Hamvas Bélától származik az a gondolat, hogy melyik lenne a 100 legfontosabb könyv amiből, mondjuk egy kataklizma esetén újra lehetne építeni a világirodalmat. Vagy melyik lenne az a száz könyv, amit egy kényszerű száműzetés okán mindenáron magammal hurcolnék. A jó könyv mindenekelőtt egyetértve Heller Ágnessel aki maga is ezt vallja, mint én, - az amire reflektálni lehet, katalizátor, hozzásegít saját nézőpontunkhoz, és egyáltalán nem az aminek minden szavával egyetértünk.
Az én 100 könyvem közül, - amelyek feletti tulajdonjogomat minden szempontból, akár fegyverrel vagy piszkosbombával is érvényesítenék - az első "Nietzsche Antikrisztusa". Csejtei Dezső filozófus, a könyv fordítója utószavában maga is azt vallja figyelmeztetőleg a műről: hogy az robbanóelegyet képez, tűz és robbanásveszélyes. Mit is mondhatnék erről a könyvről, mint röviden azt, hogy ez a könyv az amelyik elválasztja a kereszténységet Jézus Krisztustól. Ugyanakkor nézeteim szerint az nem is vallhatja magát kereszténynek, aki ezt a könyvet nem lapozta már életében. A könyv aktualitását éppen a tegnapi napon nyerte, emiatt leemeltem a polcomról, ahol is tematika szerint van rendezve a házi könyvtáram. Vallástudományt hallgattam Szegeden egy ideig, amíg az addig nem létező magánéletem közbe nem lépett több ellenséges formát felvéve. Tegnap a Gutenberg tér és a Gutenberg galaxis között integető alakra lettem figyelmes. Épp nikotinhiányom volt a mérlegen, hogy most 1 hét impotencia vagy folytatódó párkapcsolat, amikor is közbeszólt az ÚR, aki mindig meghallgatja az imákat, és váratlanul még képes válaszolni is. Első gondolatom gyanútlanul az volt, hogy bizonyára azért integet az a sötét alak, aki néger és indiai keverék lehetett, mert neki is nikotinhiánya támadt. Nosza át is vágtam az út túloldalára, ahol azonban megdöbbenésemre senki nem kért cigarettát, így segítőkészségemet megkérdőjelezték, pedig én vagyok az, aki gyorsan és tiszta szívemből adok mérget, ha kell annak aki kéri, tudva, hogy Sákjamuni Buddhát is a gombaétel vitte a parinirvána kapujába. Kiderült, hogy ezek bizony keresztények, és a legvadabbik fajtából, kevés a bárányuk odabent, így kijöttek a hálóval embert fogni a farkasok közé. A halat kifelejtettem, de a hal az allegória, a fonál az köztudott. Térítésem közepette égett a pofám, mert nem tudtam, hogy a kereszténység szó mit jelent. A hittérítő persze nyugtatott, hogy nem tudhat annyi mindent az ember és látta rajtam, hogy majd felrúgom a kukát vagy járókelőket kezdek molesztálni gyilkos dühömben. Elmondta nekem a bűnről vallott fogalmát. Szerinte a legnagyobb bűn az, hogy Jézust a Krisztus nem fogadja el valaki. Mert az halállal jár. Beszélt nekem az ókori görögökről is, akiknél a bűn az volt, ha valaki nem talált a célba az íjjal. Mivel mindannyian bűnben élünk ezért szerinte hálásnak kellene lennünk Istennek, amiért életben hagyott minket. Mert már egy bűn is, akár a legkisebbek közül is halálos, olyan mint a konekktorba húgyozás. Bár ő ezt úgy adta elő, hogyha megfogom a 220-at, akkor nem a 220 tehet róla. A 220 a bűn tehát. Beinvitált a gyülekezetükbe is, szándékosan nem csinálok nekik reklámot, hogy hova, itt megfigyelhettem, hogy a keresztények a parizeres és húscafatos zsömléket minden lelkiismeret furdalás nélkül tömik a pofájukba. Tudom, hogy Szent Pál óta papírjuk van arról, hogy lehet húst enni, de meg sem fordult a fejükben, hogy az emlős állatok megölése, felzabálása, közeli rokonaink, sorstársaink iránti kegyetlen részvétlenség. Parizeres, húsos szendvicsek, állati fülek (kolbászban az is van), zsírok emésztése és rágása közepette mondta el a gyülekezet vezetője, a gyülekezeti időpontokat, mintha tudta volna, hogy mennyire nem is érdekelnek a gyülekezet időpontjai. Vegetarianusként mindig megdöbbent és taszít a húsevők, a dögevők[1] látványa, olyanok mint Francisco José de Goya y Lucientes spanyol őrült festőművész Szaturnusza. Kronosz felfalja saját gyermekeit, az idő valóban mindent elnyel, néha minket is. Elmondtam újdonsült hittérítő barátomnak az én koncepciómat. Azt, hogy az ember amint méltóvá válik, akkor próba elé állítják. Ezt nevezik beavatásnak. Eretnek nézeteimtől láthatóan megszörnyedt a szekta keresztény. Azt már nem is mertem neki mondani, hogy mekkora kelepcében van. Mivel a többi embertársának az örök halált és a tüzes tavat szánja, akár szeretet rokonainak is, állatoknak a két zsömleszelet közötti halált és fogak csikorgatását és akik nem fogadják el a megváltót megváltónak, de ő örök életre adta be az önéletrajzát. Nem is érzi szerencsétlen, hogy az Igazságos és Jó Isten mekkora csőbe húzta ezzel a hitével. "Elevenen fog elkárhozni"[2]. Mert mindenféle jöttment csakúgy a Krisztus megbocsájtására hivatkozva nem léphet be a legmagasabb világokba. Miután felfedtem előtte a Kali-yuga kezdetét, felfedtem előtte a végét is. Aki kimondta a legyent, az mondja ki a végszót is (pereat). Fel volt háborodva, hogy Judhisthira-t a világ királyának nevezték. Mert az csak Krisztust illeti szerinte. Azonban hamar megnyugodott, hogy Judhisthira, noha a dharma fia volt, azért mégsem volt tökéletes, mert szeretett szerencsejátékozni, kockázni és egyszer életében hazudott és kvázi miatta szívunk most is. Az igazi szekta keresztényeket a bűntelenség irritálhatja leginkább. Végezetül pedig, hogy megvilágítottam ennek az egyszerű, szerencsétlen, becsapott és átvert embernek az igazságot, minden vallás és hit alól kihúztam a talajt. Mert Isten könyörületes és igazságos és jó, ha létezik nincs mitől félnünk, elfogadjuk az ítéletét, és teljesen felesleges azon pedálozni egy vallással, vagy hittel nyalizni, hogy mi jók legyünk nála, mert elfogadtuk a Krisztust. Íme az én Antikrisztusom ajánlásul ahhoz a könyvhöz, amelyik mindig mosolyt csal és nevetésre késztet, bármekkora vihar is támad rám a Solaris óceánján. Azt írja Nietzsche:
"A múlttal szemben, mint minden megismerő, nagy toleranciával, azaz nagylelkű önuralommal viseltetem: balsejtelemmel teli óvatossággal megyek keresztül évezredek bolondokházán, nevezzék azt akár "kereszténységnek", "keresztény hitnek" vagy pedig "keresztény egyháznak" - óvakodom attól, hogy az emberiséget szellemi betegségeiért felelőssé tegyem."
/38./
────────────────
[1] A dögevők terminus idősebb Schirilla Györgytől származik, egy rádióműsorból.
[2] Boldogh Dezső költőnek gúnyos és sugárzó mosoly ült az arcán, amikor mondta nekem ezt a mondatot, reflektálva arra, hogy pogánynak vallom magam és nem vagyok megkeresztelve. Nem felejtettem el.
Utóiratként és megjegyzés helyett még annyit, hogy semmiképpen nem ítélem el a húsevést, sem a húsevő keresztényeket, inkább arra utaltam, hogy az egyén, ha fejlődni kíván, vagy érzékenységét kiterjeszteni a lehetetlen irányaiba, akkor le kell mondania a húsról. Ha valaki szellemi utat jár be, ha létezik ilyen, annak az előbb vagy utóbb be is következik. Egyesek gyengeségből, talán nihilizmusból, mert az élet törvényeivel szembehelyezkednek, így bizonyára a vegetarianizmus fajtái is Nietzsche olvasatában a ressentiment és a bosszú. Nem feltétlenül életigenlés. Phüzisz és nomosz.
Linkajánló:
A Száz Könyv Hamvas Béla
Tudomány:
Elpirulnak a megérintett nők index
A dagadt egérmakik többet dugnak index
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése