Minden jól alakult a hétvégén. A nap sütött, sőt a tóparton még csinos napozó nőt is láthattam. Találkoztam két hattyúval is és szénné cigarettáztam a tüdőmet. A cigaretta dobozán a szokásos figyelmeztetés, hogy impotenciát okoz. Egyébként tényleg, csak azt nem fűzik hozzá, hogy nem azonnal, hanem évek múlva. A másik szokásos felirat, hogy halált okozhat, hát igen a halál dohányzást okoz, a dohányzás halált, ezek édestestvérek. Amikor leszállt az éj több órás bolyongás után a sehol egy éjjel-nappali torokszorító érzésével betértem egy talajközeli szórakozóhelyre valahol Gárdony és Agárd között, bárhol is tartózkodtam azt sohasem tudtam eldönteni, hogy éppen Velencén, Agárdon, Gárdonyban vagyok, abban viszont félig bizonyos voltam, hogy nem vagyok Kápolnásnyéken, de optimizmusom szerint nem jöttem le a látható világ térképéről és a falvédőről sem. A lényeg, hogy az új törvények szerint sajnos nem árusítottak cigarettát. Viszont a pultnál kisebb rábeszélésre, és nem zsarolásra legurítottam egy sört, ünneprontóként Steffit, és rettegve néztem körbe, figyeltem a tükörből, hogy ki mikor támad, hogy március 15-én engem ezért halálra fognak ítélni, szerencsére egyetlen pákozdi huszár sem tartózkodott a helyen, ettől függetlenül azért figyelmeztettek a félreértések elkerülése végett, hogy zárnak és igyak gyorsan. Bevallom, nem akartam elvenni feleségül a pultosnőt viszont olyan mély gravitációjú és idegfeszültséget bánatot hoztam egy nem is olyan messzi vidékről, Budapestről, hogy beléptemkor a hely, amely addig számomra nagyon és fájdalmasan bántóan a vidámság színtere volt, boldogságomra igen fagyossá lett. "Szó bennszakad,... lehellett megszegik". .
Kitérve a nikotin misztériumába a Csaba utcai Sabadannal[1] is egyetlen bajom volt, amellett, hogy minden mondatát pont helyett azzal fejezte be és nyomatékosította, hogy lökött rajtam egyet és hogy beszélgetés közben belehamuzott a tőlem egyre távolódó bevásárló szatyorba. Tudjuk, sokan tesznek így, nem is azért írom mintha az ágyban dohányzókat fel akarnám menteni bűneik alól, de élelmiszerre hamut pöccinteni és eközben jófejnek tartani magunkat paradoxon a javából. Egy ismerősöm női táskákba szeretett hamuzni, őt ezért bunkónak tartották. Érdekes egy szórakozóhelyen az a bunkó, aki elijeszti a nőket merthogy Velencén sem a parton van horgászat. Akik nagyobb halakra várnak, azokat nem érdemes megzavarni, nemes egyszerűséggel lökjük őket a vízbe, így a mi szákunkba sokkal több hal kerül majd vagy nő. Egy újabb kocsmát találtam, nem az én hibám uram. Ennek helynek a zenei ízlése már távolabb volt a sramlitól, de még mindig nem volt olyan közel a Londoni Filharmónikusokhoz, hogy elégedett legyek a nappal. Elkövettem egy óriási hibát is, ami akár végzetes is lehetett volna, hogy józanul egy matt részeg és az új és értelmes törvények szerint éjfélkor kocsmán kívül dohányzó emberszabásútól kérdeztem meg a helyes utat, miközben ő saját archimédészi pontját sem tudta megtalálni, saját maga körül forgott, időnként lezuhant arról, amin ült, de visszaerőltette magát látva, hogy jövök próbált józan emberre hasonlítani, tehát arra a kérdésre, hogy ő hol van, bizonyára nem tudhatta a választ, mégis lelkesen eligazított, hogy merre találok éjjel-nappalit. Hűségesen követtem hát utasításait, életutam felén tehát eljutottam a sűrű és sötét erdőhöz. A szadizmusból márványkavicsokkal teleszórt velencei úton, cipőcserére kényszerültem, ezért kiálltam a depóba. Több kilométert tettem meg kitartóan a megadott irány szerint, de a légyzümmögésen kívül egyetlen éber élőlénnyel nem találkoztam és egyre sötétebb mellékutcák és kietlen nádasok jöttek. Végül is a pokolba, de 4-5 kilométer után feladtam. Bizonyára talán a 70-es években lehetett itt valahol egy éjjel-nappali és erre emlékezhetett, ezért felmentettem bűnei alól. Végül is aztán a cigaretta gondom úgy oldódott meg, hogy az M7 esig Sukoróig a túlpartra elvonszoltam magam egy benzinkútig, mivel a MOL is zárva volt az ünnep miatt. 40 kilométer lehetett ekkor már a lábamban, jó pár mozgástól elszokott testrész teljesen kidörzsölődött. Ugyanis aznap már folyamatosan bolyongtam, és a cigiért bolyongás csak a főbolyongás része volt, hiszen a barátnőmet a fia segítségével elrabolta tőlem a barátnője. Így Gárdonyban az összes házat meg kellett néznem és birtokomban volt a rendszám is, a tudás a legfontosabb mégsem jártam sikerrel. Ilyenkor az van, hogy a barátnő még a telefonját is kikapcsolja. Akkor amikor a fia telefonál, sohasem nyomja ki a telefont. Ha férfi, akkor az nem számít, azzal lehet így bánni, fogyóeszköz. Érdekes, hogy a NANE még nem tiltakozott a kinyomott telefonok miatt. A mai napon eldöntöttem, hogy megalapítom a NŐK ellen a Holnapért mozgalmat.
─────────────
[1] Sabadan egy bolyongó ember a Moszkva tér és a Déli pályaudvar környékén. Nem veti meg az alkoholt és magamagát őrültnek tartja. Rövid találkozásom vele annak köszönhető, hogy hirtelen és minden ok nélkül felüvöltött a Csaba utcán és emiatt kisiklottak a gondolataim, több meg is sérült közülük. Ezt próbáltam rajta számon kérni és ő sejtette, hogy ezért paroláztam vele, hogy tulajdonképpen a gondolataimat megzavarta. Hasonló váratlan felüvöltést ezelőtt a Teleki téri piacnál egy hajléktalantól hallottam, az is elég rémisztő volt. A költői kérdésre, a teleki téri reggeli fagyos csődületben, hogy miért üvöltött a hajléktalan, valaki azt válaszolta, hogy fáj a haja. és úgy gondolom ezzel kimerítette a válasz lehetőségét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése