Két Kőrösi Csoma Sándor szobor volt szimbolikusan is meghatározó életemben. Az egyik szobor Szegeden,a Dóm téren található,azon a helyen, ahol minden véget ért számomra, ahol már csak a fragmentumaiban megőrzött tudaton és utolsó lélegzet felett meditáltam néhai albérletemben, amely a béke lakhelye volt. Igazából súlytalan, szürke és túlkoros bölcsészhallgatóként a lúzerek kenyerén élve mindig meglátogattam ezt a szobrot, innen merítve erőt a halálon is túli időkbe, vagy éppen a vallástörténet vizsgához, mindenesetre a Dóm téren csak is inspirált állapotban és természetes magányban sétáltam este egészen a Tiszáig, Attila sírjáig, amely a Belvárosi híd alatt van (így álmodtam meg), itt képletesen vállon veregettem Juhász Gyula szobrát, talán a proletariátus vagy nevén nevezve a plebejusok és Anna Perenna mítoszának szerelmi versformában való álcázásáért, vagy inkább azért a hármas szimbólumért, hogy Anna: Perenna. Talán nem véletlen, hogy Szegeden kellett töltenem egy bizonyos időszakot,ateista és poliateistaként sem kutattam Isten terveit, hogy milyen célja lehet a vaksorsnak az életemben, de Szeged sokat adott és el is vett tőlem, hiszen maradt bennem némi honvágy. Mindenesetre a rövid zarándoklatok, vagy akár a biciklis felfedezések tekintetében is, nem csak egy kis részletében éltem Szegednek, hanem az egész várost meg akartam ismerni, ezért sétálgattam az ócskapiac környékén, megnéztem a Vértavat, mocsárszerű alakzatokat, lakótelepeket, minden bokornak, ablaknak, impressziónak üzenete volt. A legtöbb időt magányban töltöttem, évfolyamtársaimtól elhúzódva, sötétben igyekeztem az időt nyugalomban eltölteni, mert haladékként érzékeltem. A nyugalom aztán megszakadt 2006 októberében, amikor a "demokrácia" megmutatta sokak számára a valódi arcát. Ezt a képletes arcot, az események tükrében már csak leköpni lehetett, bár a dilemma mindig fennmaradt, hogy a rendszert okoljuk és bojkottáljuk avagy azt a nomenklatúrát, aki a hatalomhoz hozzájutott és méltatlanná vált. A Kőrösi Csoma Sándor szoborhoz mindig visszatértem. Ez volt a központ, egy rég elfeledett utolsó üzenet központjaként érzékeltem. A másik szobor, a néhai Zalka Máté téren áll, pontosan azon a helyen, ahol életem legszebb káprázata tűnt el végleg a szemem elől. Ez a Kőrösi Csoma Sándor boddhiszattva, még lendületben van, vándorbotot tart a kezében, ő az alfa, ahogyan megértettem miért omega a másik. Hogy hogyan illeszkedik a vertikális út,
a horizontális úttal.
Valójában az indiai kultúra, vagy inkább erkölcsiség és őshagyomány, minden tekintetben átitatott a csakravartin eszmeiségével. A Mahábhárata
legfőbb üzenete és célja a világkirály eszmeiségének megjelenítése, a szó szerinti nemes és emelkedett ember bemutatása, heroizmus és erkölcsiség, beavatás: bukás és győzelem. Ez az a kincs, ami rövid és elfeledett üzenetként, de valóságában ott van
a szegedi Dóm téren. És hány magyar ember van, aki mindezt figyelmén kívül helyezi,
aki a kincset egészen más irányokban véli megtalálni, hány magyar van, aki sznobizmusnak tartja, ha valaki Indiával foglalkozik. Vagy; vajon hányszor vágták már Hamvas Béla fejéhez, hogy nem a magyar őshagyománnyal foglalkozott. Rajasthanban a mai napig a hunok leszármazottai élnek, a rádzsputok. Attila legendája őstörténetük részét képezi.
Rajasthan blogspot
A szegedi Kőrösi Csoma Sándor szobor egy síremlék, egy befejezett életút utolsó üzenete:
"Keressetek - kutassatok, mert az egész világ egyetlen nemzete sem talál annyi kincset kultúrájának gyarapítására - mint a magyar társadalom - az ősi indiai kultúra tárházában."
Kőrösi Csoma Sándor
Magyar Saiva Közösség
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése