Szánkhja és a Jóga fő különbségei

Az ortodox darsanák közül a szankhya és a yóga filozófiája szinte megkülönböztethetetlen. Mircea Eliade szerint a fő különbség az, hogy a Jóga teista, mivel Ísvarát, mint istenséget feltételezi, és a szánkhja ateista. A másik fő különbség az, hogy a jóga a meditáció, ászanák és a pránamája (légzés szabályozása) által kíván eljutni a móksáig (felszabadulásig), addig a szankhya rendszere ezt a felszabadulást pusztán filozófiai felismerésnek, metafizikai útnak tekinti. Buddha első két mestere jelképesen ezt a két irányzatot képviselte. A buddhizmust értékelhetjük úgy is, hogy alapvetően a szankhya és a jóga rendszerét egybeolvasztotta. A szankhyából átvehette a buddhizmus a mulandóság meditációt (ez él tovább a mandala elkészítésében, tudvalévő, hogy a mandalákat csak rövid időre készítik el, utána:" Mikor elkészült a mandala, és minden istenséget megidéztek, megtörténik a beavatási ceremónia, majd összesöprik a homok mandalát és a legközelebbi folyóba szórják".), a jógából pedig bizonyos ászanákat, és a meditációt.
A szánkjában a mulandóság feletti elmélkedést - a mandala elődjeként is tekinthető - faágakra aggatott agyagkorongok szolgálták . Az öt elem vizsgálata közül a föld volt az alapvető a kezdő tanítványok számára. Természetesen önkéntelen a párhuzam, hogy a föld-elem feletti elmélkedés, a prakriti avjakta állapotának felismerését szolgálta, ami nem más mint a Prima Materia, az Ősanyag, a minden lehetőséget önmagában hordó, meg nem nyilvánult potencialitás. A szánkja szerint a Purusa a Prakriti rabja. A purusa változtatlan, örök önálló szellem.
Később ezzel az ontológiai dualitással találkozunk Arisztotelész ontológiájában, amit tudvalevően átvett Aquinói Szent Tamás. Tételezzük fel, vagy állapítsuk meg, hogy a keresztény imago Dei és a szánkja filozófiája között alapvető párhuzam van. A hidat kelet és nyugat között Nagy Sándor rövid ideig fennálló birodalma jelentette.
A szánkja alapvetően nyugati filozófiai fogalmaink szerint antropológia és ontológia.
Téchy Olivér írja, hogy ebben az időben a halottakat vagy magas faépítményeken helyezték el vagy fákra függesztették fel. Ilyen hely lehetett a Keselyű-csúcs, Rádzsagraha mellett, ahol Álára Káláma szánkhjaiskolája volt. Ez a temetkezési szokás nem sokban különbözik a hallgatás tornyaitól. A zoroasztriánus vallással szintén párhuzam a 4 főelem tisztelete.


Link ajánló:
Mandalaportal
Perzsa miniatúra - 2010-Irán
Könyvajánló:
Téchy Olivér: Buddha (Budapest, 1986. Gondolat Kiadó)
Mircea Eliade: A jóga (Budapest, 1996. Európa Könyvkiadó)
Héjjas István: India ősi bölcsessége (Budapest, 2006. INOK Kft.)