Ez a fénykép egy lomtalanításon akadt a kezem ügyébe, különös érzés fogott el amikor rátaláltam. Ilyen volt a magyarok szimbólikus és titokzatos tengerén kitörő vihar 1962-ben. A Balaton 62-ben amikor még nem éltem. Az a Balaton, ahol gyerekkoromban minden nyáron nyaralhattam az állam jóvoltából. Az a Balaton, ahol vártam a reggelinél, a SZOT üdülőben, hogy a vaj felolvadjon, de nem olvadt fel, mert nem volt idő, sietni kellett a partra, a kakaó viszont határozottan jó volt, jobb mint az a végletesen felvizezett mosogatólészerű kakaószínű lötty, amit a börtönben löknek eléd. Az egy másfajta recept alapján készült. Sokszor feltettem már magamnak a kérdést, hogy milyen érzés lesz, amikor már nem élek, ez a kezdődő viharról készült kép adta meg a választ: ilyen.
Osho életrajzi könyvével még nem végeztem, lassan olvasom, lusta és ráérő dologtalan emberként, amely lustaságból lázadások vagy jó gondolatok születnek, más szóval körültekintően. Nem lehet szerinte az ő tanításait összefoglalni, én elkezdem, aztán meglátjuk mi lesz - bizonyára azért állított ilyet, hogy valaki egyszer megpróbálkozzon ezzel. Abban bizonyos vagyok, hogy a csend vagy a természetközeli csendben fellépő természetes emberi tudatállapot az ő meditációs tanításainak az alfája. Lényegi pont. Arról is meggyőződtem, hogy nem igazán akart dogmák között elveszni, ezért semmi sem állt távolabb tőle, mint új vallást alapítani. Ezen is túlment, minden határral kikarikírozta a vallásokat. Hol szufi szakértőként hallgatták meg előadásait, hol hinduként, vagy buddhistaként lépett föl - így toborozva első híveit, az általa jól látott akadályok miatt, a vallások közötti meghatározó törésvonalakról van szó. Osho számára a vallás és a vallási dogmák csak szemellenzők, csak a rövidlátást segítik elő, ezért az ő vallási jelenség megközelítő és értelmező kísérletét én valamennyire úgy tekintem, mint az írói vagy gondolkodói oldal részéről Hamvas Béláét. Osho azonban az őshagyományból nem az író-gondolkodó, hanem a tanítói attitűdöt valósította meg, még akkor is így van ez, ha önmaga ezt úgy interpretálta, hogy ő nem tanító.
Ez az a természetes paradoxon, hogy a megvilágosodás során, a hindú-buddhista tradíció alkalmazza a pratyáhára - az érzékek visszavonását (a Patanjali féle yóga egyik pontjaként és Buddha dhyánájának részeként lásd korábbi bejegyzésekben) - Én úgy értelmezem, hogy Osho tehát a saját dhyánája-prathyáhára során elszakad a tanítói mivolttól is. Bár lényegében ez is tanítói attitűd.
Zuglóban ledózerolják a hajléktalanok kunyhóit
Aktuálpolitika, hogy Kocsis Máté után új, feltörekvő hajléktalan-ellenes titán lépett Budapest porondjára. Nevezett gyanúsított Papcsák Ferenc zugló polgármestere a tél közeledte előtt kitalálta, hogy a hajléktalanokat az újpalotai és a VIII.kerületi példák alapján ő is kilakoltatja és üldözni kezdi. Nem zavarja az a jogi nonszensz sem, hogy a hajléktalanok érthető okokból nem a közterületen, hanem a MÁV területén húzták meg magukat. Ezek a telepek a XIII. XV. XIV határán lévő senkiföldjén burjánoztak el, a vasút mellett. Ezért felhívom a Magyar Államvasútak Igazgatóságát, hogy a területükön jogtalanul hajléktalan üldözésekben és kilakoltatásokban intézkedő közterületis patkányokat és rendőröket a MÁV biztonsági szolgálatával mindannyiunk érdekében , és minden magyarok nevében, minden erővel távolítsa el, mivel az nem közterület, hanem MÁV tulajdon. Papcsák feltehetően megirigyelte Kocsis Máté új titulusát és az ezzel járó honoráriumot, vizistricikli(1) vagy közérdekű alapból támogatott áramfejlesztő dinamó hajtása helyett azonban Viktor király udvarában pedálozik a lovéért, ugyanis utóbbi már hajléktalanügyi referens lett, röviden szarházi, ő is akar, nem csak Rogán, a paraszt.
Az utolsó szó jogán még egy apróság ami nem kerülhette el a figyelmemet. Kocsis Máté újabban hajléktalan-védő szerepben jelenik meg a média képernyőjén. Tudjuk jól, hogy sok hajléktalant vezetőszáron visznek a Víg utcából a milliókért létrehozott új szabálysértési irodába. Láthattuk azt is - a youtubeon is fent van a video - , hogy a Rezső téren, hogyan bántak a rendőrök a hajléktalannak álcázott jogvédővel. Egy kép többet mond, mint ezer szó, hát még az a felvétel, ha bárkinek kétsége is támadna arról, hogy mi zajlik ebben az országban, nézze meg. Kocsis Máté a Hír televízió képernyőjén kimagyarázza magát, természetesen a szavakat lehet csűrni-csavarni, csak azt nem tudom, mit szólna a kedves műsorvezető hölgy, ha a stúdióba bevezetnének bilincsben és vezetőszáron egy hajléktalant. A tisztes, objektív tájékoztatás megkívánná ezt. Engem is vittek vezetőszáron, nem vagyok túl szubjektív ha azt a szót használom, hogy megalázó. Ezeket az embereket a szegénység, a nincstelenség révén, ez a minősíthetetlen rendszer már megalázta és újfent és újra 1000 szer megteszi ezt. Megálljt kellene parancsolni ezeknek amíg nem késő.
────────────
(1) a striciklizés kifejezést zseniális kortárs költőnk Batári Gábor fedezte fel, bár ő maga saját elmondása alapján nem szokott striciklizni. A szó megszületésének rövid etimológiai történetéhez tartozik az, hogy miután beszámoltam éjszaka félmaratoni futásaim élményeiről a költő óriásnak, az út szélén álldogáló kurvákról, és a közöttük a gyorsabb felügyelet érdekében bicikliző striciről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése