Hamvas Béla és a proletariatus

Hamvas Béla sajnos kritikátlanul elfogadta azokat az un. tradicíonalista tanításokat, amelyek elsősorban a proletariátus ellen irányultak. Ez a nagyon súlyos tévedés, mind a mai napig meghatározza és ellenségessé teszi bizonyos arisztokrata körökben a proletariátust. Ha jól emlékszünk vallástudományi ismereteinkre, tudjuk, hogy Sankara, akit kriptobuddhizmussal is vádoltak, mivel Istenképe nirguna brahman volt (a gúnák, tehát tulajdonság nélküli), a vele való oppozicióból született később a Krisna mozgalom. A tévedés alapja egyetlen egy szálon függ. A kasztonkívülieket Hamvas bizony összetéveszti a súdrákkal. Elfelejti, hogy a Purusa-szúktam, a szvasztika jelképének mitológiai és védikus alapja és megtestesítése, a négy varnára épül és nem a három kasztra. Abban valóban igaza van, ha indiai fogalmakat erőltetünk a nyugati társadalmakra, hogy megtörtént az involúció. Bár az is kérdéses, hiszen a kereszténység fejlődése már magában involutiv, nem világvallásnak, hanem vallási fragmentumnak tűnik és ez a kezdetek kezdeténél sem volt másképp. (lásd Nietzsche Az Antikrisztus c könyvében). Így be kell érni, hogy egyetlen igaz keresztény létezett, de az is meghalt a kereszten. A követése, vagy valós követése egy római jog alapján épülő társadalomban, nem más, mint skandalum lenne. A kereszténység involúciója vagy az involúció erőssége abban mérhető leginkább szerintem, ezen gondolat alapján, hogy a keresztény mennyire vesz részt a társadalom életében. Vegyük azt, hogy 2006 papi kvázi vértanú hőse, de mindenképpen a rendőrbakancsok által fenyegetett Vértesaljai László jezsuita, a templomi perselyből lopó enyveskezű hajléktalanokat feljelentette. Ilyen szempontból a retorziót az államhatalomra bízta, és minden ilyen történés csak azt az involúciós tendenciát erősíti meg, hogy állam és egyház egymásra utaltságában eltávolodik a valós és egyben krisztusi őshagyománytól. Fel kell ismerni, hogy a 4 világkorszak után, Papi-tanítói, harcosi, kereskedői, és a proletáriátus uralma után a kaszton kívüliek uralma jön el, 1989-90 től Magyarországon a bűnözők uralma van. A proletariátusnak volt szent könyve, a Kommunista Kiáltvány, volt mitológiája és általában minden mitosz a rossz és a jó harcát jeleníti meg. Volt erkölcse és voltak szimbólumai, amelyek a munkásság attributumaiból eredtek. A mai rendszernek azonban nincs írásos szent könyve, nincs mitosza sem, tehát erkölcse sincs, ezért attributumai sincsenek, így minden tekintetben a halált, az igazságtalanságot, a megalkuvást, az opportunizmust és a bűn terjedését szolgálja. Ez volt Hamvas Béla tévedése, aki félreértelmezte az idők jeleit, igyekezett resszentiment érzésektől vezetve a proletariátust beledöngölni a betonba, és összevegyíteni a 4 kasztot a kaszton kivüli démonok uralmával. Hamvas cenzúrája akkor cenzúra volt, mert értették volna, ma nem kell Hamvast cenzúrázni, mert egyrészt nincsenek meg az anyagi feltételei, hogy sokan birtokolják a 24 kötetből álló Hamvasi életművet, másrészt elég szűk réteg az akit érdekel a Hamvasi gondolatvilág és igen kevesen érthetik, hiszen az oktatás már egyértelműen arra irnányul, hogy a megfelelő állami bürökrata réteg kikerülhessen az egyetemekről, aki elég gyáva és megalkuvó és el is adja magát az államhatalomnak.