az aranypocsolya elköszönt
elvillámlott a semmiben
elszaggatottak a nagyvizek
ezüstté mart holdmadár a tenger
hullámzik s bealkonyul
rikoltó szárnyain
mint a fehér asztallapon nyáron
mikor a kiterített tollú csend
a leghalkabban a harangszótól lélekzi át
az elmélet rostát
versem állva írom
nem kínoz himnusz
se kényelem
felettem zöld plafon
pipám a messzi pókfonál
egylábon álló gépezet
lettem a Jordán siralmainál
alant a gerle kapkodja magát
a mákgubók tudathasadnak
ópiumi mezők lázában lobog
papaver apacs vagy pipacs papucs
kaucsuk és cukornád gyarmat
chiapas Zapata elénk lovagol
seregéhez indul egy eskűvön
és szilánkjain az időhomok
most papjai markából megbotol
börtön és kaszárnya együtt az elnyomásért
liftezek
pusztán egy gombnyomásért
élek, túl a tűzcsapon a szirénázó
légycsapón, a tolózárakon
a csőszerkezetek áramlástanán
a hideg és meleg disszonancián
fűteni kell emberek
pogány perceinknek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése