Pomázi Mihályné (Teri néni) kilakoltatása után egy kissé felbolydult minden. Talán ha pszichológiailag elemeznénk a helyzetet, a rendőrséggel való elszánt konfrontáció okozhatta a stresszt. Sodi kielemezte saját blogoldalán a helyzetet, én nem megyek bele az elemzésekbe. Ha meg nagyon szubjektív akarok lenni a tüntetés kapcsán, nem félek semmiféle ügynököktől, kizárólag a tüntetés célja érdekel, azzal pedig egyetértek, tehát ott leszek, akár azzal a kockázattal is, hogy engedély nélkül hagyom el a tárgyalótermet. Egyáltalán csoda lesz az, ha meg tudok jelenni a tüntetésen, hiszen épp akasztófát ácsolnak nekem a Markó utcában, ahol az időközben ellenséggé avanazsált barát (áruló és Judás) is majd ellenem szeretne tanúskodni jellemtorzulásából és nem igazságérzetéből fakadóan. A tanúskodásból, vagy buzgálkodásból kicsit nem sarkosan, hanem South Parkosan fogalmazva mindig baj származik. Nagy a forgalom a damaszkuszi úton, fogalmazott egykoron Eszterházy Péter író a rendszerváltás idején.Elmondható ugyanez a tendencia, hogy emberek rendkívül fontosnak érzik azt, hogy ellenem tanúskodjanak. Attól függetlenül, hogy én speciel az eseményeket kizárólag a magánügyemnek tekintem, és még az sem kizárt, hogy a barátnőm a feleségem lesz hamarosan, ez az egyetlen megoldása a helyzetnek, mert így nem köteles ellenem vallomást tenni és korábbi megnyilatkozásaival már jókora káoszt idézett elő. Sok tanúként nyomakodónak üzenem azt, hogy addig-addig buzgálkodnak, amíg egyszer hamis tanúzás miatt fel lesznek jelentve. A barátnőm nem lesz köteles ellenem vallani, de ellenetek, akik arra kényszerítettétek, hogy feljelentsen már vallani fog ! Az ügyben fordulni fog a kocka, akik engem támadtak, most védekezésre fognak szorulni. Bárhogy is alakul az ügy, semmiféle törvényt nem vagyok köteles magamra nézve kötelező érvényűnek elfogadni, a köztársaság igazságtalan megtorló törvényeit nem tisztelem, a csandála-köztársaság nevében pedig felettem senki nem ítélkezhet kizárólag a mindenható Isten. Nem lehet kizárni, hogy június 18-án már a csurmából figyelem a jövőtlen köztársaság jövőjét. Mindenesetre ha jogi úton nem megy, kész vagyok szembeszállni bármilyen más úton, hogy megvédjem a szabadságomat az államhatalommal szemben. Írhattam volna azt is, hogy az anyátokkal szórakozzatok. Visszatérve a kilakoltatási ügyekhez, nos Teri néniről semmiféle hír sincsen, ügynökök, pofonok, konfliktusok, széthúzás jellegű tendenciák már felbukkannak, de ennek elsődleges oka az, hogy 70 elszánt ember már veszélyt jelent, mert a hatalom mindig paranoiás, mert van mit féltenie, az összeharácsolt lázári javakról beszélek. A Granma Mexikóból indult el 83 volt a legénység létszáma, köztük Fidel Castroval. A forradalom győzelmének egyik oka a zsoldos hadsereg gyávasága volt. Ma ez közel 40 ezer rendőrt jelent leginkább Magyarországon, ha már analógiákat keresünk és vannak analógiák. Egyébként pont az orvosszakértőtől jövet a Teréz körúton iszonyú látvány és kilométerekről terjengő bűz fogadott minket. Mit is várjon az ember a rothadó kapitalizmus eme fellegvárától, Budapesttől. Élőhalott hajléktalan feküdt kiterülve, véres fekélyes sebeiből szivárgó rothadásra legyek ezrei gyűltek össze, ruházatán a fekélyek gennye, vére. Hogy ő csak egy hajléktalan lett volna, nem hiszem, ő maga volt a köztársaság célja. Ez az ember fizikailag valósította meg azt, amiből mi nem láthatóan, de lelkileg és morálisan már részesültünk és válhatunk, és már meg is valósítottunk belőle valamit, az immoralitásból, a felelőtlenségből, és tovább rothadunk a magyar nemzettel együtt, ha még ebben az un. tajgetosz-köztársaságban akarunk létezni tudjuk azt, hogy ez a jövő és tudjuk, hogy minden perce árt a nemzetnek és az embernek is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése