áttöröd holnap az üveghorizontot
lenézel magadon
tetődtől talpadig szivárog belőled
egy csillag
gondolat vagy, elhalkuló fajta
sugárzik inged
nézd
halat lélegzik fel a folyó
a híd feletted vakító ívfény
minden nap egyre üresebben
zakatolsz
a semmi felé
Kapcsolódó oldalak:
Kiss Roland: Áttöröd holnap... DOKK.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése