"A társadalomnak és az egyéneknek is félre kell tenniük a bosszúvágyat, és nem úgy gondolni a börtönökre, mint a fájdalom és a büntetés helyeire. A szabadság elvétele önmagában is elég nagy büntetés, nem kell rossz körülményekkel meg is nehezíteni" - mondta egy büntetés-végrehajtási tisztviselő a norvég rendszerről a Daily Mailnek.
(forrás: kuruc.info)
Minden elismerésem a norvég és az indiai társadalomnak is - nyitott börtön intézménye Indiában -, hogy felismerte azt a tényt, hogy az aránytalan megtorlás intézményei helyett, olyan börtönöket hozott létre, amely intézmények képesek a bűnelkövetők társadalmi re integrációjához is nagyban hozzájárulni. Természetesen egy ilyen intézmény képes komoly akadályt képezni a börtönön belül uralkodó erőszaknak, vagyis a további bűncselekményeknek. Nagyon is helyes, hogy az állam az elítélttel szemben nem
alkalmazza a korlátlan megtorlás eszközét, a börtönt, úgy mint öngyilkosságra és további bűncselekmények elszenvedésének vagy elszenvedtetésének a helyszínét. Gandhi írta, hogy egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik. Norvégiában nem csak civilizáció létezik, de igen fejlett kultúra is, mert a börtönfalakon belül mutatkozik meg igazán egy állam jelleme. A norvég börtön intézménye nem arra fogja szocializálni a rabokat, hogy
további bűncselekményeket szenvedjen vagy kövessen el a fogvatartott és kikerülve onnan majd folytassa ezt az "életpályát". Én ezt pozitív visszacsatolásnak érzékelem a norvég állam részéről, az elkövető nem szembesül azzal, hogy aránytalan megtorlásnak van kitéve, így nem forral bosszút és nem áll bosszút az aránytalanságok miatt a társadalmon, amelyik az aránytalan erőszakot vele szemben elkövette. Mindez a börtönintézmény-rendszer azonban, csak a Lex Talio-elvvel együttvéve maradhat igazságosan eredményes, még akkor is ha a halálbüntetést sokan civilizálatlan és barbár megoldásnak gondolják. Egyébként a magyar viszonylatban előzetesben, akár 1 nap is felérhet 10 000 norvég nappal, mert sokszor elviselhetetlen szadista alakokkal kerül egy zárkába az ember. A magyar börtön célja a megsemmisítés és az aránytalan és igazságtalan megtorlás már az előzetes letartóztatás alatt is ez az elv érvényesül.
" Végleg elvesztettem minden illúziómat ezzel az országgal szemben, és lassan életszerűvé válik számomra a kérdés, mely oly sok honfiúi szívben megfogalmazódhatott már az elmúlt évszázadok során: vajon hazám nekem az a hely, hol ily kérlelhetetlenül üldöznek, s hol honfitársaim ily apátiával szemlélik önnön pusztulásukat, és ily értetlenséggel az ez ellen folytatott harcomat?" (forrás: Budahazy.org)
Budaházy György legutóbbi üzenetét olvastam és mélyen elszomorított az a tipikus tudatállapot, amelyben ez a levél keletkezett. Felidézte bennem azt a végeláthatatlanul gyötrelmes és szomorú, kilátástalan 93 napot, amelyet hajótöröttként vészeltem át. Budaházy György levelében a mostani érzelmi túlfűtöttség, pontosan a szabadságvesztés miatti labilis idegállapot következménye, fogalmazhatnék úgy is, hogy a szabadságvesztésssel való "eredményes" megkínzatásnak
a kivonata. Én a 90.napon határoztam el, hogy amennyiben meghosszabbítják az előzetesemet, akkor éhségsztrájkkal fejezem be az életemet, ott a börtönben.
Mindazok ellenére döntöttem így, hogy a környezettel, abban a két hónapban semmi bajom nem volt, nem volt erőszak a zárkában, mindenki tisztában volt azzal a ténnyel, hogy nem akarja nehezíteni a másik sorsát. Amikor egy roma harcos átkerült hozzánk, azt mondta, hogy ennyi "priklézsiás (átkozott) köcsögöt még nem látott egy helyen." Hát igen a priklézsiások, épp Kaffkát vagy India történetét olvasták, kártyáztak, sakkoztak, hülyéskedtek, ökörködtek, börtönbolt után póker, indián-karkötő készítés a barátnőknek színes fonalakból. Nem mások kínzásával töltötték az időt, micsoda pofátlanság egy börtönben. Miután azt is látta, hogy csak felső ágy jut neki és veszélyben a börtönkarrierje, majd látta egy romániai sorstársát wc-t takarítani (egyébként mindenki takarított), gyorsan és rémülten kikopogott az ajtón, hogy újra dohányzó zárkát szeretne.
Elszánt voltam és bíztam egy olyan igazságban, ami kiemel onnan vagy élve vagy halva, de be akartam szüntetni azt az állapotot, hogy fogoly legyek. Érdekes lett volna, hogy a lex Lévai távoltartási és nő védelmi törvény miatt egy ember, aki tegyük hozzá párkapcsolati hánykolódásai és szenvedéseire az i re a .pontot egy éhségsztrájkkal
tette volna fel. Ki lett volna a felelős?
Budaházy úgy fogalmazott, hogy nincsenek illúziói, a börtönfalakon belüli valóság alapvetése ez, kivetítve az államra, nos nekem sincsenek azzal az állammal szemben illúzióim, amelyik az aránytalan, és kegyetlen megtorlások eszközét és intézményét, az adófizetők pénzén fenntart egy emberkínzó gépezetet. Másrészt, hogyan lehetne hazám, egy olyan állam, amely mesterséges tajgetoszt hozott létre, 20 év alatt kiépítve a tajgetosz jogi és infrastukturlis hátterét - fasisztákat és nácikat megszégyenítő (demokrata) módon pusztítja állampolgárait. A hazát nekünk kellene valahogy, házról-házra, rögről-rögre visszafoglalni - vagy legalább is azoknak, akiknek vannak elképzelései - ha nincs belső erő erre és kapacitás és apátia van - akkor mindig elsődelgesen is külső diplomáciai segítséget kell kérni - BUdaházy ügyében nemzetközi szervezetektől, más velünk barátságos államoktól, akár a panjábi szikhektől kezdve, a kurultajon részt vevő keleti testvérnépektől kezdve Japánig kell megkeresni az összefogás diplomáciai lehetőségét.
A börtönön belüli vallási élet lehetőségeiről annyit, én úgy tudom, hogy a Gyorskocsiban egyedül a Szabad Keresztyén Gyülekezet tartott bibliaórákat. Velük hamar teológiai nézeteltérésre jutottam - pedig első metanoiám - serdülőkori pálfordulásomat pontosan e gyülekezet keretein belül történt, így volt némi érzelmi többlet abban, hogy otthoni szobámat is kalákában még ők tapétázták, mondhatnám azt, hogy üldöztek és még a börtönben sem hagytak békén. Mindenesetre hamar feketelistára tettek és nem mentem többet bibliaórára. A biztosítékot az verte ki náluk, hogy feltételeztem, hogy létezik egy igazságos Isten aki ráadásul még kegyelmet is gyakorol. Ha az embert mérlegre teszi, akkor mi félnivalója van az embernek, ha egy igazságos és alapvetően kegyelmet is gyakorló mindenható erőről van szó, olyanról aki jobban ismer minket, mint mi önmagunkat. Miután kétségbe vontam a vallás jelentőségét, létét többet nem mehettem. Így megmaradt azoknak a vallás, akik úgy érezték még van törleszteni valójuk önmagukkal és a világgal szemben.
forrás:
Megint meghosszabbították Budaházy György előzetesét
16-an egy cellában - Gyorskocsi utca (szabadlábra helyezésem okairól itt olvashatsz tisztelt olvasó)
Nemcsak a merénylő beteg, hanem a társadalma is
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése