Összefoglaló - Utazás a Kurultáj körül

Egy YouTube-ra feltett filmfelvétel a gyilkos lárváról, arról a fajról, amelyik a 
bugaci homokból is halálos tölcsér-csapdát készít.

Miskolcról, Kassára, Dunaújvárosig és a Kurultájig, közel 800 km-t vezettem - másfél nap leforgása alatt. Mindössze 1 órát aludtam. Nem sokan látták szerencsére, hogy aki egyéni életében antiszociális, abban különös fogékonyság él, hogy társadalmi és a nemzet szélességi fokán másképp érezzen. Ez persze nem olyan egyszerű, de ugyanakkor hétköznapi példa, hogy utálja vagy csak kerüli a szomszéd vagy ő a szomszédját, és mégis fogékonyabb a nem annyira személyes kapcsolataiban nem közömbösnek lennie.Szándékosan egyes szám harmadik és negyedik személyben írtam le mindezt. Valóban volt egy pont, amikor én a nemzet fölé emelkedtem. De nem úgy voltam, mint egyes szektariánus vallásossal, hanem úgy viszonyultam, hogy ez a jelen a múlt. És a múlt a jelen. Talán úgy éreztem, hogy túl sok volt ez egy napra is. Hiszen ellátogattunk a világ egyik végére, Tompára is. És annak a világnak szélének szélén áll egy tanya közel a szerb határhoz. Olyan szomorú világok és isten háta mögötti poklok nyíltak ki a napokban, hogy emberek ilyen sivár környezetben tanyák és putrik mélyén elvágva mindentől, és élnek. Vagy egyáltalán élnek? Súlyos a mélység börtöne és egyre nagyobb a sötétség étvágya is. Más értelmezésben nem a Kurultájon fotózkodó (bár ez is helytelen megfogalmazás, inkább csak fényképezték) Adigzsi tuvai sámán a legautentikusabb sámán ma Magyarországon. Lehet, hogy ez csak az én hülye sztereotípiám és még kétség sem fér hozzá. Isten egy mondás szerint mindig megnehezíti a dolgunkat, csak az ördög veszi le hátunkról a terhet, ami nélkül könnyebben futkározhatunk a pokolban. Futkározik a hideg. Sötét van, néhány meteor hasítja át a Kurultáj esti egét. Bugac, az a Bugac ahol még serdülőként a hangyalesőre lestem. Hangyaleső és nacionalizmus. Szarvasagancs és féknyom.
Hazatértem, hiszen magyar vagyok, ismertem fel egyetlen pillanatra vállaltam ezt az identitást, könny borított be, átvillant agyamon nyomorúság, a nagy nyomorúság. Hogy hogyan élnek itt az emberek és mennyire instabil, értelmetlen és kihaló faj a miénk, (*értsd alatta az embert) . Félő, hogy ez a nacionalistáskodás és hagyományőrzés elbillenti a precíz egyensúlyt a lélekben (*főként ha abból áll, hogy egyes népeket kitagadunk a rokonságunkból, másokat pedig fura módon a rokonunknak fogadjuk - ajánlott olvasmány ehhez). Az egyensúly elvesztése pedig az objektivitás elvesztése is.Gőg. Ugyanakkor azonban szakrális kísérletezés is, ünnepet létrehozni, mítoszt, testvériséget a modern kor kellős közepén. Egy pillanatra magyar voltam, átéreztem a kollektív nemzetsors minden fájdalmát, a dicső történelmet és a kevésbé dicsőt. Nagyon fontos ez a dinamizmus, ez a nomád, az állandóan változó és meggyőződésnélküliség, amiről már írtam. A Próteusz a görög mitológiában, az alakváltó. A megfoghatatlan, magyar vagyok, de csak egy pillanatra és már nem tudsz megfogni. Nem tudsz megsérteni, mert a következő pillanatban már gondolatot váltottam. Seregszemle volt, de én nem igazán rajongok a seregszemlékért. A ksatrya útja nagyon távol áll tőlem. Nem vagyok harcos. Vagyis inkább a fizikai világban nem vagyok az, de a szellemiben és a lelkiben igen. És visszatérve a sámánizmushoz, az, hogy lélekben megint le kellett mennem az alvilágba, találkozni a halálfélelemmel, és én nekem pedig el kellett hozni a szarvasagancsot (agancskeresés analógiák - Bugac, Kurultáj, Bartók Béla - Kantáta Profana[1]), a tejutat, mert már ott nem kell, nincs rá szükség - a szimbólumok nyelvén ez a sámánutazás, nem dobbal történik, nem révülés útján, hanem a hétköznap szintjén, csak nem vesszük észre. Az agancs a tejút és a holló ezek a nap fő jelképei és az alsó világokba való alászállás, Tompa, dél, tompulás és nézzük az igazságot, mert az élet megy tovább, nekünk az igazság maradt, a holló életet is hoz a csőrében (Remete Szent Pál és Szent Antal). De a holló itt áll. Az utolsó pillanatban rántottam el a kormányt, a sün megmenekült és nem borultunk az árokba sem. Itthon pedig időközben a harmadik rozsdafarkú fióka is szárnyra kapott az öntözőkannából odúvá avanzsált fészekből. Az ember most visszafoglalhatja a lakótelepi lodzsiát a következő visszatérésükig. Ha visszatérnek. Szép utat a Földközi-tengerig. Remélem.
                                                                  

Házi rozsdafarkú (Phoenicurus Ochruros)

Kapcsolódó oldalak:
Emberségünk veresége (San't Egidio) tartarossz.blog
Házi rozsdafarkú  Madárfotó.hu
Paksi Zoltán - A Holló csillagkép titkai Dobogó Magazin
KURULTAJ Magyar törzsi gyűlés
A mítikus holló --- Apollón madara, Remete Szent Pál legendája Temesvári Gabilla oldala
A mindent tudatot megmérgező gyűlöletről írt cikket a napokban a Hírháttér Multimédia:
Az elmebeteg nép, amely bélsárként ömlött alá Hírháttér Multimédia


[1] Az agancskeresés még 14 évesen Bugacon töltött nyaram idején történt. A keresett agancs helyett most egy romától nem én általam megvásárolt agancs van - ideiglenesen. Fogalmazhatnék úgy is, hogy megkerült. De nem az agancs, hanem a saját memóriámból előkerült egy momentum, az ami összekötődik Bugaccal. A másik momentum, amit nem akarok elmisztifikálni, hogy a tuvai sámán is itt volt a Kurultajon Bugacon. Ahol a szarvas elveszett, mert agancsot kerestünk.