A közép-ázsiai térség gyorselemzése (dolgozat)

A közép-ázsiai térség és a nagyhatalmi törekvések

Személyi kultusz – és az Iszlám

Türkmenisztán ma (fotó forrása: A selyemút nyomán Türkmenisztánban)

A kétpólusú világrend megbomlása, amely a Szovjetunió meggyengüléséhez köthető, hozzájárult új és elfeledett, de újjáéledő államok és nemzetállamok létrejöttéhez. A nemzetek mentén fragmentálódott államok függetlenségüket részben a demokrácia ideológiájának védőszárnyai alatt, vagy pedig a nagyhatalmi poziciójában meggyengült orosz befolyási övezet keretében valósították meg illetve tudták megvalósítani. A közép-ázsiai térségben a vallás jelentős, meghatározó politikai tényezőként van jelen. A politikai törekvések egyben vallási törekvésekkel, és a vallási-törekvések és célok politikai színezettel karöltve manifesztálódnak. Érdekes jelenség, hogy a nyugat-európai és amerikai értékrendet vagy az azt közvetítő egyházak, hogyan próbáltak utat törni maguknak egyfajta vallási és politikai misszió keretében a volt szocialista blokk országaiban. A főként amerikai gyökerekkel rendelkező adventista egyházat a Szovjetunióban a 80-as években jegyezték be hivatalosan. Nem véletlen, hogy a KGB utód titkosszolgálatok akcióinak fő célpontjai Türkmenisztánban, a babtista és az adventista egyházak képviselői ellen irányultak. Türkmenisztánban 1996-ban új egyházi törvény született amelynek keretében az 500 főnél kevesebb taggal rendelkező missziós kisegyházakat beszüntették. Ez a rendelkezés az iszlám fundamentalista csoportok megfékezését is szolgálta . Asgabatban , az amerikai, brit és német tiltakozás ellenére lerombolták az adventista imaházat, azzal az ürüggyel megerősítve a hivatalos álláspontot, hogy a templom helyére egy utat terveztek. Magát a templomot Szaparmurad Nyijazov elnök engedélyével 1992-ben építették. A titkosszolgálat az asgabati Baptista gyülekezet ellen is fellépet a maga módszereivel. Anatolij Beljajev baptista prédikátort megfélemlítették,a kettős állampolgárságú Vlagyimir Csernov baptista lelkészt és feleségét elfogták és egy ukrajnai repülőjáratra rakva kitoloncolták őket az országukból. A türkmén nemzetiségű Sagildij Atakov nevű hívőt, - aki az egyház segítségével a kábitószer függőségéből gyógyult fel - pedig 4 év szabadságvesztésre ítélték és 12 000 USA dollár megfizetésére kötelezték. Az új vallási mozgalmak fokozott megjelenése és térnyerése hazánkban is, a rendszerváltás tünetegyüttesének és jelenségeinek közvetlen előzményeként volt értékelhető . Ezek a mozgalmak, bár nem politikai célokkal születtek, de politikai , ideológiai űrt hivatottak betölteni, és határozott , markáns politikai értékrendet tudtak magukénak. Mivel ezek a "újprotestáns" mozgalmak anno. alapvetően a történelmi egyházakkal szembeni oppozíciótól nyerték önálló alakjukat, vagy az emigráns és üldözöttség tudat volt a meghatározó és uralkodó mentalitás megszületésüknél, éppen ezért ezek a mozgalmak új erőt meríthettek akár a türkmenisztáni üldöztetés és magától a "mártíromság"tényéből is. Nyilvánvaló, hogy egy alapvetően demokratikus, formabontó és harsány egyházi struktúra és berendezkedés szemet szúr és szálka, egy a törzsi hierarchiára (múlt), hivatalos vallási struktúrájában is hierarchikus, és a személyi kultusz dogmatikájára alapozott tekintélyelvű társadalom szemében. A lelkiismereti és vallásszabadság ügyének fő szószólója az Amerikai Egyesült Államok és Anglia. Ez azonban nem alapvetően egy buddhista, lámaista szemléletű önmagából fakadó toleráns vallási szemléletmód, hanem ennek gyökerei és mozgatórugói önmagukból fakadóan is politikai természetűek. Észak-Koreát, Eritreát, Iránt, Pakisztánt, Szaúd Arábiát, Szudánt, valamint Türkmenisztánt, Myanmárt és legutóbb Üzbegisztánt érte a világsajtón keresztül a nemzetközi vallásszabadságot vizsgáló amerikai bizottság részéről elmarasztaló és kemény kritika. A bizottság jelentése ugyanakkor rámutat, hogy Üzbegisztán esetében indokolt a radikális fellépés a fundamentalizmus ellen, ez azonban nem indok a hívőkkel és más vallásokkal szemben a vallásszabadság megsértésére. Ugyanez a kettős fellépés problematika figyelhető meg az előbb vázolt türkmén valláspolitikai szituációban is. Mindenesetre leszögezhető, hogy Amerika, a térség országaiban, nem csupán a katonai jelenlétre, hanem erőteljes ideológiai, politikai, és vallási befolyásának, normáinak radikálisabb propagandájára és kiterjesztésére is koncentrál. A térségben a támogatott vallási mozgalmak, missziók, mivel amerikai és nyugat-európai gyökerűek, így észrevétlenül (és akaratlanul) is politikai célokat valósítanak meg. Mintegy mérőeszközéül szolgálnak a demokrácia mértékének. A Szovjetunió térvesztése után, tehát nem csupán a világtérkép változott meg radikálisan, hanem a világ vallási és ideológiai térképét is átrajzolta a történelem. Amerika gyors reakciója, közel-keleti uralmának megalapozása, már 1991-ben, az Öböl-háború során megtörtént. Nem véletlen az sem, hogy ideológiailag részben elszigetelt és etnikailag vallásilag megosztott területet választott céljai megvalósítására, mégpedig Irakot. Ugyanakkor Szaddam Huszein, mint diktátor, Amerika számára egyben felidézi a hidegháborús nosztalgia erejével és varázsával bíró ősellenség prototípusát, a szovjet pártállam vezetőit, de ez a régi ellenségkép összemosódik Hitler alakjával is. A Baath Párt megszületésénél jelentős volt a német bábáskodás, és a náci németország erőteljes közel-keleti befolyásának időszakában történt (1940). Az amerika elleneség filozófiai előzménye Erns Jünger, Martin Heidegger és legfőképpen Oswald Spengler nézeteiből adódott, amit részben átvett a náci ideológia és ezáltal lett és vált meghatározóvá a Baath Part ideológiájára is, amely későbbiekben döntő befolyással volt a kialakuló fundamentalista ellenség kép alakulására is. Szaddam Huszein rendszerének eltiprása tehát nemcsak a Szovjetunió és a szocializmus fölött aratott győzelmi mámor rituális megismétlési kényszeréből fakad, és nem csupán poszthidegháborús nosztalgia mechanizmus, hanem a diktátorok Amerika ellenes ideológiája fölött aratott katonai és ideológiai győzelem messianisztikus mámora által vezérelt cselekmény. Tévesen ítélik meg, azok a főként iszlám gondolkodók, akik ezt a harcot keresztes hadjáratnak és az iszlám vallás elleni hadjáratnak vagy vallásháborúnak minősítik. A bush-i retorika stílusa is döntő mértéken hozzájárult ennek a nézetnek a kialakulásához.
Az üzenet lényege, amit Amerika háborús propagandájával kifejt, az , hogy Amerika számára minden diktátor ellenség. Nem lehet teljes biztonságban tehát Türkmenisztán egyeduralkodója, a Türkménbasi sem, aki a vallási és emberjogi ügyei miatt már Amerika látóterébe került. Viszont tény, hogy egy mérsékelt muzulmán ország, amely pártállami attitüdökkel bír, mint Türkmenisztán is, Amerika szempontjából noha a térség jelentéktelen mellékszereplőjének látszik szövetségesként fontosabb lehet, mert a fundamentalizmus visszaszorításáért sokat tett.

Amerika elsődleges figyelme a Közel-Keletre és azon belül jelenleg a Baath párt felszámolására irányul, és hangot ad ugyan a nyugattal együtt Türkmenisztán és Üzbegisztán emberi és vallás jogokat sértő belpolitikájának, de ezen országokkal szemben türelmes kritikai politikát folytat.
Oroszoszág a közép-ázsiai térségben érdekeinek megfelelően igyekszik a demokrácia útjába minél több akadályt gördíteni. Így polgárháborús helyzetek alakultak ki, Kirgizisztánban, és Üzbegisztánban is. Türkmenisztánban pedig merénylettel igyekeztek eltávolíttatni a Türkménbasit az egyeduralmi pozicíóból. A helyzetet tovább komplikálja az Iszlám fundamentalizmus jelenléte, és komplikálhatja az eddig Tajvan, Észak-Korea és Japánnal való nézetkülönbségek konfliktusaira koncentráló kínai politika is. A kínai politikai aktiválódás és munka tényét jelzi az a momentum, hogy Türkmenisztán diplomáciailag is (többek között Magyarországhoz hasonlóan) elismerte, hogy Taivan, Kína elidegeníthetetlen része. A térség szomszédságában Irán atomprogramja is borzolja a kedélyeket, (nemkülönben a régóta húzódó iráni véres vallási intolerancia a báb követői, a bahai hívők ellen, amivel kivívták többek között, hogy a vallásszabadság tekintetében vizsgálódó amerikai bizottság fekete listájára is rákerüljenek). Ezt a képet tarkítja a S.Rushdie ellen kimondott fattva is. Oroszországnak a térségben betöltött konzervatív és demokráciát hátráltató szerepe, annak a felelős politikának a része, amely éppen a térség államaiban élő jelentős orosz kisebbség érdekeit és főként biztonságát hivatot szavatolni.


A Türkmenbasi

Türkmenisztán vezetője 1991-óta Szaparmurat Nijazov, aki párttitkárként kezdte pályafutását, a Kaspi-tó (tenger) partján virágzó birodalmat hozott létre. Asgabat fejlődő főváros, az utcáin nincsenek koldusok, nincs létbizonytalanság és munkanélküliség, a távfűtés pedig ebben a földgázban gazdag országban ingyenes és az üzemanyag árak is csupán jelképesek - 1 liter benzin 0,016 eurónak felel meg. A halálbüntetést eltörölték. A változás, a demokrácia ideológiája azonban nem tekintette szentnek az elért eredményeket és nem hagyta érintetlenül
Türkmenisztán területét. Ugyanis történtek kisebb nagyobb változtatások politikai indítékból és külső nyomásra, melyek lassan előkészíteni sejtetik a majdani teljes átalakulást, ugyanis 2000 óta az elnök - lemondva örökös elnökségéről, alkotmánymódosítást kezdeményezve - mandátuma határozatlan időre szól. Az Amnesty International szerint rendszeresen megsértik Türkmenisztánban az emberi jogokat, ezt a kritikát tetézi a vallásszabadság korlátozása (pl. asbagati adventista imaház lerombolása), és az ENSZ közgyülés 2004-es határozata, amelyet az Európai Uniós tagországok is aláírtak (Oroszország képviselője a szavazásnál tartózkodott) és amely határozatban elítélték az orosz nyelvű "Majak" rádióadó sugárzásának
betiltását, és a türkmén vezetés az orosz kisebbség elleni diszkriminációs politikáját. Türkmenisztán része a Közép-Ázsiai Együttműködésnek amelyet Kazahsztán, Tadzsikisztán és Üzbegisztánnal karöltve alkot. A szövetség lényege az a felismerés, hogy a nagyhatalmaktól független integrációt, a nagyhatalmak megosztó és ellentétes befolyásoló politikájával szemben, biztosítsa a térség politikai stabilitását és erőegyensúlyát. 2002 és 2006 között Ukrajnába 250 millió köbméter gáz érkezik Türkmenisztánból, ugyanakkor Türkmenisztán - sokak nemtetszésére - üzembe helyezett egy Iránba irányuló, viszonylag rövid, 129 mérföldes gázvezetéket is. A gazdasági visszaesésben szenvedő Oroszországnak a térség önállósodó államai komoly konkurenciát jelentenek a gázüzletben, főként Kazahsztán és Türkmenisztán.
Nem lehet megjósolni, hogy mikor érvényesül Türkmenisztánban az európai átalakulási minta, addig is a Türkmenbasi által vezetett ország a béke és a nyugalom szigetének tűnik.
Szaparmurat Nyijazov elleni kudarcba fulladt merényletkísérlet jelzi, hogy a viszonylagos béke ellenére akadnak olyan bel és külpolitikai erők amelyek radikálisabb és nem csak névleges változásokat szeretnének. Noha a miniszterelnök helyettese Borisz Sihmuradov írásos vallomásában elismerte részt vett a november 25-i államcsíny kísérlet előkészítésében, mégis a külföldi szakértők, ezt a momentumot kínzással kikényszerített koncepciós perhez hasonlították. A Nyijazov elleni merénylő között négyen grúz állampolgárságúak voltak. Kirgizisztánban már sikerült a posztkommunista Akajevet kibillenteni és eltávolítani elnöki pozicíójából, ugyanez a forgatóköny azonban Üzbegisztánban egyelőre csődött mondott,
és az Andizsáni felkelést a karhatalom vérbefojtotta. A NATO eltúlzottnak vélte az üzbég reakciót a zavargásokra és egyben felszólította az üzbég vezetést a demokratikus reformok végrehajtására. Türkmenisztán tehát a nyílt lázadásoktól egyenlőre érintetlen terület marad ennek fő oka az, hogy a nép maximálisan elégedett vezetőjével és az elért eredményekkel. Tény az, hogy Türkmenisztán fejlődésnek indult, és az ország vezetője - talán éppen Mao Ce Tung vagy a volt szenegáli államelnök Léopold Sédar Senghor hatására, akiről az időközben labdarúgó nagyhatalommá vált szenegáliak stadionjukat is elnevezték és aki szintén
tehetséges költő és államférfi volt - nemrégiben jelentett meg egy életrajzi ihletésű verses kötetet "Áldassék a népem" címmel. Előző művéről egy prózai alkotásáról a Ruhnamáról nevezték el a szeptember hónapot, a januárt türkmenbasinak (akárcsak a róla elnevezett kaspi parti üdülőcentrumot), az áprilist pedig földrengésben elhunyt édeanyjáról Gurbaszultán edzse-ről nevezték el. De nemcsak verseket ír, hanem kerületeket tervez, és épületeket kétes dicsőség ugyan, de a római Parade nevű lap megjelentetett egy tízes listát a legnagyobb diktátorokról és a türkmenbasi a 7. helyet érdemelte ki, de a Legek Könyvébe is bekerülhet az a 8 hónapig szőtt szőnyeg, amit a türkmenbasi tiszteletére 39 nő és egy férfi 8 hónapig szőtt, a 300 négyzetméteres alkotást a vezér könyvéből a már már a Korán mellett szent könyvnek számító Ruhnamából vett idézetek tarkították. Az ország függetlenségének 10. évfordulójárának tiszteletére a türkmén televízió elindított egy tv sorozatot 'Türkménbasi az oltalmazó' címmel, amely tulajdonképpen egy szappanopera. Népszerűségén akkor sem esett csorba, amikor a balettet és az operát haszontalanságuk miatt, később hasonló indokokkal a vidéki kórházakat és könyvtárakat is bezáratta. A jogosítvány megszerzésének feltételét, pedig sikeres hittanvizsgához kötötték. Az elnök monumentális aranyozott emlékműve a város minden pontjáról jól látható és együtt forog a nappal.


Az iszlám

A Newsweek által kirobbantott Korán-botrány olaj volt a tűzre és félelmetes utóhatásai még tartanak, Amerika számára félő, hogy komoly következményei lesznek az ügynek. Könnyen lehet, hogy katonai mozgósítást és átcsoportosítást kell végrehajtaniuk, ha Afganisztánban az általános elégedetlenség és Amerikával szemben megfogalmazódott vélemény, fegyveres kifejezési formát ölt. Ugyanakkor a közép-ázsiai török köztársaságok stratégiai helyzete ebben a kiélezett konfliktus helyzetben döntő jelentőségű lehet. A fundamentalizmus szempontjából e térség országai nem számítanak célterületnek, a régi államhatalmi beidegződések és struktúrák leküzdhetetlen akadályt jelentenek nem csak az európai "kultúrkörből" importált vallási formációk, de az iszlám szélsőséges megnyilvánulási formái számára is.







Irodalom:

Lewis, Bernard: Az iszlám válsága (Budapest, 2004. Európa Könyvkiadó)
Dr. Fodor József: Vallási kisközösségek Magyarországon

Magyar Rádió weboldala
A világvevő rádió weblapja
http://www.vilagvevo.radio.hu/adasok/07/mutat.htm