A Hit Gyülekezete az egyházjogi vitában és a parlamenti döntés által egyértelműen "sikert ért el, ami megerősíti majd a gyülekezetet" - vélekedett Németh Sándor. A siker fő hátterének titka, az iszap katasztrófával sújtott Kolontárnak és Devecsernek gyűjtött pénzadomány lehet. Semjén Zsolt ma a Hír televízióban beszélt az új egyház szabályozó törvényről, a törvénybe került vallásdefiníció fontosságáról is. Ez a definíció fenomenológiai, ez alatt azt értem, hogy konkrétan nem értjük meg, mi a vallás (funkcionalista megközelités vagy vallásdefiníció az lenne, ha
nem magára a vallás lényegére, hanem a vallás funkciójára kérdeznénk rá.)
de részegységeiben szemlélve felmerül mindannyiunkban az az asszociáció lánc, ami alapján tulajdonképpen tudatunkkal leképezzük (aha élmény) azt. A törvény figyelembe vette tehát az egyház társadalmi és társadalomban betöltött szociális szerepét, ezáltal a magasabb státuszra törő gyülekezeteknek, vallási csoportoknak is egyfajta versenyhelyzet van kialakulóban, legfőképpen talán a szociális tevékenységgel, adományokkal összefüggő egyházi tevékenységeiben. Ilyen szempontok alapján a szabályozás teljesen megfelelőnek tűnik. Bár nézeteimben pálcát törtem - az őshagyomány szempontjait figyelembe véve - az egyházak, szekták felett és ennek tükrében a kreatúrának látszó keresztény világnézet hibáit hangsúlyoztam, ez materiális szinten megfelelő hozzáállás, de tudatában vagyok azzal, hogy mégis helytelen út. Úgy gondolom, hogy a Hit Gyülekezete nagyon nagy általánosságban véve az emberek gondolkodásában valójában szektaként van rögzülve nem szimplán egy szektaként, hanem a szekta eklatáns példájaként. Hogy ennek mi az oka, a vehemens igehirdetés, vagy a love bombing módszere, ami amúgy is elterjedt, nos talán statisztikai módszerekkel felmérhető lenne, maga a társadalmi elutasítás (igencsak kérdéses a Hit Gyülekezet esetében a társadalmi elfogadottság, amire Semjén hivatkozik a szabályozás kapcsán).
Megelőzve nézeteim kritikáját:
Szokták vót mondani, idézni általában cáfolatául az olyan nézeteknek, érveknek amiket én vallok, hogy Jézus az út és nincs ő rajta kívül út. Igen, de Jézus bizonyos értelemben analóg a végtelen univerzummal is. Így azért a Jézus tartományban bejárható utak végtelennek tűnnek. Természetesen továbbra is azt gondolom, hogy a beavatás - az isteni elv leereszkedése - nem feltétlenül érhető el az egyházon, szektán keresztül (az ember ebben a kérdésben kellően őszinte kell legyen magához és nincs helye önáltatásnak), természetesen esély lehet a kegyelemre,
hiszen egy folyamatos horizontális útról van szó (erkölcsi megerősítések, a Jézus mítosz megismerése által, egyfajta jellemalakítás), míg a vertikális út, a beavatás pillanata. Az emberi törekvés, jóra való törekvés az ami esetenként megvalósítható, ez horizontálisnak nevezhető, az isteni megjelenése pedig már a megérintettség, ez egész egyszerűen a vertikális irány a le-föl, a Csinvat-híd vagy Szirat hid, Jákob létrája, a nirvána, a végső felszabadulás, az eksztázis, a móksa és a kapcsolat az őshagyománnyal, vagyis az aranykorral.
"A perzsa szent könyvek Csinvatnak nevezik. "„Az igazak számára 9 lándzsahossz széles, de az istentelenek számára olyan keskeny, mint a borotva éle.”"
(Bhaktipédia - kutya)
Érdemes a teljes kutyához tartozó részt elolvasni, mivel a próbára tevéssel vagy beavatással kapcsolatosan érdekes történetek vannak. Eligazítást kapunk a vezető ideális jelleméről, és információt kapunk arról, hogy sosem tudhatjuk, hogy kik azok, akik kérnek tőlünk, akik beavatnak és kérni fognak tőlünk - akik a vengédeink angyalok?, Siva?, vagy maga a titokzatos Porlocki ember? nem tudhatjuk, hogy bukásunkért jönnek, büntetni vagy haladékot kapunk tőlük (további földi napokat) vagy a végső igazságot hozzák el és tanítják meg és megszabadítanak korlátainktól és bilincseinktől.
Kiegészítésként fontos megjegyzés, hogy az őshagyomány és a vallás kapcsolata Hamvas Béla elgondolásait is figyelembe véve és az alapján a következő kettősségre épül szerintem. A vallás (az egyházak és szekták) az őshagyomány lefokozott, történeti formája, történeti alatt értendő az, hogy értékrendje alá van vetve a mindenkori világi hatalomnak, politikailag példaként a pápai enciklikák alapján is kijelenthető, hogy mindig a mindenkori világi hatalmat szolgalelkűen kiszolgálja és minden új politikai rendszernek, szabadságharcnak az elvetője, kerékkötője, tehát konzerváló és szélkakaserő, amely csak saját intézményei fennmaradásáért politizál, de nem képvisel egyetemes igazságot. Ilyen szempontból a vallás vagy az egyház egy töredéket őrizhet ugyan az aranykorból (az őshagyományból) rítusaiban és mítoszaiban, de nem képviseli az egyetemes igazságot, mivel teljes mértékben alá van vetve a történetiségnek és a profán politikai megnyilvánulásoknak. Tévedtem abban, hogy a szocialista rendszert nem legitimizálta soha a Katolikus Egyház, vagy a Református - e tévedés alapja az egyház és a 19.században megjelenő új, szociális és szocialista (kommunista) eszmék viszonykeretének a tudomása volt, ahol is minden ilyen törekvésben a Katolikus Egyház ellenségesen viseltetett bármiféle modern és humánus eszmeáramlattal és törekvéssel. Ugyanakkor a mindenkori hatalom beépített ügynökei
vagy kettős ügynökei miatt maradhattak funkciójukban a XX.században, a történelmi egyházak.
Ez pedig általában a hatalom természetéből fakadó általános mechanizmusnak köszönhető, így egy hódítás során általában elmondható, hogy a meghódított ország egy része ellenáll a hódítónak aztán ha tud akkor kénytelenül száműzetésbe vonul és ott szervezi az ellenállást, a másik része pedig kollaborálni fog. Mi magyarok bizonyára élenjárók vagyunk a kollaborációban, de ez az egyházak megmaradásáért küzdők bámulatos eredményeit és főként taktikáját látva korántsem
meglepetés. Ezért nyilatkozta Semjén Zsolt a Hírtv-ben, hogy az egyházat még a Néró és a Diocletianus féle üldözések sem tudták megsemmisíteni, akkor hogyan képzelné egy kis pártocska, az SZDSZ, hogy egyház ellenes törvényeivel, majd megteheti ezt. Nyilvánvalóan beletört a modern szikáriusok politikai nudlibicskája ebbe a nemes feladatba, ezért Semjén mosakodása közben igencsak büszke volt a Hírtv-ben. Nehéz dolog a kollaboránsok között eligazodni, elvek nincsenek, igazság végképp nincs, csak politika és következetlenségek kollaborációk sorozata.
Adalék:
Örülök, hogy az AD oldalán rátaláltam Bognár József egykori Pannon Front szerkesztő írásaira.
Bámulatos, nem szokásom a viccelődés, de kivételt kell tennem, mert Bognár azon bagetallizáló mondata, hogy Jézus-ügye Pilátus szempontjain keresztül nem is lehetett más, mint zsidó belügy, ez a mondat, mind a mai napig mosolygásra beethoveni örömérzetre késztet rossz napjaimban is, felülmúlja Stendhal ateista viccaforizmáját ("Isten egyetlen bocsánata az, hogy nem létezik"). Amíg bolygónkon és országunkban jó értelemben vett számos őrült és hülye szaladgál, ,akik képesek Stendhal találó hülyeségét is felülmúlni, okunk van az optimizmusra. Természesen a mondat születési körülményei, akkor érthetőek meg igazán, ha az AntiDogma weboldalát látván levonjuk azt a kézenfekvő következtetést, hogy itt bizony a Római Birodalom markáns képviselőivel állunk szemben.
Adalékok a történelmi egyházak nemzetmegtartó tevékenységéhez (AntiDogma)
Linkajánló:
Milliós adomány a Hit Gyülekezetétől Kolontárnak
Bhaktipédia - kutya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése