Néha azért valami jó is történik az országban, például az, hogy Diósgyőrt megszállták a spanyol labdarúgók. A klasszis játékos Luque után megérkezett a diósgyőri jobbszélre a brazil Garrincha-t idéző cselgép Francisco Gallardo. Valamikori kedvenc játékosom a hasonló nevű spanyol Gordillo volt, aztán később két sevillai a Betisből Joaquin Sanchez és a Sevillából Francisco Gallardo. Joaquin ismert játékos lett, válogatott is volt bár tehetsége szerint ő sem váltotta be a reményeket, így a világbajnokságot nyerő világbajnoki keretbe - már ha jól tudom - nem is fért be, pedig kvalitásai szerint helye lett volna a spanyol "nemzeti gárdában". Hasonló sorsa jutott Gallardo is, José Antonio Reyes egykori csapattársa. Míg Reyes az Arsenalhoz került, a szintén tehetséges és ellenállhatatlanul cselező Gallardo pedig mélyrepülésbe kezdett, valójában neki a spanyol válogatottban lett volna a helye, de mégis másodosztályú kluboknál koptatta a cserepadot. Aztán vártam a csodát, hogy végre újra az első osztályban fog játszani és egy évre valóban a Deportivo La Corunához igazolt, itt azonban sérülés miatt vagy más okokból igen kevesett játszott és az a Depor már nem az a Depor volt. Gallardot talán azért nem becsülték meg, mert nem tartozik a gólerős játékosok közé, ő inkább előkészítő játékos, aki szélsőként látványos gyorsaságú ütemváltásszerű, stílusos cseleivel zavart okoz az ellenfél védelmében. A mai futballban nem egy cselező típusú játékosra rájárt már a rúd. Törőcsik Andrást szerencsére még megbecsülték, de később, ahogy Magyarországon szerintem az akkor sikeres német típusú darálós brusztolós focit szerették volna meghonosítani méltatlanságok sora, ért több tehetséges játékost is, A cselkirály (=Labdarúgás cikke nyomán) Szabadit szinte elüldözték az FTC-től, a közönség állandóan szidta és fikázta. Egyszer, ha jól emlékszem középkezdés után ZTE ellen kicselezte a teljes zalaegerszegi csapatot, majd miután a kapust is elfektette két méterről a kapu fölé lőtte a labdát. A "foci értő" nézők dühösen ordítottak, én pedig örültem, mert ilyen szólót később csak Zlatan Ibrahimovicstól láttam az Ajaxban, meg anno Maradonától és Pelétől. Egyáltalán az is csoda, hogy ebben az országban két válogatottságig vihette akárcsak Váczi Zoltán, aki ugye Irán ellen játszhatott, de tétmeccsen hasonlóan nem számított rá a mindenkori szövetségi kapitány. Luque leigazolása már jele volt annak, hogy megváltoztak az irányok, az hogy Gallardo is megérkezett Magyarországra egyenesen csoda, hiszen nem egy gólerős lesipuskás játékosról van szó, hanem Sir Stanley Matthews vagy Garrincha stílusú és formátumú cselezőről.
Gallardo első sikerét is elérte a napokban a szombathelyi Király Kupán a döntőben a Haladásnak győztes gól rúgott és az előkészületi torna legjobb játékosának is választották!
Figyeljük csak meg pl. 8 perc 26-nál hogyan cselezi be magát a helyzetig!
Linkajánló:
A DVTK nyerte a Király Kupát
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése