" Az igazság látnokai arra jutottak,
hogy a nem-valós számára nincsen állandóság,
míg az örökkévaló számára nincsen változás."
Bhagavad-Gítá Az idézet Osho: Háború és béke című könyvének 289.oldalán található és azzal folytatódik, hogy megkülönböztet a Bhagavad-Gítá tanítása nem változó lelket és mulandó testet. Ezt azért nem idéztem tovább, mert ez a fajta dualizmus, elég egyszerű tanítás és részben azért Platóntól kezdve a keresztény teológiáig találkozhatunk hasonló elgondolásokkal. Ennek káros volta csupán az, hogy az un. testi való megkülönböztetik a lelki valótól. Káros volta ennek a gondolatnak a kettőződés az egy helyett. Ezeket a gondolatokat lehet egyszerűen úgy értelmezni, hogy a test mulandó és a lélek halhatatlan. Itt azonban nyilvánvalóan nem erről lehet szó. Magáról a halhatatlanságról kell elgondolkodnunk, a maga számunkra ismeretlen és félelmetes ismerős voltában. Nem testről van szó, hanem tudatról. Ha tudatról van szó, akkor az emberi tudat lehetséges két alap tudat állapotáról. A halhatatlanság tudatállapotáról és a halandóság tudatállapotairól. A halhatatlanság ilyen szempontból kívül esik az időn. A halhatatlanság bármelyik időben tud létezni, de csak a halandóság által. A változás nélküli tudatállapotban nincs megtermékenyítő erő. Ha nem változik semmi, ha lényünk minden pillanatában bármit megtehet, akkor számára a halandóság is, csak egy a sok variáció közül. Ontológiai szempontok alapján az emberi tudatban, vagy énben csak akkor rejlenek lehetőségek, ha azok az időben megvalósulnak, tudati szinten és cselekedetben is megnyilvánulnak. Tehát vitatkozom a Bhagavad-Gíta tanítással, abban van a legfőbb különbség, hogy ami nem változik, az nincs és csak az létezik, ami mozgásban van, ami állandóan átalakul, az ami sohasem tud önmagává válni, mert örök misztérium még önmaga számára is. Szerintem végzetes hiba a halhatatlanságot, az örökkévalóságot egy olyan tudatállapotban keresni, ahol nincs változás. Buddha is azt mondja, hogy ok-okozatiság van, és nincs örök atman a nirvánában sincs. Ha ez így van, örökkévalóságunk valóban létezik, azáltal, hogy nincs énünk, azáltal, hogy ok-okozat vagyunk, azáltal pont, hogy ki vagyunk téve az időnek, ami nem más, mint a lehetőségek megnyilvánulásának manifesztuma. És mivel valójában nincs ami elpusztulhatna, ezért nem pusztulhat el, az ami nincs. És mi nincs? Az nincs, amiről leginkább gondoljuk, hogy van, hogy létezik, ez az Én érzet. Arról van szó, hogy az, aminek nincsenek önmagából kiinduló lehetőségei, az tulajdonképpen nem él. A lehetőség, mint Arisztotelész ontológiája és a hindu ortodox szánkhya filozófiája is kifejti. Potencialitás más szóval. Hamvas terminusában ez a Prima Materia. A szánkhya filozófiájában ez a prakriti és a purusa kapcsolódásának első lépcsőfoka. Ez azért érdekes, mert annak, ami nem változik, annak nincsenek lehetőségei sem. Az élet maga a lehetőség. A lehetőségeken belül természetesen kell lennie olyan lehetőségnek is, hogy nincsenek lehetőségei végtelen hosszú ideig. Aztán eljutunk a bármi lehet tudatállapotáig. Kérdés az, hogy melyik lehetőséget tartjuk fenn a magunk számára. Vegyük példának a macska esetét, amikor nagyon nagy sötétség volt a lelkem mélyén, el voltam választva a kegyelem lehetőségétől. Egyszerűen találkoztam egy kismacskával. És úgy léptem szándékosan, hogy visszatereljem őt a számára biztonságos területre. Abban a pillanatban, ahogyan ezt a lépést megléptem, a sötétség, a rettegés a lelkem mélyén elmúlt. Magyarán arról van szó, hogy bizonyos lépéseink bűnnek számítanak, valójában egyféleképpen cselekedünk igazságosan és végtelen mínusz egyféleképp hamisan. Tehát misztérium, hogy minden változik, de nincs ami változna. Paradoxon, de fel kell vetni a nemlétezésre való képesség lehetőségét is a halhatatlanság szempontjából. A bűn ontológiai szempontok alapján a saját lehetőségeink bővítésével és mások lehetőségeinek korlátozásából is adódhat például egy tolvajlás esetén.
"Ebben a szútrában Krisna azt mondja, hogy az, ami létezik, és mindig is létezni fog, és nem tud nem-létezővé válni, az a valós"Osho
A halhatatlanság kérdéskörét körüljárva, a végtelen lehetőségek birodalmát, ahol minden létezik, és ahol véget is érnek az összeesküvés-elméletek. A félelem általában az, hogy egy elvre redukáljuk le a körülöttünk élő és létező valóságot. Azt kérdezzük a valóságtól, hogy mi van, ha így van? Ebben az esetben, a tudatunk választ egyet a végtelen lehetőségek közül - mivel a képzet és képzelet világunk valójában érzékeli a halhatatlanságot és sorsát és megerősítéseit arra redukálja le és azt a lehetőséget éli meg. Én azt gondolom, hogy mindenféle halhatatlansági paradoxont félre tehetünk, mert amit Krisna kijelent, és Osho megmagyaráz, már túl is lép ezeken, mert ott kizárólag már a teremtő abszolútum iránti ősbizalomról szól.
Linkajánló:
Sri Chinmoyban (1931-2007) sokan látták meg a bódhiszattvát, a bódhiszattva ideál megtestesülését. Amely ideál hindu formája, amit a Mahábhárata mítoszában Judhisthira is megvalósított, vagy aki mindezt az indiai történelemben tette: Asóka, akit szintén a chakravartin jelzővel tiszteltek.
Tarr Bence László: Buddhizmus - Bódhiszattva Tarr Daniel Cyberguru
Halmos Antal: India & Nepál Magyar Elektronikus Könyvtár
Krisna és Arjuna Sri Chinmoy inspiráció
Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok Heti bölcsességek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése