könnyes szemmel Kádár János mellszobrot leplez le, többen könnyeznek vele, maroknyi vörös inges kommunista indult megemlékezni egy békésebb korszakról, egy jobb időről, ami tényleg jobb korszak volt, mint a mostani 22 év nyomor-kapitalizmus, de amit beárnyékolt az 1956 után kivégzett 235 magyar mártír neve. Kerekiben, Dániel Péter ügyvéd leönti vörös festékkel Horthy Miklós szobrát. A liberálisok hősként éltetik. Válaszcsapásul két szélsőjobboldali fiatal három emlékművet is megtámad (Mártírok emlékműve, Szabadság tér, Pozsonyi utca). Lassan kialakulnak a politikai törésvonalak, hogy ki hova áll és hol és milyen irányban kezdi gyalogásóval beásni magát a lövészárokba. Én egy kicsit tanácstalan vagyok, mindenhonnan lőnek. Ha odaállok, azt mondják rólam, hogy kommunista vagyok, ha amoda, akkor náci leszek, ha meg Dánielt támogatom, akkor pogány létemre szemét liberálisnak tartanak majd. Én ebben az országban nem akarok sem kommunista, sem náci és demokrata sem lenni. A kommunisták hordozható frigyládával mászkálnak, a Dánielek döngetik a mellüket, hogy ők a demokráciát képviselik, eközben Orbánék fojtogatják a hajléktalanokat, és a szegényeket, mint a pusztulásra ítélt macskakölyköket. A szélsőjobb meg Horthynak emel szobrot, elfeledkezve a fehérterror több mint 5000 áldozatáról. Mi van ebben az országban?
Az egyetlen fellépés amivel maximálisan egyetértek, az a Koppány csoport és a valós jogvédő alternatív médiák (Hírháttér Multimédia, Ultimátum Multimédia, Sodi) fellépése volt Teri néni kilakoltatása ellen. Az egyetlen hiteles és hősies harc.Ebben az esetben nem kell politikailag meggyőződni semmiről sem, hanem cselekedni kell politikai hovatartozások és ideológiai zászlók nélkül. És teljesen mindegy, hogy a mellettem álló esetleg gárdaruhában van, vagy LMP-s szemüvegben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése