Jürgen Kocka egy írásában Luthert említi, hogy már Luther többre tartotta a munkát a kontemplációnál. Mindenesetre leszögezhetjük, Max Weber után szabadon, hogy a protestáns etika és a kapitalizmus szelleme szorosan összekapcsolódik. E rövid bevezetés után én gyorsan ejteném azt a Jobbikos vádat, hogy a Hit Gyülekezete cionista szekta lenne. Sokkal inkább egy teológiai kísérletnek látom, ahogyan a szerintem amúgy kibékíthetetlen Ó és az Új szövetséget igyekszik minden erővel logikus vezérfonálra építeni - értelmezési rendszerre - tehát kedvenc vallásszociológiai szakfogalommal élve - plauzibilitási struktúrát (hihetőségi szerkezetet) alakít ki.
Egyébirányokban elkalandozva az új Állami Egyháztörvény úgy látom tartalmaz egy vallásra vonatkozó definicíót is. Vallásdefiniciókkal tele van a padlás, de ezúttal úgy látom nem is arra kérdésre válaszol közvetlenül, hogy mi a vallás, hanem hasonlóképpen az én általam összetákolt definicióhoz, megkísérli azt jellemző részeire szedni. Ha lehet, így fogalmazni, szerintem ez fenomenológiai megközelítés, hiszen analízis során, a vallás, mint társadalmi jelenség jellemző részegységeiben jelenik meg. Úgy mint specifikus erkölcsi normák, mint a transzcendenssel (természetfelettivel) való kapcsolat, ha nem is említi a törvény, de ehhez kapcsolódik még a mítosz és a rítus, és ami a törvényben szerepel a világnézet.
Visszatérve, hogy egzakt definicó adható-e jelen esetben, hogy a Hit Gyülekezete szekta vagy egyház volna vallásszociológiai megközelítésben vagy bármilyen más elgondolás alapján kérdéses. Azt gondolom, ilyen kérdésekben mankóra szorulnak a vallástudósok is. Én a kevés tapasztalati tényező alapján inkább azt a következtetést vonom le, hogy itt teológiai kísérletről van szó. Sok esetben jellemző, főként egyéni és nem egyházi vagy vallási szervezet szintjén, hogy a keresztény elveket valló ember Ószövetség tagadóvá is válik részben, és természetesen el is ítéli a zsidókat Jézus kereszthaláléért. Ez nem antiszemitizmus, hanem antijudaizmusként
értelmezhető. Ezt az antijudaista ugyanakkor keresztény attitűdöt igyekszik legfőképpen a Hit Gyülekezete teológiailag meghaladni, jobban összeforrasztani a két könyvet, ezért tanításában erőteljesebb hangsúlyt fektet az Ószövetségre, mivel az általánosabb felfogásban alapvetően mellőzöttebb egy keresztény számára. A profán cionizmus az ortodoxabb kritikák szerint világi államot valósítana meg, természetesen bizonyára a Hit Gyülekezetét ilyen politikai küldetéstudat alapvetően nem jellemzi (ha jellemzi is, azt csak is eszkhatológiai értelemben, szimbólumként mint Mennyei Jeruzsálem). Egy karizmatikus személy köré épült fel és neo-protestáns zsidó-keresztény vallási közösség. Természetes az is, hogy mint minden új, a régihez nyúlik vissza, így ez a vallási közösség is a kiválasztottság tudatot, nem csak mint keresztény, hanem a zsidó mivolton keresztül is hangsúlyozza és retorikájában ez alapvető tendencia, de ettől a hangsúlyos jelenségtől, ami rányomja a bélyegét a Vidám Vasárnapok teológiájára, még nem definiálható cionista szektaként.
Mindig is kérdéses volt, hogy a mindenkori pápai enciklikák, milyen veszélyforrást találtak az un. új hatalomban, vagy szocializmusban. Eric Hobsbawm marxista történész a 19. században a nemzetiesedés kialakulásának vizsgálata során elemezte azt is, hogy a városiasodással, az ember környezete megváltozott, és azokon a területeken, ahol a gépek átvették az uralmat, ott a szocialista eszmék terjedése, a materializmus az egyház számára kihívást jelentett. Míg a régi munkásság körében, főként bányászok esetében, akik jobban ki voltak szolgáltatva a természet erőinek, a hagyományos vallásosság elterjedtebb volt. Ez azért is fontos kérdés, mert az egyház általában, mint a hatalom fenntartója és főként annak legitimizációjához hozzájáruló társadalmi konglomerátum és önálló hatalom is egyben, mindig is szemben állt a szocialista eszmékkel, elsősorban, mint világnézeti vetélytárssal. Ezért annak legitimizációját, még annak ellenére sem kísérelte megadni, hogy az adott esetben hitelveivel, az "ad meg a császárnak, ami a császáré", ellentétes volt, nos az egyház tulajdonképpen egyetlen egy rendszerrel szemben úgy tudom, hogy következetlenül megtagadta ezt a vezérelvet. Ez pedig a pszeudó vallás: a szocializmus volt. Azzal, hogy az új állami egyháztörvénnyel a Hit Gyülekezete társadalmilag is magasabbra került a ranglétrán, alapvetően és láthatóvá vált, hogy a neoprotestáns elvek, mint az életben való sikeresség és az üdvösség összekapcsolása (isten áldásaként) a siker megítélésének a régi új ideológiáját erősítette fel. Ne tekintsük véletlennek tehát Lázár János képviselő felháborodását sem. Ő maga vallotta kisöszödi beszédében a neoprotestáns etika üdvözítő elvét a sikerességről. Ez a jelenség pedig azt is jelenti, hogy nem csak a megvalósítható kollektív valós szocialista elvektől (amelyek valójában az indián kultúrákkal való találkozás hatásából eredtek az új világ felfedezésével),és nemzeti ideológiák (baloldali) egy részének alapját képező tisztességes és szolidáris egyenlőségtől, de az őshagyomány szempontjaitól is egyre távolabb kerül a hatalom politikája, - hiszen a sikeresség, mint Hamvas gondolta, bizony a Kali-korszakban pontosan, hogy korrupció eredménye lehet csak. ezért a protestáns etikát, nem a ressentimentől vezérelve, de el kell , hogy vessük. A keresztény gondolatiság napjainkban kimerül abban a protestantizmusban, hogy a fennálló hatalmat és legfőképpen a politikát legitimizálja, miközben tudjuk, hogy ez a hatalom, már kiindulópontjaiban is fals, és ez az egyházi támogatás már kiindulópontjában is rendszerválogató, talán éppen ezért támogat, fals nézeteket, mert a gépezet részévé vált. Fals alatt pedig azt értem, hogy az üdvösség nem kisajátítható, nincs útja, nem zárható vallási irányzatokba és kizárólag az isteni kegyelemtől függ és legfőképpen a beavatástól. Beavatás nélkül nincs üdv, az isteni erő pedig nem fog
a méltatlanhoz leereszkedni, aki kisajátítaná az üdvöt és legfőképpen legitimizálja a világi hatalmat. Nem legfőképpen a legitimizáció a gond, hanem az ezzel járó korrupció, ami a politika részéről egy vállveregetéssel kezdődik. Amen.
A lényeg, hogy a Jobbik nem fogadja el egyházként a hiteseket, de a Fidesz igen. Döntő lehet az egyház-szekta viszonylatban a társadalmi elfogadottság mértéke. Ez az elfogadottság pedig jogilag 2/3-os felhatalmazás által valós, aztán, hogy ez mennyire valóságos, vagy hogyan válik egy vallási közösségből történelmi egyház rangjára emelt egyház? Bizonyára annak normáit a társadalomnak kell elfogadnia, kultúrájának integráns részének érzi egy idő után, nem ütközik meg rajta és maga a vallási közösség is kiveszi a részét a társadalmi életből és integrálódik akár politikai hatalomba is, aztán folyamatosan legitimizálja a rendszert vagy legalább is nem ellenséges vele. Vagyis politikai előnyei a hatalom számára - a hatalom kiterjesztésében - tehát mindenképpen vannak ennek új szabályozásnak.
Könyvajánló:
Dr Fodor József - Vallási kisközösségek Magyarországon (Budapest, 1986. Magyar Média)
Török Péter - Magyarországi vallási kalauz 2004 - (Budapest, 2004. Akadémiai Kiadó)
Vernette Jean - Szekták (2003. Palatinus)
Schanda Balázs - Magyar állami egyházjog (Budapest, Szent István Társulat)
Malcolm B. Hamilton - Vallás, ember, társadalom - elméleti és összehasonlító vallásszociológia (Budapest, 1998. AduPrint)
Ez józanul olvasva is és enyhén szólva is összezagyvált, be kellett vlna rúgnom, hogy tisztán lássam, meg legalább átolvasni a szakirodalmat, meg a jegyzethalmokat persze vannak benne értékelhető gondolatok, a teológiai kísérlet viszont harmatgyenge definició, a legitimizációs kísérlet talán erősebb. Egy vallási közösségnek meg kell találnia az irányzatát, olyan ez mint a stílus, enélkül nem ismerünk rá a szerzőre vagy a történettudósra sem, aki élete végéig mondjuk teljesen és egészen vétlen példaként egyetlen zalai vár történetét kutatja, ez külső szemlélőnek monománia, a hadi, harcművészeti és jóga szellemének: koncentráció és áttörés egyetlen pont megtámadása, a célzásban ez az ékagrata (egyhegyűség) lásd a Mahábháratában Dróna miként tanítja a célzás művészetére az ifjakat. Gondoljunk el egy olyan tanítót, aki minden nap más érvekkel és stílussal állna a nagyközönség elé, persze mókás lenne, de nem tűnhetnének tanai és elméje sem a külvilág számára stabilnak, ezért bizonyos konzervativizmus az itt összefoglaltakat mindig is jellemezni fogja, ahol a szabad szellem nem tud tartózkodni sokáig és menekülni kezd!
VálaszTörlés