Bár én magam is programként ajánlottam itt a blogon a tüntetést, távol maradtam volna, ha nem kapok egy telefont, hogy Eszter és a HÍRHÁTTÉR is ott van a demonstráción. Így megkésve bár és törve is, hiszen a magánéletem romokban hever, átszáguldottam a városon az utolsó Suzukival. Közben híreket kaptam a netről is, hogy rádioaktív jód izotópok is száguldanak a KFKI mini atomreaktorából, tehát nem csak én az utolsó suzuki vagy sógun forgolódok veszettül, mert nem találom a magyar valóságban a helyemet, a kardomat, mert béke van és látszat. Sem a magánéletben, sem pedig a politikai nézetek palettáján. "hisz a valóság elpereg és megmarad a látszat".
Közel 10-15 perc alatt értem ki Újpalotáról a Kossuth térre. A tiltakozáson 300-400 ember vett részt velem együtt, és ez a 300-400 ember méltóságteljesen átvonult József Attila szobrához, amelyet a kormány el akar távolítani innen. Furcsa dolog ez, a hajléktalanok ellen vívott szemétháború is és ez a szoborháború is. Vannak a mi szobraink és vannak az ő szobrai is. Az ellenség néha előretol egy szobrot, a szobor egy ideig észrevétlen marad, de aztán hamarosan támadás éri, ilyen például Antall József feje. Egy elszánt gerilla, aki csalódott a rendszerváltásban, minden évben idegrohamot kap, elviszi a fejet és bedobja a Rákos-patakba. Egy őrült az őrült világban. Természetesen nem csak nagyon fáj, hanem szombat lévén, egy hete történt, hogy öngyilkosság közeli tudatállapotba kerültem. Borit várom, de tudom, hogy nem fog jönni, ha jönni fog akkor lesz egy kis enyhülés az életemben, az ember nagyon sokáig képes hitegetnie magát, hiszen nincs más esélye a túlélésre, de minek. Egyébként pont azért közügy a magánügy is, hiszen ettől az áldatlan párkapcsolati konfliktustól nem csak én szenvedek, hanem a legtávolabbi élőlény is a galaxisunkban nem beszélve a közvetlen környezetről, akik azért meglehetősen sok energiát veszítenek és hitet az életben. Ezért minden fájdalomokozás a nihilé,
a párkapcsolati pokol, a csalás, a hazudozás minden élőlényre kihat, még akkor is így van, ha úgy gondoljuk mi vagyunk az egyetlen szenvedő alanya ennek az egésznek. Aki jól jár ezzel, az maximum a dohányipar és az alkohol lobbi, meg a telefontársaságok és az ügyvédek egy része. Ha minden rendben lenne kihalnának az ivók és a kocsmák, nem gyújtana rá senki sem, és nem töltené fel a reménytelen az utolsó erejével a mobilját sem, hogy elérhetetlen és gonosz szerelmét visszaszerezze. Következetesen mondom, mint minden zaklatók lelki és szellemi támogatója, leendő szponzora és királya. A párkapcsolattól elvonatkoztatva egy másik dimenzió a szent fegyverek dimenziója. A Mahábhárata hitvilágában, hiedelmei között ez megtalálható. A módszer is, amit én sokáig következetesen követtem lakto-ovo vegetarianusként maga a vezeklés volt. Sohasem láthattam volna bele a másik kártyalapjaiba egy pillanatra sem, ha lelki érzékenységemet nem fejlesztem a teljes tökéletesség szintjére és nem teszek-e ugyanígy a Gítát olvasva, ha azt mondom, az igazságossághoz való viszonyomat és arányérzéket az igazságossághoz. A szent fegyverek, ha már a sógunt megemlítettem és Julius Evolát is belekeverjük, ő írja a zenbuddhizmussal kapcsolatosan, hogy ha valaki azt mondja ő Buddha, megölhető. Vegyük észre, hogy a Bhagavad-gítában a niskáma karma tanítása szerint, aki önérdek nélkül öl, kötelességét teljesítve, karmáját, az tiszta marad a bűnös cselekedetétől. Itt is arról a jelképes tanról van szó, amely egy ideig elfogadja az adott társadalom jogi és társadalmi viszonyrendszereit, de azok csak
az illúzórikus keretet adják meg a végső megszabaduláshoz, ahol az én üdve és boldogsága már mit sem számít, mert kozmikus távlatokban a végtelen istenség megmutatkozik, mint a Krisztus teste és mint Krisna a végeláthatalan valóság, nincs aki ölne és nincs, aki megölhető volna. Ezeket a szent fegyvereket se képzeljük el úgy, mintha materiálisak lennének, ezek a fegyverek valójában a sziddhik.
A sziddhikhez pedig Siva szent növényén, az indiai kenderen keresztül megy az út és a vegetarianus életmódon. A sziddhik olyan metafizikai létigazságok, amelyek a tudó számára súlyos teherként nehezednek a vállára, olyan tudatállapotok, amelyekben a normális ember egy percig nem tud tudatával benne tartózkodni, viszont az igazság keresőjének
a sziddhik megnyilatkoznak, ők maguk adják oda magukat, szent fegyverként. Ezért fontos, hogy erkölcsi és fizikai tisztaságunkat megőrizzük ebben a sötét korban, igaz, hogy mindez a fanatikussá válás veszélyeivel járhat, de minden cselekedetünket a lelkiismeret mércéjével mérjünk.
Következzen akkor Nikolaus Lenau verse, aki sohasem tagadta magyar identitását sem.
NIKOLAUS LENAU:
NÉZD A FOLYAMOT !
Ha a boldogság elhagyott
És nem tér vissza többé,
Sokáig nézd a folyamot,
Mely zajlik, zúg örökké!
Merőn nézd a lejtő habot,
S majd könnyebben megérted,
Ha mindent, mi üdvöt adott,
Szívedből már kitéptek.
Nézd, nézd szüntelenül tovább,
Míg könny nem fut szemedbe,
S nézd a meleg könnyfátylon át:
A víz hogy' zúg le, messze!
Álom ér s nem emlékezel
A vérző szív sebére,
S a folyammal örvénylik el
A lélek szenvedése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése