Darázstalanítás(1)
Dr Máté-Tóth András, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán a Vallástudományi tanszék tanszékvezetője. Közel három és fél évig hallgattam vallástudományt Szegeden, egy korábbi bejegyzésben már taglaltam azt, hogy a törvény tartalmaz egyfajta vallásdefiníciót. Természetesen tökéletesen egzakt definíció nem adható arról, hogy mi tulajdonképpen a vallás, ezért ezek a definíciók nem konkrét vallásdefiníciók, hanem jóval inkább pragmatikus megközelítések vagy pedig a részből következtetnek az egészre. Így megkülönböztetünk funkcionális vallás definíciókat (megközelítéseket) és szubsztanciális (lényegre mutató)definíciókat.
Nyilvánvalóan olyan részeket emelnek be, főként egy törvénybe, amelyek a vallást, mint főjellemzők, megkülönböztetik attól ami nem tekinthető vallásnak, vallási jelenségnek. Akadnak azért problémák: itt van például a buddhizmus kérdésköre. A buddhizmus egy isten nélküli vallás. Struktúrájában vagy intézményében azonban teljes mértékben "követ" egy vallási vagy pontosítva egyházi szerkezetet - világi hívekre és szerzetesekre (bikkhuk) osztva, ahol is természetesen a szerzetesekre több parancsolat vonatkozik, szigorúbb szabályozás érvényes, mint a világi támogatókra és hívekre. A törvényben foglalt és az én általam kreált vallás definíció is egyébként ügyesen veszi ezt az akadályt Köves-Zulauf prof. egyik definíciójának köszönhetően, ha jól emlékszem: a vallási jelenség egyik fő jellemzője a kommunikáció a transzcendenssel. Egyébiránt én,bár fából vaskarika, de inkább vallásfenomenológiai definíciónak tartom azt, amikor a vallás fő részeit, jellemzőit próbáljuk meg leírni, és ez a leírás főként a világvallásokra támaszkodik.
Ezt másként nem is lehet, hiszen a jelenség végtelenül szerteágazó és a fenomenológiai módszer tulajdonképpen abból áll, hogy leíró jelleggel közelítik meg a vizsgált jelenséget. Ennek eredménye pedig az, hogy noha konkrétan nem fogalmazódik meg a sok információ miatt, főként nem egy mondatban, hogy mi a vallás, de valójában a tudatunkban megjelenik valami, ami nem konklúzió, csak egyfajta összefoglalt tudás.
Érdekes példa, hogy Osho úgy látta, hogy Mahávíra létrehozott egy Isten nélküli vallást (dzsainizmus), majd Buddha mindezt tovább vitte, mert ő adta hozzá az Isten nélküli valláshoz a meditációt. Az sem elképzelhetetlen, hogy Osho volt az, aki megszabadította a meditációt a vallástól. Majd kiderül ez is.
Darázsfészekbe nyúlt a kormány (Hír24-Szeged24)
────────────────
(1) Dr. Máté-Tóth András az interjúban "darázstalanítást" említ. Ezzel egyértelmű utalást tesz Max Weber ismert kifejezésére: a világ varázstalanítására. A tudományos felfedezések,a tudományok és a vallás viszonyaira is utalt. Egyszóval a "profanizáció".
Könyvajánló:
Gerardus Van Der Leeuw: A vallás fenomenológiája (Budapest, 2001.Osiris)
Voigt Vilmos: A vallás megnyilvánulásai - Bevezetés a vallástudományba (Budapest, 2006. Timp)
Voigt Vilmos: A vallási élmény története - Bevezetés a vallástudományba (Budapest, 2006. Timp)
Osho: Egy provokatív misztikus önéletrajza (2005.Amrita)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése